6 tipp – így nevelj optimistát a gyerekedből
1. Ne panaszkodj sokat
Minden reggel elkéstek az oviból a gyerekkel? A reggeli készülődés közben biztos elhagyta már a szád néhányszor az a mondat, hogy “soha nem érünk oda” vagy, hogy “nem hiszem el, hogy mindig késésben vagyunk.” A negatív gondolatokra fókuszálás klasszikus pesszimista “tünet” és minél inkább azon zsörtölődsz, hogy milyen nehéz neked, annál inkább fogja a gyereked is ezt tenni előbb-utóbb. Igyekezz inkább pozitív dolgokról beszélni “milyen szépen süt ma a nap” vagy “képzeljétek, ma nyélbe ütöttem egy szuper üzletet a munkahelyemen.”Tipp: A vacsoraasztalnál minden nap említsetek meg három szuper dolgot, ami aznap történt veletek. Amiért hálásak vagytok. Ti is és a legkisebbek is csatlakozzanak be!
2. Legyenek elvárásaid
Három éves kor fölött már nyugodtan adhatsz mindennapi feladatokat a gyerekeknek. Tűzz ki például egy táblát a kicsik szobaajtajára, amelyen felsorolod a teendőket: beágyazás, fogmosás, felöltözés (nyilván a képességeiknek megfelelően). Amelyiket sikerült kivitelezniük, oda tehetnek egy pipát. A gyerekek szeretik az ilyen napi rutinokat, kisebb feladatokat, és büszkék magukra, ha sikerül megcsinálniuk. Mindig dicsérd is meg őket, hogy milyen ügyesek!
3. Biztasd, hogy vállaljon kockázatot
A szülők többségének kihívást jelent eldönteni, hogy milyen mértékben egészséges megóvni a gyerekeit a sérüléstől, kudarcoktól. Természetes, hogy bizonyos helyzetekben igyekszünk megvédeni őket a megszégyenüléstől (pl. ha úgy szeretne beállni a hoki csapatba, hogy még korizni sem tud), azonban más kérdés, ha csak azért beszéljük le őket valamiről, mert attól félünk, hogy sikertelen lenne benne. Ezzel aláássuk az önbizalmát, és gyakorlatilag pesszimizmusra neveljük. “El kell kezdeni elengedni a gyeplőt” – mondja dr. Michael Thompson.”Hagyjuk, hadd játsszon a kisiskolás egyedül a kertben, és nyugodtan engedjük el abba a nyári táborba is, nem kellünk mi oda gardedámnak. Nyilván nem akarjuk, hogy a gyerekünk féljen az új dolgoktól. Azt szeretnénk, ha úgy jönne haza, hogy azt mondja nekünk “Anya, megcsináltam!”
4. Ne avatkozz közbe
Sokszor nehéz megállni egy méltatlan helyzetben, hogy ne lépjünk közbe, és mondjuk meg a magunkét a gyermekünket megbántó embernek. Vagy ne segítsünk az éppen kirakóval játszó kétévesünknek beilleszteni a hiányzó puzzle darabot a helyére. Pedig jobban tesszük, ha hátra lépünk, és nem avatkozunk közbe. “Azzal, hogy hagyjuk a gyerekünket megoldani egy nehéz helyzetet, abban segítjük, hogy rájöjjön, hogy mire képes, ami egyben optimistává is teszi őt, hiszen tudni fogja, hogy a jövőben is meg fog tudni birkózni egy hasonló feladattal” – mondja dr. Reivich.
5. Támogasd
Mikor a lecke fölött gubbasztó gyerekünk hirtelen puffogni kezd, hogy “én ezt nem tudom megcsinálni” vagy “buta vagyok a matekhoz”, dr. Andrew Shatté pszichológus szerint a legjobb, amit tehetünk, ha segítünk neki kicsit pozitívabban megközelíteni a helyzetet. Emlékeztethetjük például egy korábbi sikerére (“Emlékszel, mennyi gyakorlással járt, míg megtanultál olvasni? És látod, végül sikerült, ez is menni fog!”) vagy hangsúlyozhatjuk, hogy nincs egyedül (“Biztos, hogy a többi gyereknek sem megy az olyan könnyen az osztályban” vagy “Emlékszem, eleinte nekem is nehezen ment a kivonás megtanulása”).
6. Légy realista
Mikor az amerikai Tracy családjával Floridába költözött a hatéves fiának, Matt-nek nagyon nehezen ment a beilleszkedés. Gyakran jött haza szomorúan az iskolából, és így panaszkodott az édesanyjának “Itt soha nem lesznek barátaim.” Tracy erre legszívesebben azt válaszolta volna neki, hogy “New Jersey-ben rengeteg barátod van, és ha az itteni gyerekek rájönnek, hogy milyen jófej fiú vagy, könyörögni fognak, hogy a barátaid lehessenek.” De inkább visszafogta magát, mert nem szeretett volna hiú reményeket táplálni a kisfiában. “A gyerekek pontosan érzik, ha ilyen jellegű önbizalomnövelő hadjáratot indítunk értük” – mondja dr. Shatté.”Ha túlzott optimizmusra biztatjuk a gyerekeinket, az gyakran épp a visszájára sülhet el. Az optimizmus inkább egyfajta realista gondolkodásra törekvés, mintsem rózsaszín felhőbe burkolt pozitivizmus. Fontos ugyanis, hogy a gyerek fel legyen készülve minden eshetőségre.” Ha tehát végül Matt-tel nem kezdtek volna barátkozni az új osztálytársai, akkor arra a következtetésre jutott volna, hogy ő mégsem olyan jófej. Ezért az édesanyja inkább leült vele beszélgetni. “”Tudod, Matt, teljesen új helyre költözni nem kis kihívás” – mondta. “Barátokat szerezni beletelhet némi időbe.”Ezek után Matt abbahagyta a szomorkodást, és megkérte az anyukáját, hogy vigye el a közeli játszótérre iskola után és engedélyt kért arra is, hogy a környéken biciklizhessen, és megismerkedhessen a szomszéd gyerekekkel. Néhány héten belül jó pár új barátra lelt.Kapcsolódó cikkeink gyermeknevelés témában:
- Bízni és biztatni – az optimizmus tanítható
- A szeretet hosszú távú hatása a gyereknevelésben
- Ranschburg Jenő 5 fontos tanácsa a szülőknek
Kapcsolódó cikkek
