Egyik este, amikor a nagyobbik fiam 12 éves volt, a legvidámabb hangnemben mondta: “Anya, életem nagyobb részét Mable-vel töltöttem, többet mint veled vagy apával.” Mable a dadánk, és igaz, ami igaz, ha azokat az órákat számoljuk, amiket ébren töltött, technikailag igaza is van – kezdi cikkét a parents.com-on Lisa Lombardi.
Ez az, amit egy dolgozó szülő soha, de soha nem akar hallani. Hétköznap reggelente csak két órát tudunk együtt lenni, este körülbelül ugyanennyit. Könnyen bűnösnek érezhetjük magunkat, ha számba vesszük, hogy hány órát tölt a gyerekünk az óvodában, bölcsiben, napköziben vagy egy bébiszitterrel. Amikor Serena Williams friss anyuka volt, a Twitteren panaszkodott, hogy elmulasztotta a kisbabája első lépéseit, mert ő épp Wimbledonban edzett. Melyik szülőnek nem ismerős ez? Persze, még sok mérföldkő lesz, ahogy a gyerekeink növekednek, de ha akár egyet is elmulasztasz, az kitépi a szívedet.
“A mérföldkövek csodálatosak, de ezek csak egy apró töredékét jelentik annak, ami értelmet ad az életnek” – mondja Sonja Lyubomirsky, Ph.D., a Riverside-i Kaliforniai Egyetem pszichológia professzora. “A legfontosabb az, hogy szeresd és támogasd a gyerekeidet és nem az, hogy minden pillanatban ott légy.”
A tudomány szerint fel kell hagynunk a bűntudattal: a Harvard Business School közzétett nagy tanulmánya szerint a dolgozó anyák gyerekei ugyanolyan boldogok lesznek, mint a nem dolgozó anyukák gyermekei. Egy másik tanulmányában a dolgozó szülők gyerekeitől azt kérdezték: ha csak egy olyan kívánságod lenne, amely megváltoztathatja a szüleid munkával kapcsolatos, a te az életedre gyakorolt hatását, mi lenne ez. Bár a szülők feltételezték, hogy gyermekeik majd azt válaszolják, hogy több időt akarnak velük tölteni, a gyerekek azt kívánták, hogy a szüleik bárcsak kevésbé lennének stresszesek és fáradtak. Azaz nem a percek számítanak, amelyeket hiányolunk, hanem az, hogy mennyire boldogok és nyugodtak vagyunk akkor, amikor együtt vagyunk.
Íme, néhány megfontolandó gyakorlat, hogy ne a stresszről, hanem az együttlétről szóljon az a kevéske idő, amit együtt tudsz tölteni a gyerekeiddel.
1. Gyakorold a tudatosságot
Kutatások kimutatták, hogy az elégedettség titka az, hogy észrevegyük és élvezzük a nap apró örömeit- mondja Dr. Lyubomirsky.Végig gondolhatjuk, hogy miként is élünk meg egy helyzetet. Amikor belépünk az ajtón hálásnak érezzük-e magunkat, hogy gyorsan hazaértünk, hogy a gyerekek már pizsamában vannak, még akkor is, ha a nappaliban rendetlenség van? Vagy továbbra is azon pörgünk, hogy mi történt a munkahelyünkön, hogy kimaradt a fürdés? “Fókuszáljunk a mostra“- mondja Dr. Lyubomirsky, mert ha mindig a negatív érzelmekre gondolunk, akkor csak még aggasztóbb lesz minden és túlterheltek leszünk.Ha gondod van azzal, hogy gyorsan átállj, akkor gratulálok: ember vagy. “Nehéz gyorsan átállítani a tudatunkat, a gondolkodásunkat a rohanásból, a munkahelyi stresszből arra, hogy a gyerekek igényei legyenek szem előtt és száz százalékosak legyünk” – mondja Kate Rope, író.Vannak szülők, akik a hazafelé úton a kocsiban podcastot vagy hangoskönyvet hallgatnak, vagy három percig még meditálnak a kocsiban, mielőtt belépnének az ajtón. Ez segít az átállásban.
2. Nem lehet állandóan kötődni
Annak az érzésnek az ellenszere, hogy nem elég napi 24 óra az lehet, ha megfogadjuk Rope tanácsát: “Nem kell nagyon sok idő a kapcsolódáshoz. Tíz jól megválasztott perc megváltoztatja az egész hetet.” Ez pedig nem feltétlenül kell, hogy nagybeszélgetést jelentsen. Az otthoni szokásos napi rutin kényelmet és biztonságot jelent mindannyiunknak.
