Bár nincs egyetértés abban, hogy a csecsemőknek képesnek kell-e lenniük átaludni az éjszakát, az az elvárás, hogy kisgyerekként átaludják az éjszakát anélkül, hogy a szülőket felébresztenék, általánosan elfogadott.
A legújabb kutatások azonban rámutatnak, hogy ez az elvárás helytelen, mivel a tudomány azt mondja, hogy a kisgyermekek számára normális, hogy éjszakánként felébrednek, még a második életévükben is. Ahhoz tehát, hogy megértsük a kisgyermekeket és azt, hogy mire van szükségük éjszaka, érzékenyen kell ránéznünk, hogy valójában milyenek is a gyerekek.
Ugyanezek az aggályok a lefekvéskor is felmerülnek. Annak ismerete, hogy a kisgyermek miért áll ellen a lefekvésnek, vagy miért nem valószínű, hogy ágyban marad, amikor éjszaka felébred, kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kisgyermekek és a szülők egészséges, boldog alvási környezetet teremtsenek. Lássuk, a legfontosabb tudnivalókat.
Így alszanak a kisgyermekek a világ minden táján
Ha eddig a szülők együtt aludtak a csecsemővel, akkor gyakran aggódnak amiatt, hogy ha ezt a gyakorlatot kisgyermekkorban is folytatják, az negatív következményekkel jár a gyermek számára. De vajon ez alátámasztott-e? Világszerte alszanak együtt a szüleikkel a gyerekek, és nem csak kényszerűségből. Balin a gyermekek 3 éves korukig rendszeresen az anyjukkal alszanak. A maja gyerekek szintén így tesznek és gyakran 2-3 éves korukig éjszaka is szoptatják őket. A csendes-óceániai Ifaluk körében a gyermekek körülbelül 3 éves korukig alszanak a szüleik mellett. Japánban a családtagok hagyományosan ugyanabban a szobában alszanak, sok gyermek még a szülei ágyán is osztozik és a gyermekek serdülőkorukig hagyományosan valamelyik felnőttel (pl. nagymama) alszanak. Svédországban a 4-5 éves gyermekek körülbelül fele legalább részben megosztja az ágyat a szüleivel.
Az, hogy a gyerek együttalszik a szülővel, nemhogy gátolja, inkább elősegíti az önállóságát, akkor is, ha ez elsőre a mi kultúránkban furcsán hangzik.
- Kapcsolódó: 10 dolog, amit tudnod kell a gyerekek alvásáról
Milyenek a kisgyerekek?
A kisgyermekeket gyakran félreértik, mivel megpróbálnak megfelelni saját szükségleteiknek, valamint a család és a társadalom igényeinek és elvárásainak. A kisgyermekkor az érzelmi, biológiai és szociális változások időszaka, amikor a csecsemőkorból a függetlenség és a növekedés új szintjére való átmenet következik be. Ez az időszak a gyermek számára kihívást jelentő fejlődési változások, a szülők számára pedig a gyermeknevelésben szükséges kihívások szempontjából csak a serdülőkorral vetekszik.
Miért lehet nehéz az alvás? A kisgyerekek energikusak, szeretnek felfedezni, megmutatni, elmondani, irányítani és kérdezni. De legfőképpen a társaságodat szeretik. Miért akarna tehát egy kisgyermek a veled való együttlét izgalmától elszakadni, hogy aludni menjen? Nos, gyakran nem akarnak! Így támogatás és útmutatás nélkül nem teszik meg és nem tartják meg ezt az átmenetet. Teljesen normális, hogy a kisgyermekek éjszaka felébrednek. Felébrednek, és esetleg a plüssmaciért, vagy valami megnyugtató, anyaillatú dologért nyúlnak. Vannak, akik többször is felébrednek, míg mások egyáltalán nem.
Az ébren lévő kisgyermek gyakori aggodalom a szülők számára, a kutatások szerint az 1 évesnél idősebb gyermekek több mint fele rendszeresen felébred (Scher, 2001), és a kisgyermekes szülők legalább egyharmada számol be arról, hogy gyermeke alvásával “jelentős probléma” van (Armstrong, Quinn és Dadds, 1994). A kisgyermekek alvása miatt való aggódás tehát nem szokatlan. Azonban, akárcsak csecsemőkorban, a megnyugvás felé való irányítás és az éjszakai kényelem biztosítása segíthet abban, hogy negatív következmények nélkül térjenek vissza az alváshoz. Ha nem reagálunk, a kisgyermekek szorongóvá vagy nyugtalanná válhatnak. A legfontosabb, hogy ne feledjük, az ébredező kisgyermek NEM rosszalkodik, hanem a viselkedésével próbál valamit közölni. Sok szülő fegyelmezéssel reagál a kisgyermekek felébredésére (Armstrong és mtsai., 1994), ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy ez segíti az alvást.
A kisgyermek agya összetett folyamatokra képes, és számos oka lehet annak, hogy egy kisgyermek felébred és jelez, vagy kiált. Az okok között szerepelhet, hogy rosszat álmodik, felébred, és nem érzi jól magát a sötétben, vagy egyszerűen csak vigasztaló figyelmet szeretne. Egy új élmény, amelyet a kisgyermek napközben átél, akár éjszaka is okozhat ébredést. Érzelmi és fizikai tényezők is okozhatnak a normálisnál nagyobb ébrenlétet.
Az ébren töltött éjszakák, a fáradtság és a körülöttünk lévő emberek nyomása közepette, akik azt mondják, hogy a kisgyermekeknek át kellene aludniuk az éjszakát, a szülő könnyen a fegyelmezés csapdájába eshet, hogy “rávegye a kisgyermeket az átalvásra”. A fáradt családoknál gyakran háttérbe szorul az a tudat, hogy a kisgyermeknek alapvetően vigasztalásra és kedvességre van szüksége.
A kisgyermekek alvásának segítése azt jelenti, hogy tudjuk, mikor fáradtak.
A kisgyermekek küzdhetnek az alvás és a lefekvés ellen, mert annyi a tennivaló. De a túlfáradt kisgyermekek nehezebben nyugszanak meg. Fontos tehát, hogy a kisgyermekeket lefektessük, mielőtt túlfáradtak lennének. A szülők figyelhetnek az álmosság jeleire, amelyek:
- morcosság – nem tolerálják jól a változásokat, nyűgösek, unatkoznak, nem akarnak játszani sem
- izeg-mozog – ha a gyerek túl fáradt, akkor a hirtelen zajokra ugrál, izeg-mozog
- passzív – csak bámészkodik, nem éber, bámul a semmire, nem fókuszál
- ügyetlenkedik – elesik, elejt dolgokat, beveri magát
- fakó arcbőr, sötét karikák a szem alatt
- szokatlanul bújós lesz
A kisgyermekek esti rutinjának elengedhetetlen feltétele, hogy akkor kerüljenek ágyba, amikor fáradtak. Ne várjuk meg, amíg túlpörög azért, mert már annyira fáradt. Az első jelekre fektessük le. Ez segíthet abban, hogy a kisgyermekek meg tudjanak nyugodni, és békésen aludjanak. Az egyik legjobb dolog, amit a szülők tehetnek, hogy olyan esti rutint vezetnek be, amely az adott gyermekre szabott. Nemcsak a gyereknek, de a szülők hangulatának, kipihentségének is jót tesz.
(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
