A psychologytoday.com cikkében a szerző sorra veszi azokat a számára érdekes kutatásokat, amelyek azt vizsgálták, hogy a különféle szülői viselkedés, nevelési felfogás vagy stratégia milyen következményekkel járhat a gyermekek számára. Ezek a kutatások nem általában a szülő-gyerek kapcsolatot vizsgálták, hanem nemek szerint bontásban ástak mélyebbre. Ez a cikk az anya-fiú kapcsolat néhány érdekesebb aspektusát mutatja be.
Engedékeny/korlátozó anya kora gyerekkorban
Egy nagymintás kutatás, amely tíz éven át követte a vizsgálatban részt vevő fiúkat és szüleiket arra a következtetésre jutott, hogy a korlátozó anyák fiú gyermekeinél magasabb arányban jelentkeztek magatartási és szociális problémák. Az adaptívabb nevelési stratégiák jobban segítik a gyerekek szociális készségeinek fejlődését.
Minimális konfliktus és maximális melegség
A melegség nem túlzott engedékenységet vagy határok, korlátok nélküliséget jelent. Azt jelenti, hogy ezek az anyák szeretetteljesek, határozottak, kedvesek. Bár a konfliktusok általában két emberen múlnak, mégis azoknak az anyáknak, akik sokat tesznek azért, hogy minimalizálják a konfliktusokat a gyereknevelésében, fiaik szociálisabbak, mint a konfliktusos anyák gyermekei.
- Kapcsolódó: Hogyan neveljünk erős, de jóérzésű fiúkat?
Önszabályozás elősegítése
Köztudott, hogy a gyereknevelésben a minta számít és nem a szavak.
Egy tanulmány azt vizsgálta, hogy milyen tulajdonságok segítették az anyákat abban, hogy felépítsék fiaik önszabályozó képességét (amely magában foglalja az önkontrollt, a döntéshozatal képességét és az érzelemkezelést), a szerzők két fontos tényezőt állapítottak meg. A bizalmas, kötődő kapcsolat segítette a fiúgyermekek önszabályozási képességeit és autonómiájukat is. Ezzel szemben a manipuláló, kritizáló, a fia igényeit, érzéseit aláásó, antagonista anyák fiai kevésbé rendelkeztek megfelelő önszabályozással.
Reagálóképesség
Az, hogy egy szülő, mennyire reagál gyermekére, alapvető fontosságú. Azok az anyák, akik kevésbé reagálnak fiaikra, nagyobb arányban tapasztaltak dacosságot és figyelemmel kapcsolatos problémákat a gyermekeiknél. Ugyanakkor a túlzott reagálás sem célravezető, főként, ha ez a fiúk viselkedésének rosszallásában, vagy tekintélyelvű megnyilvánulásokban ölt testet. Ez hasonlóan a nem reagáláshoz figyelemzavart, dacosságot eredményezett.Egy másik tanulmány alátámasztotta azt a hipotézist, hogy az állandó anyai kritizálás problémás viselkedéshez vezet. Persze fordítva is megvizsgálhatjuk a kérdést: az állandóan balhés fiúk kritizálást válthatják ki szüleikből, de ebben az esetben sem segíti a fiúk (és a lányok) viselkedését a kemény kritika. Más szavakkal, azok az anyukák, akik kemény kritikát alkalmaznak, nem fogják jó irányba terelni fiaik viselkedését. Érdekes módon ugyanezt a kapcsolatot találták az extrém mértékben túlóvó és önfeláldozó anyák esetében is.
A fent idézett kutatás következtetései – miszerint a pozitív szülőség, a megfelelő autonómia biztosítása, a meleg, támogató attitűd – jót tesznek az anya-fiú kapcsolatnak – valószínűleg igazak a gyermek nemétől függetlenül.