- Kapcsolódó: Így kapcsolódhatsz könnyedén gyermekedhez
3. Ne engedjünk a nyomásnak
Ne akarjunk minden feladatot megcsinálni, kicsit sakkozunk velük, tervezzünk előre. Liza Lombardi elmeséli, hogy ír nagymamája, aki egy élelmiszerboltban dolgozott, már reggel, mielőtt elindult volna dolgozni, megterített az vacsorához. De ismer olyat is, aki egy órával a gyerekei előtt kel, és megcsinál olyan dolgokat, amelyek egyébként délutánra maradnának, és a családtól venné el az időt.Daisy Dowling, a Workparent alapítója arra a trükkre esküszik, hogy listát ír arról, amivel már elkészült. Ő azt mondja, ez elmozdítja a nézőpontot a kudarcról, arról, hogy mit kell még megtennie. Ehelyett azt írja fel, hogy mivel végzett, ez pedig helyreállítja a nyugalmát és büszkének érzi magát.
4. Tedd el a telefonod
“Az eszközök valójában arra késztetnek, hogy azonnal reagáljunk, éppen amikor jelen kéne lennünk a gyermekeinkkel töltött időben” – mondja Laurie Santos, Ph.D., a Yale pszichológia professzora.Természetesen manapság a munka világa gyakran elvárja tőlünk, hogy a nap 24 órájában elérhetőek legyünk, és a közösségi média másfajta kötelezettségeket hoz létre: olyan, mintha az összes barátunk, akit valaha ismertünk, egyszerre beszélgetnének, személyes, izgalmas vagy aggasztó híreket olvashatunk. Hogyan tudnánk megállni, hogy ezekre ne reagáljunk? De ha megpróbálunk mindenki számára jelen lenni, minden nap minden percében, az érzelmi kiégéshez vezethet.”Az eszközök aktiválhatják az agy nem szociális részét, azt, ami a stimulációra összpontosít, nem pedig a másokhoz való kapcsolódásra” – magyarázza Dr. Daniel J. Siegel, az UCLA Orvostudományi Karának professzora. És sok gyerek ugyanerre a következtetésre jut. Amikor egy louisianai tanár megkérte arra a második osztályos tanítványait, hogy írjanak arról a találmányról, amelyről azt kívánják, bár soha ne találták volna fel, 21 diákjából négy azt mondta, hogy ez a szüleik telefonja.Abban, hogy hogyan szabaduljunk meg a kütyüktől nincs egységes recept, teljesen egyénfüggő, hogy mi a jó stratégia. Vannak családok, ahol telefonmentes esték vannak, máshol nincs közösségi média hétvégenként. Mások egyszerűen kikapcsolják a kütyüjeiket, kikapcsolják az értesítéseket.
- Kapcsolódó: Ezért nem kéne a szülőknek annyit kütyüzniük
5. Az érintés erejét se felejtsük el
Mi történik, ha az arcodat a baba hasához simítod? Vagy megérinted a tizenévesed fejét, miközben könyvet olvas az ágyban? “Aktiválódik az agy azon része, ami a szociális kapcsolatokért felelős, az az érzés, hogy részesei vagyunk valaminek, ami nagyobb, mint mi” – mondja Dr. Siegel.A bőr-bőr kontaktus bizonyítottan enyhíti a koraszülöttek fájdalmát, szorongását és ez nemcsak náluk, hanem minden életkorú gyermeknél így van.Egy nemrégiben készült tanulmány megállapította, hogy a szeretett ember kezének megérintése nemcsak a stresszt csökkenti, hanem a pulzusszámot és az agyhullámokat is szinkronizálja. Tehát ha átöleled a gyerekeidet, amikor belépsz az ajtón, az valóban segíthet a kötődésben.És érdemes megtartani az összebújós időt. “Még átölelgetem és összebújok a 17 éves fiammal” – mondja Dr. Lyubomirsky. “A szülők gyakran azt feltételezik, hogy a fiúk 10-11 éves koruktól már nem akarják, hogy megérintsék őket a szüleik, pedig ez nem így van, ők is vágynak rá.”Dolgozó szülőként egyszerűen nem lehet jelen mindig. Serena Williamsnek jó kifogása volt, edzett Wimbledonban, de a helyzet az, hogy mi is pontosan ezt tesszük. A pillanatokban is találhatunk mérföldköveket és ne felejtsünk el hálásak lenni. Ha a nagy képet nézzük, akkor a családunk egészsége és boldogsága számít csak.
A minket összekötő rituálék
A péntek estéket kütyümentes, családi esteként alakítottuk ki. Nincs képernyőidő senkinek, kivéve, ha együtt megnézünk valamit vagy közösen játszunk – meséli Melissa Gunning, szerkesztő.Minden este mielőtt imádkoznánk, a férjemmel elénekelünk egy gyerekdalt az 5 évesünknek és a 2,5 éves ikreinknek. Bohóckodunk és ezt mindenki mókásnak találja – meséli Jessica Peavy, állatorvos.Mások azt mesélik, hogy főzőműsorokat néznek együtt, kínos vagy vicces történeteket mesélnek a gyerekeiknek a saját gyerekkorukból, amitől ők is megnyílnak. De van, aki minden hétvégén együtt fut a 7 éves gyerekével és közben sok-sok kérdést kap.
Kapcsolódó cikkek
