A gyerekek általában megijednek, ha kiabálunk velük, néha még sírásig is fajulhat ez a dolog. Vannak szülők, akik éppen emiatt érzik hatékony eszköznek a kiabálást ahhoz, hogy felkeltsék a gyerek figyelmét, megbüntessék, vagy csak azért, hogy kifejezésre juttassák a haragjukat. Mégis, a kiabálás egy kimondottan haszontalan nevelési technika – a jó hír viszont az, hogy abba lehet hagyni a kiabálást, és helyette megtanulhatunk új, jobban működő eszközöket a gyermek neveléséhez.
Ijesztő, és rossz kommunikációs módszer
A szülők hatalommal rendelkező személyek a gyerekek nézőpontjából: egyrészt kétszer olyan magasak, mint ők, így megvan a fizikai fölényük, másrészt ők adják az ételt, a biztonságos otthont és a szeretet is, így számos dolog miatt tőlük függenek. Ha egy ilyen ember kiabál velük, az a gyerekeknek nagyon ijesztő tud lenni.
A kiabálás emellett mint kommunikációs technika sem működik jól, és ugyan kívülről úgy tűnik, a gyerekek ilyenkor meghallgatják a szülőt, elfogadják, amit közölni próbál, valójában a legtöbbször lefagynak. Ez pedig nem kommunikáció.
Így reagálhat rá a gyerek
Noha a szakértők szerint a kiabálással nem ronthatjuk el a gyerekeket, pszichológiai és emocionális értelemben nem okozunk vele nagy kárt, azonban mégis hatással vagyunk egy kicsit így a gyermek agyára. Ha például feszült egy gyermek, és valamiféle nyugtató dolgot teszünk vele, például megöleljük, az agyában található neurotranszmitterek arra úgy reagálnak, hogy nyugtató biokémiai anyagokat szabadítanak fel. Azonban kiabálás esetén ennek épp az ellenkezője történik, és olyan anyagok szabadulnak fel a gyerek agyában, amelyek olyan üzenettel szolgálnak, hogy küzdjön, meneküljön vagy fagyjon le. Erre egy kisgyerek reagálhat úgy, hogy például csapkodni kezd, elszalad, vagy akár le is blokkolhat. Ha a kiabálás gyakori nevelési stratégia, ez a viselkedésminta elmélyül a gyermeknél.
A folyamatos kiabálással azt tanítjuk a gyereknek, hogy ez a normális viselkedés, ha valaki ideges. Ha folyton felemeljük a hangunkat, akkor a gyerekek számára is ezt a viselkedést tesszük normálissá otthon, így ha valakinek valami nem tetszik, akkor máris üvöltözésbe kezdhet. Fontos, hogy észben tartsuk, hogy ahhoz, hogy megtanítsuk a gyereket olyan viselkedésmintákra, amik nekünk szimpatikusak, ahhoz először mintát kell nekik mutatnunk.
Hogy tatózkodhatunk a kiabálástól?
- Vegyük figyelembe, hogy minél fiatalabb egy gyermek, a viselkedése valószínűleg annál kevésbé szándékos – ez eltántoríthat minket attól, hogy fel akarjuk emelni a hangunkat.
- Gondoljunk arra, hogy ha folyton kiabálunk, amikor nevelni akarjuk a gyereket, akkor ő abból azt fogja hosszú távon leszűrni, hogy tanácsod adni csak dühös, agresszív hangon lehet.
- Vessük be inkább a humort, hogy leszoktathassuk a gyereket a problémás magatartásmintákról. A nevetés sokkal hatékonyabb, mint a könnyek vagy a kiabálás.
- Összpontosítsunk inkább egy nyugodt hangvételű vitára. A kiabálás hatására a gyerekek gyakran leblokkolnak, és így semmi esély rá, hogy tényleg megértik, amire meg akarjuk őket tanítani.
Van olyan, amikor rendben van a kiabálás?
Az olyan helyzetekben, amikor fizikai veszély lehetősége áll fenn – például a testvérek verekednek egymással – akkor működőképes lehet a kiabálás. Mivel általában a kiabálásra leblokkolnak a gyerekek, ez jó módszer lehet arra, hogy megállítsuk őket. Azonban ilyenkor sem szabad folyamatosan emelt hangon szólni hozzájuk, hiszen amit meg akarunk nekik tanítani, azt úgy fogják megérteni, ha ismét normális hangszínre váltunk.
Forrás: fatherly.com
Kapcsolódó írásaink:
- Hibák, amelyekbe gyakran beleesnek az ovisok szülei
- 3+1 nevelési baki
- Montessori: szabadság kell, de határokon belül
Kapcsolódó cikkek
