Amióta az eszemet tudom, mindig ott téblábolt egy kutya vagy macska az otthonunkban, de családtagok között üdvözölhettünk pintyeket, papagájokat, békákat, tengerimalacokat és halakat is. Gyermekként magától értetődő volt, hogy az állatok az életünk részei, és évekkel később, immár saját családot alapítva nem volt kérdés számunkra a férjemmel, hogy a mi gyerekeinknek is lesznek háziállataik.
Minden gyermek könyvespolcán van legalább egy olyan könyv, aminek nem emberek, hanem állatok a főszereplői, és a játékai között is szép számmal találhatunk olyanokat, amelyek négylábú kedvenceinket jelenítik meg.
Az állatokkal való kapcsolódás már igen korán szerepet kap gyermekeink életében – gondoljunk csak arra, hogy milyen földöntúli boldogsággal utánozzák az állatok hangját és jellegzetes mozgásukat a totyogók! Az első rajzok, gyurmafigurák is gyakran jelenítenek meg cicákat, kutyusokat és más, kedves kisállatokat; arról nem beszélve, hogy az állatok közelsége számtalan nagyszerű változást hozhat el gyermekünk életébe.
Melyek ezek?
Így hatnak az állatok gyermekeinkre
- Nézőpontváltás
A kisgyermeki gondolkodás egocentrikus, azaz énközpontú – egy óvodás számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy ő mindennek a közepe, mércéje és irányítója. Egy háziállat érkezésével azonban megtanulja és megérti, hogy kedvenc kutyusa és cicája is egy különálló lény, akinek vannak igényei, saját érzelmei és csak rá jellemző egyedi szokásai. Felismeri azt, hogy a háziállatok is szomjaznak, elfáradnak, és bármennyire is nem tetszik, időnként nincs kedvük játszani vagy esetleg ők is megijednek a hangos zajoktól. Ez a felismerés és megtapasztalás pedig a nézőpontváltás mellett még egy fontos dolgot megtanít számára: a felelősségvállalást.
- Felelősségvállalás
„Felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – olvashatjuk Antoine de Saint-Exupéry „A kis herceg” című regényben. Egy kisállat érkezésével nemcsak táplálékot és biztonságot kell nyújtanunk családunk új tagjának, hanem gondoskodnunk kell jóllététől is: törődnünk, játszanunk kell vele, támogatnunk kell, és akár saját igényeinket is háttérbe kell szorítanunk. Előfordulhat, hogy reggelente korábban kell kelnünk, hogy megsétáltassuk, hóban-fagyban és esőben is; vagy szilveszterkor végig mellette kell maradnunk, hogy megnyugtassuk. Ezzel a felelősségvállalással gyermekünk empátiás és szociális készségei is fejlődni fognak.
- A szociális készségek fejlődése
A cicáknak és kutyáknak köszönhetően olyan létfontosságú leckét sajátítanak el gyermekeink, mint az empátia, a tisztelet, a gondoskodás, a nagylelkűség, a türelem, az önbizalom, a tolerancia és elfogadás. Egy óvodások körében végzett 2020-as kutatás eredményei szerint azok a gyerekek, akiknek házi kedvenceik vannak, 23 százalékkal kisebb valószínűséggel küzdenek magatartási és viselkedésbeli problémákkal, és 34 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakul ki náluk proszociális (mások javát szolgáló) viselkedés, szemben azokkal, akiknek nincsenek háziállataik.
Érdekesség, hogy egyre több kutatás támasztja alá azt is, hogy a macskák rengeteget segíthetnek az autista gyerekeknek szociális készségeik fejlesztésében és szorongásaik leküzdésében.
- Feltétel nélküli szeretet
A kis gazdik és háziállataik kölcsönösen hatnak egymásra, megtanulják, hogy minden körülmények között számíthatnak a másikra. Egy kutya nem ítélkezik, hibáinkkal, gyarlóságainkkal együtt fogad el minket, és mindig örömmel üdvözöl bennünket. Ez az önzetlen ragaszkodás egy önbizalomhiányos, szorongó, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyermek számára szinte terápiás hatással bír.
- Több mozgás, szabadban töltött idő
Egy kutya jelenlétével ugrásszerűen megnő a szabadban töltött idő mennyisége. Gyerekünk a rendszeres napi séták és játékok mellett akár közös túrázásra és sportolásra (kocogás, bringázás) is kedvet kaphat kis kedvence mellett.
