Baj, ha nagyon ragaszkodik a gyerek egy tárgyhoz? Vekerdy válaszol
“Éva lányunk hároméves, és két éve van egy kedves, elkopott hálózsákja, amit mindenhová magával hurcol (hálózsákként már nem használjuk) és nyonyó-nak hívja. Sajnos a feleségem és köztem nincs egyetértés ebben a témában.
Ez adja Évának a megnyugvást, nagyon szereti. Napjában többször felveszi, hurcolja, pakolássza, és alvás közben is természetesen ott van az ágyában. Én úgy gondolom, hogy ez a kötődés most már túl sok, és félek, hogy lassan káros lesz a személyiségfejlődésére. Némi többletmunkát is ad, hogy este nekünk kell felkutatni a házban az elhagyott nyonyót… Persze nem baj, ha a gyereknek van egy ilyen ‘társa’, de az már gond, hogy nélküle huzamosabb ideig (3-4 óra) nehezen tud ellenni. Napjában legalább 10-szer előveszi, ha bármi stressz éri, hozzá menekül. Attól tartok, így nem fogja megtanulni a stresszkezelés egyéb technikáit, túlságosan függővé lesz egy tárgytól, és később sokkal nehezebben fog lemondani róla, mint most.
A feleségem úgy gondolja, hogy nem baj, ha van egy ilyen ‘segédeszköz’, ami a gyereket megnyugtatja, nem gondolja, hogy ez függőség, és tényleg, több gyereket (nagyobbakat is) ismerünk, akinek van hasonló függése (cumi, ujjszopás, stb.). A feleségem azt reméli, hogy majd abbahagyja magától, mindenféle külső ráhatás nélkül. Persze én is csak finoman, fokozatosan próbálom leszoktatni. Pár napja nappalra próbáljuk elrakni a nyonyót a ‘nyonyótartóba’ a gyerek tudtával, amit nem szeret, de elfogad, s csak estére kell visszaadni neki alváshoz. Szóval, úgy gondolom, hogy jó lenne ezen hamar ‘túl lenni’, ha lehet. Éva egyébként kiegyensúlyozott és kb. 1 hét múlva kezdené az óvodát. Itt sem tudjuk, mi lenne a jó.
Vigye be a nyonyót, hogy ott lehessen vele és segítse a beilleszkedést? Próbáljuk meg nyonyó nélkül oviba szoktatni, hátha sikerül? És egyáltalán, hagyjuk ‘nyonyózni’ amikor és ahogy szeretne, és reméljük, hogy valamikor magától kinövi?”
Vekerdy: nem kell aggódni!
Rövid válaszom ez volna: természetesen hagyják nyonyózni a kislányt és vigye be nyugodtan az óvodába.(A mi lányunk is ragaszkodott körülbelül négyéves koráig a főrongyhoz, de ma már természetesen nem a főronggyal jár az egyetemre.)Kicsit részletesebben. Ez a kötődés egyáltalán nem túl sok ebben a korban, és a leghatározottabban állíthatom, hogy semmiféle káros hatással nincs a gyerekek személyiségfejlődésére. Kinek rongya van (régi anyai selyemsál, lassan apró cafatokra tépkedve és a cafatok közül a legnagyobb a főrongy), kinek egy pelenkadarabja, kinek kispokróca, amit magával visz, kinek kispárnája és cumija, kinek mackója, aminek esetleg a fülét is rágja, szopja és így tovább.Ezeket a tárgyakat a “tudomány” is számon tartja, és átmeneti tárgynak nevezi őket. A gyerek már tud egyedül lenni, de azért még kell valami, ami helyettesíti, megjeleníti a másik embert, az anyát, aki biztonságot ad. Persze némi többletmunka akadhat. (Lehet, hogy Aggtelek felé autózva az egyik országúti pihenőben marad a főrongy, és hiába megyünk vissza már jó néhány kilométerről, nincs már ott, eltűnt, talán más is megkívánta…)Azt is elhiszem, hogy nekünk, férfiaknak idegesítő lehet a nyonyózás, mert mi nem tudunk türelemmel a jelenben élni, hanem már a jövő stresszkezelési technikáira gondolunk, és arra, hogy mikor és hogyan fog róla lemondani a gyerek. Igen, igaza van a feleségének, nem baj, hogy van egy ilyen megnyugtató tárgy, és abban is igaza van, hogy ez nem függőség, a felnőtti patológiás értelemben, mint ahogy abban is, hogy majd abbahagyja magától.Nem, nem kell a gyereket leszoktatni, én biztos, hogy nem raknám el a nyonyótartóba, és nagyon lebeszélném magunkat arról a tipikus gondolatról, hogy “jó lenne ezen hamar túl lenni, ha lehet”.Talán túl nagy a nyonyó? Vagy megfelelően kicsi hálózsákról van szó, esetleg ez is majd részekre foszlik, és akkor könnyebben kezelhető.A nyonyó nem “probléma”. Nem láttam még kisiskolást, kamaszt vagy nagyobb gyereket, aki az átmeneti tárgyát gyűrögetve járt volna a világban.Reméljük, az óvoda is ismeri és megérti az átmeneti tárgy fontosságát, és tudnunk kell, hogy minél kevesebbet foglalkozunk ezzel, annál hamarabb és annál biztosabban fog elmaradni.A cikk forrása Vekerdy Tamás: Kisgyerekek – óvodások c. könyve.Kapcsolódó cikkeink:
- Átmeneti tárgy: miben segíti a gyereket és mire érdemes figyelni?
- Kell a gyereknek “anyapótlék”?
- Szeparációs szorongás különböző életkorokban
Kapcsolódó cikkek
