Az őszinte beszélgetések nagyon sokat segíthetnek abban, hogy közelebb kerülhessetek egymással a gyermekeddel, hogy jobban megértsd őt, és kideríthesd, miben van szüksége extra támogatásra. Azonban nem minden kisgyerek jó „mesélő”, nem mindenki tudja jól megfogalmazni, mi bántja épp, ahogy a szülők közül sem megy mindenkinek könnyen a mély beszélgetés. Ám az a jó hír, hogy ez viszonylag egyszerűen segíthető, fejleszthető, tanulható – például speciális kérdések segítségével. Ezeknek az a lényegük, hogy úgy vannak megfogalmazva, hogy az óvodás és kisiskolás korosztálynak könnyebb legyen megnyílni, szavakba önteni a gondolataikat. Remek beszélgetésindítók – a szülőnek már „csak nyitottnak” kell lennie. Az Unconditional Parenting listájából válogattunk. Ám mielőtt rátérnénk a kérdésekre, jöjjön még néhány tipp, hogyan és mikor érdemes nekiállni a beszélgetésnek.
Amitől jó lesz egy beszélgetés
- Ne olyankor akarj beszélgetni, amikor a gyerek fáradt, nyűgös.
- Akkor sem jó belebonyolódni, amikor épp egy aktuális probléma erősen foglalkoztatja. Olyankor hallgasd meg, engedd, hogy elmondja, mi bántja. Megoldást pedig egy nyugodtabb pillanatban keressetek.
- Fontos, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, ehhez pedig az kell, hogy te rendben legyél. Ha fáradt vagy, stresszelsz, más dolgod lenne, azt a kicsi önkéntelenül megérzi.
- Éreztesd vele, hogy megbízhat benned és őszinte lehet veled: ne akadj ki, ne akard nevelni (ne most), egyszerűen hallgasd meg.
- És legyél felkészülve arra, hogy nem mindig esik majd jól, amit hallasz – de nem az a lényeg, hogy a válaszok téged „simogassanak”. Itt most nem az a kérdés, hogy jó anyag vagy-e, hanem az, hogyan lehet jobb a kapcsolatotok. (És ha ezen dolgozol, akkor, hidd el, jó anya vagy.)
És jöjjenek a szakértő által ajánlott beszélgetésindító kérdések.
1. Mit szeretnél, mit csináljak másképp szülőként?
(Szerinted mit kellene szülőként másképp csinálnom?)
Ezt a kérdést akkor tedd fel, ha kész vagy bármit elfogadni, amit a gyerek mond. Nem kell egyetértened vele, de ott, abban a helyzetben ne ellenkezz, ne akard meggyőzni, csak figyelj rá és hallgasd meg. Az is lehet, hogy rosszul esik, amit mondd – de ezt most próbáld félretenni, és majd átrágni magadban a beszélgetés után. Ha szükségesnek érzed, később majd visszatérhettek rá, de ne akkor, amikor épp erős érzelmeid vannak az elmondottakkal kapcsolatban.
2. Mi az, ami leginkább aggaszt téged?
(Mi az, amitől a legjobban félsz?)
Itt is a legfontosabb, hogy figyelj, hallgass, és ne akarj azonnal megoldó üzemmódba kapcsolni. Figyelj rá, segítsd őt további kérdésekkel, és a végén esetleg megkérdezheted azt is, hogyan tudnál neki segíteni, mi esne jól neki, mitől érezné jobban magát. De ne találd ki egyedül, mi lenne jó neki.
3. Mitől érzed azt, hogy szeretlek?
(Mi az, amiből érzed, milyen nagyon szeretlek?)
Deríts ki minél több részletet – aztán halmozd el a gyereket a szereteteddel úgy, ahogy az neki a legjobb. És aztán ennek az ellenkezőjét is megkérdezheted: Mitől érzed a legkevésbé, hogy szeretlek? Ha bevállalod, csak figyelj, ne kommentálj, csak próbáld elfogadni, mit érez és gondol.
4. Van olyan dolog, amit félsz elmondani nekem?
(Van olyasmi, amiről azt gondolod, hogy bajba kerülnél, ha elmondanád nekem?)
Hangsúlyozd ki, hogy itt nem az a lényeg, hogy mondja is el, ha van ilyen dolog. Ha van, akkor ne faggasd, mi az, inkább arról kérdezd, mit tehetnél, hogy el tudja vagy akarja mondani neked. Mitől érezné azt, hogy biztonságos elmondani ezt. És ha mond ilyet, akkor próbálj olyan támogató, biztonságos környezetet teremteni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: ha rosszul is esik, hogy van olyasmi, amit nem mer elmondani neked, ne akadj ki. Elég, ha annyit mondasz: köszönöm, hogy ezt elmondtad, megkérded, mitől érezné nagyobb biztonságban magát, és aztán nyugodt körülmények között átgondolod a választ.
Mindez jó alapot ad arra, hogy észrevedd, hol tudsz fejlődni, és hogyan tudsz a gyermekednek segíteni, hogyan tudsz jobban odafigyelni rá. Ez pedig jó út a biztosabb érzelmi kötődéshez, és ezen keresztül a könnyebb, vidámabb mindennapokhoz.