Tudtátok, hogy a kutyás családokban a gyerekek bizonyítottan kevesebb időt töltenek a képernyő előtt és többet mozognak?
- A kommunikációs készségek javulása
Akinek van háziállata, az felfigyelhetett arra, hogy a gyerekek szívesen vonják be játékaikba a cicákat és kutyusokat egyaránt: sajátos „monológokat” folytatnak velük, felolvasnak, mesélnek nekik. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy kedvenceink kifejezetten jó hallgatóságnak bizonyulnak: ők még akkor is lelkesen figyelnek, amikor a szülőknek már elfogyott a türelmük és energiájuk; nem vágnak közbe, és nem ítélkeznek. Mindez hozzájárul a gyerkőc önkifejezésének fejlődéséhez, a nyíltabb kommunikáció gyakorlásához és a szókincs bővüléséhez is.
Az állatokkal való kommunikáció egyúttal a nonverbális kommunikáció, az érintések, simogatások vagy egy-egy pillantás finomságaira is megtanítanak.
- Stresszcsökkentés
Az ősi sámánisztikus-animisztikus vallások gyógyító erőt tulajdonítottak az állatoknak, és spirituális közvetítőként tekintettek rájuk. Azóta bebizonyosodott, hogy a háziállatokkal való interakció csökkenti a stresszhormonként ismert kortizol szintjét, és serkenti a dopamin és az oxitocin felszabadulását (ezeket antistressz, vagy jó közérzet hormonoknak is nevezik). Az állatok közelsége, simogatása, a velük való játék, a hozzájuk való kapcsolódás megnyugtató, stresszoldó és szorongáscsökkentő hatással bír, és mérhető pozitív fiziológiai változásokat okoz (pl. normalizálódik a légzés, szívverés).
„A kutya látványos motivációs erőforrás a gyerekek számára”
„A kutyák igazából embernek képzelik magukat, valószínűleg egy gyereknek” – Csányi Vilmos sokat emlegetett mondata járt a fejemben, amikor Széll Tünde tanítónő megosztotta velem a kutyaterápiás foglalkozások során szerzett tapasztalatait. Lassan egy éve már, hogy az akkor másfél éves Brúnó kutyájával hospitálni ment a HANIMEC Kutyásterápia és Sportegyesület Keller Zoltán által vezetett terápiás foglalkozásra.
Akkor még nem tudtam, hogy milyen “mozira” ülök be, de valahogy sikerült vennem az adást. Lehet, hogy azért, mert tanítóként volt hozzá antennám – meséli Tünde, aki azonnal érezte az elhivatottságot, és meglátta a lehetőséget, amivel nagyon sok kisgyereknek tudna segíteni.
Pedagógusként pontosan tudom, hogy milyen nehéz kizökkenteni a gyerekeket a megszokott hétköznapokból, a majdnem egy év munkája és tanulása alapján azonban azt tapasztaltam, hogy a kutya látványos motivációs erőforrás számukra. A terápiás foglalkozásokon megtáltosodnak, átlendülnek a megfáradt állapoton, felszabadultabbá válnak, hiszen ők még ösztönösen vonzódnak négylábú barátainkhoz, és mindeközben észre sem veszik, hogy játszva tanulnak – magyarázza Tünde, aki több olyan gyerekkel is találkozott, akinek nagy segítséget nyújtottak a terápiás kutyák abban, hogy megnyíljanak, elhagyják szorongásaikat. Volt például olyan esete, amikor a kisgyerek minden ismeretlentől tartott, ám mivel a játékos feladatok során átélhette, hogy képes egyedül irányítani, vezetni egy állatot, önbizalma megnőtt, és bátrabban ment bele új élethelyzetekbe.
Tünde találkozott azonban olyan, a kutyáktól rettegő kislánnyal is, aki nem csupán a harapástól, hanem már az állat látványától is félt. Ez sok szenvedést okozott számára, hiszen a kutyákkal való találkozás elkerülhetetlen a hétköznapok során – tette hozzá a tanítónő. Az ő esetében nagyon fontos volt a tudatosság és az óvatosság a félelmei feloldásában; a sikert azonban jól mutatja, hogy míg a foglalkozás elején sírva tördelte ujjait, a terápia végén már a kutya szájához fújta a kölesgolyót.
Kapcsolódó cikkek
