Az édesanya felidézett egy tipikus februári reggelt: a pulóveres, kabátos gyermekeivel kimentek a hátsó kertbe, hogy a hideg ellenére élvezzék a téli nap sugarait. A gyerekek még el sem hagyták a verandát, a nagy már mondta, hogy unatkozik, amivel a kicsi is mélységesen egyetértett. És miközben céltalanul üldögéltek a kerti asztalnál, természetesen a következő kérdést fogalmazták meg: “Anyu, mit tegyünk?” Mit lehet erre válaszolni? “Játsszatok!”
Alig hogy egy pár percre úgy tettek, mintha játszanának, Rebecca gyermekei máris könyörögtek, hogy hadd menjenek be a lakásba. Az elutasító válasz után a gyerekek lemondóan, érdeklődésüket vesztve lézengtek az udvaron, amire Rebecca fejében megfordult, hogy el kellene vinnie őket a természettudományi múzeumba, vagy esetleg az állatkertbe. De tett magának korábban egy fogadalmat, miszerint nem ő lesz az, aki különböző tevékenységekkel és programokkal tölti fel a gyermekei idejét – akik látszólag elfelejtették, hogy kell játszani.
Egy évvel korábban még vidáman játszottak kint a kertben, feltalálták magukat, de azóta alig volt olyan nap, amikor az édesanyának nem kellett megterveznie a programjukat.
- Kapcsolódó: 7 beltéri játék, ami neked is tetszeni fog
A szülők hajlamosak nosztalgiával telve visszaemlékezni a régi szép időkre, amikor a szabad játék állt az első helyen. De régebben ez egyszerűbb volt Rebecca szerint, akinek a barátai többsége a környékről otthon volt hétvégente és iskola után, a legjobb barátja pedig a szomszédjában élt. Manapság viszont a legtöbb gyereknek van valamilyen különórája iskola után, sőt, gyakran hétvégén, és úgy tűnik, nincs túl sok szabadidejük a közös játékra.
Sok szülőhöz hasonlóan Rebecca is bűntudatot érez, hogy a gyerekeinek nem jut annyi közös szabad játék, és helyette úszásra, zeneórára, és hasonlókra hordja őket, állatkertbe, múzeumba, vízi parkba és korcsolyapályára viszi a csemetéket. A napirendjük pedig – bár gyerekbarát – olyan, mintha felnőttekre lenne tervezve. Ha pedig végre van egy kis szabadidejük, nem tudják, mihez kezdjenek vele.
- Kapcsolódó: A játék által a szülő is újra gyerek lehet
A régi szép idők szépsége azonban nem csak az volt, hogy gyerekek voltak a környéken, és hogy felügyelet nélkül, szabadon lehetett játszani. A legjobb az volt, hogy a gyerekek maguk választhatták ki, mit szeretnének csinálni. Az állatkert, a múzeum, vagy egy gyors étterem évente 1-2 alkalommal volt program, ha egyáltalán volt. Ehelyett ki kellett találni, mivel töltsék a gyerekek az idejüket, néha barátok nélkül, csak a testvéreikkel.
Persze ez sem volt mindig tökéletes, még így is előfordult, hogy a televízió előtt töltöttek el egy egész délelőttöt, de általában fel tudták találni magukat. A gyerekek saját maguk találták ki, mivel töltsék az időt, és az, hogy saját maguk ellenőrizzék a napjaikat, hogy mivel töltik az értékes óráikat, arra késztette őket, hogy kikapcsolják a TV-t. És nem volt szükségük valakire, aki kivitte őket a kertbe, mert maguktól kimentek, hiszen tudták, micsoda csodák várnak ott rájuk.
- Kapcsolódó: A pszichológus játéktippjei
Azon a februári szombaton Rebecca látta, hogy a gyerekei elfelejtették, hogy kell játszani. De soha nem késő újrakezdeni. Azon a szombaton a nagyobb gyermeke kitalálta, hogy csináljanak zászlókat, majd ha az megvan, egy biciklis versenyt a kisebb testvérével. A következő órákat pedig a saját, képzeletbeli világukban töltötték. Létrehoztak valamit, játszottak, nevettek. Miután pedig befejezték, boldogok voltak! Lehet, hogy nem érzik még maximálisan a friss levegő és szabadtéri játék előnyeit, de azzal, hogy megtapasztalták, szeretnének majd gyakrabban is kint játszani. Hiszen ők alakították a napjukat, és boldogok voltak tőle.
A cikk forrása: Todaysparent.com
Kapcsolódó cikkek
