Gyerek

Ezért szenvedünk annyira az érintés hiányától

Már egy ideje nem tudjuk megölelni a nem velünk élő családtagjainkat, barátainkat. Miért ennyire fontos az emberi érintés?
2020. Május 18.
Miért vágyunk annyira az emberi érintésre? (fotó: Getty Images)

A koronavírus-járvány miatt már egy jó ideje mellőznünk kell a velünk nem egy háztartásban élők ölelését, a fizikai kontaktust, az érintést. A fizikai kapcsolat hiánya, különösen azoknál, akik egyedül élnek, kihat a mentális jólétre.

Nem találkozhatunk egymással, vagy ha találkozhatunk is már, fizikai távolságot kell tartanunk egymástól. Nem adhatunk puszit, nem ölelhetjük meg egymást, minden közvetlen fizikai kontaktustól tartózkodnunk kell azokkal, akikkel nem egy háztartásban élünk. – Triviálisnak tűnhet, de a fizikai kapcsolat hiánya a mentális egészségünkre is hatással van, különösen akkor, ha egyedül élünk- mondta Chloe Paidoussis-Mitchell, tanácsadó pszichológus a HuffPost Uk-nak. Lehetnek olyanok, akiknél ez egyenesen szomorúsághoz, szorongáshoz, idegességhez, depresszióhoz vezet.

Lucy Beresford pszichoterapeuta hozzátette, hogy az érzelmek alapvető szerepet játszanak az életünkben, a tapintás születésünk óta része az életünknek. Szavak nélkül közvetíti a szeretetet és gondoskodást.

“Tanulmányok kimutatták, hogy fiziológiai szempontból a bőrkontaktus felszabadítja az oxitocin hormont, amit boldogság hormonnak is neveznek, nem véletlenül: segíti a kötődést anya és gyermeke között, vagy a szerelem érzését is. Pszichológiai szempontból a bújás, simogatás, masszázs egyfajta gondoskodást jelent. Felnőttként magunkkal hordozzuk ezt a lenyomatot, így egy másik ember érintése azt juttatja eszünkbe, hogy szeretnivalók vagyunk.

Más tanulmányok szerint az ölelés vagy masszázs csökkentheti a stresszhormon, a kortizol szintjét, miközben felszabadítja a szerotonin hormont, amely a boldogság érzését szabályozza.

Ölelés, tapintás nélkül még olyan veszteségérzésünk is lehet, mintha elvesztettük volna a szeretteinket – tette hozzá Beresford

Emiatt fontos, hogy valamilyen módon kompenzáljunk. Beresford a “virtuális ölelés” kipróbálását javasolja, videóhívások formájában. “Amikor legközelebb videóhívást kezdeményezel, fordíts időt arra, hogy virtuálisan öleljétek meg egymást. Ez furcsának tűnhet, de valójában inkább vicces, a nevetés pedig köztudottan stresszoldó.

Paidoussis-Mitchel meditációt vagy a jógázást tanácsol stresszoldásra, de hasonlóan jól működik a kertészkedés, a madarak figyelése vagy valami megnyugtató zene hallgatása.

“A természetben eltöltött idő megnyugtat és azt érezhetjük, hogy valami nálunk nagyobbhoz csatlakozunk. Csökkenti a depresszió, a szorongás tüneteit” – mondta. “Szakítsunk időt az önmagunkra, bármilyen technika jó, amitől jól érezzük magunkat: vezessünk naplót, hallgassunk podcastot, vegyünk egy jó fürdőt, utána masszírozzuk át magunkat. Figyeljünk a légzésünkre. Bármi jó lehet, ami örömöt okot.”