A gyerekek nagyjából egy-másfél éves korukban kezdik felfedezni a rajzolást – igaz, először még csak maga a mozgás az érdekes a számukra -, de a későbbiekben az egyik legkedvesebb időtöltésükké válhat. Még azokra is jellemző lehet ez, akik elmaradott körülmények között élnek, és csak a homok meg egy bot áll a rendelkezésükre.
A gyerekrajzok sokat elárulhatnak a kicsik mentális és érzelmi fejlődéséről, a személyiségükről, az érdeklődési körükről, sőt a hangulatukról is. Meglepő módon a rajzolás sokkal nagyobb hatású, mint sokan hiszik, vagyis nemcsak a kézügyességet fejleszti. A szakemberek szerint szerepe van a logikus, illetve a szimbolikus gondolkodás fejlődésében, a térbeli tájékozódás kialakulásában, sőt még abban is, hogy megtanulják kontrollálni az érzelmeiket és feldolgozni a stresszt. Lev Vygotsky pszichológus 1978-as tanulmányában pedig azt írta, a rajzolás ugyanannak a szimbolikus kommunikációs rendszernek a része, amelynek a beszéd, az olvasás és az írás, a rajzolás nélkülözhetetlen tehát ahhoz, hogy megtanuljunk írni és olvasni.
Rajzoltassuk a gyereket?
Szükséges-e, hogy megtanítsuk a gyereket rajzolni: “jobban”, szebben, kifejezőbben alkotni, vagy elég az, ha biztosítjuk neki a feltételeket? Érdemes már korán művészeti oktatásban részesíteni a kicsiket, vagy elegendő az, ha játszhatnak, és idővel magától is fejlődik majd a rajztudásuk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy nyolchetes kutatás, melybe 91 óvodást vontak be. A gyerekeket véletlenszerűn három csoportba osztották: az első csoportba tartozóknak mesekönyveket olvastak, a második csoport tagjai építőkockákkal játszhattak, míg a harmadik csoportban lévő gyerekek szerepjátékot játszottak. Az irányított foglalkozások mellett rajzoltak is. A kutatók azt vizsgálták, miként befolyásolják az egyes elfoglaltságok a gyermekek rajzolási képességeit. Összesen öt szempontból elemezték a képeket: kreativitás, tehetség, térbeli komplexitás, színhasználat és emberábrázolás.
Segítenek a képeskönyvek
Úgy találták, hogy a kutatás időtartama alatt minden gyereknek javultak a képességei (természetesen különböző mértékben), attól függetlenül, hogy milyen más tevékenységben vettek részt. Azonban a meseolvasás volt a legjobb hatással a gyerekekre: az ő rajzaik mutatták a legnagyobb fejlődést a kreativitásban, a tehetségben és a térbeli összetettségben. Az építőkockákkal játszó csoport fejlődése pedig a színhasználatban volt a legjobban megfigyelhető.
A vizsgálat idején készült videófelvételekből kiderült, hogy a meseolvasás során az instruktor sokat kérdezte a gyerekeket a könyvben található illusztrációkról, gyakran megállt a szövegben, hogy a képekről beszélgessen a kicsikről. A kommunikáció, a színekről, formákról, szimbólumokról való beszélgetés a legjobb módszer arra, hogy a gyerekek inspirálódjanak és gazdagabbá váljon a kifejezőképességük.
(via)
Ezt is érdemes elolvasni:
Kapcsolódó cikkek
