A 20. század közepén az lett a tudományosan elfogadott nézett, hogy a tulajdonságainkat a szüleink génje és a minket érő környezeti hatások határozzák meg. A szülőket (pláne a nagyszülőket) ért hatások, hacsak nem közvetlenül a terhesség időszakára vagy az ivarsejtekre gondolunk, akkor a következő generáció egészségét, tulajdonságait nem befolyásolja – hittük ezt a 20. század végéig. Azaz azt gondoltuk, pl. az, hogy a nagyapánk kisgyermekkorában éhezett-e, semmilyen befolyással nincs a szülőnk, pláne nem a mi egészségünkre.
Az első ennek ellentmondó eredményt egy svéd vizsgálat adta. Azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a 19. század végén, 20. század elején gyermekkorban levő fiúk táplálkozása és a napjainkban, már szintén idős unokáik betegsége, halála között – írja a gyogyhirek.hu. Azt találták, hogyha a nagyapa éhezett gyerekként, akkor az unokájának csökkent az esélye, hogy a szív-és érrendszeri betegségben haljon meg. Ha azonban jól táplálkozott, akkor az unokáinál négyszeresére nőtt a kockázata, hogy cukorbetegség következtében meghalljon. Ezt a vizsgálatot rengeteg hasonló kutatás követte és arra jutottak, hogy összefügg a szülők, nagyszülők viselkedése, az őket, gyermekkorban ért környezeti hatások, és gyermekeik unokáik betegségei, tulajdonságai között. Érdekes módon az apai nagyapa gyerekkori táplálkozása csak a fiúunokák életét befolyásolta, az apai nagymama 8-10 éves kori “túlevése” viszont a lányunokák várható élettartamát csökkentette.
Több vizsgálatban is kimutatták, hogy az anya kóros elhízása a terhesség előtt növelte az esélyét, hogy gyermeke ADHD-s legyen. Az apai elhízás a gyerekek autizmusának kockázatát növelte meg.
De szintén hatással van a dohányzás is a következő generációkra: az apa serdülőkori, illetve a nagymama terhesség alatti dohányzása a második és a harmadik generációban is megnövelte az asztma gyakoriságát. A hatás az apa esetében a legerősebb akkor, ha 15 éves kora előtt kezdett el dohányozni. A dohányzás negatív hatása, egy svéd vizsgálat szerint csak az apák fiaiban volt megfigyelhető, a lányaiban nem.
Ezekben a vizsgálatokban tehát arra születtek bizonyítékok, hogy nem csupán a következő generációt érintik a hatások, hanem generációkon át ívelhet, ez utóbbit transzgenerációs öröklődésnek hívjuk.
.
Forrás: gyogyhirek.hu
Kapcsolódó cikkek
