A magatartászavar kifejezést a szülők, sőt gyakran a pedagógusok is indokolatlanul használják, szinte megbélyegzik vele a gyermeket, ami hosszú távon rossz hatással lehet rá – hangsúlyozza Bojti Andrea gyermekpszichológus. Pedig, ha gond van a gyermek viselkedésével, nem feltétlenül az ő készülékében van a hiba.
Mit jelent a magatartászavar?
A magatartászavar mindig egy komplex viselkedési forma, ami kihat a gyerek fejlődésének több területére. És bár a pszichológusok szóhasználatában a magatartászavar mindig patológiás, azt azért jó tudni, hogy nem mindig erről van szó – nyugtat meg minden szülőt a szakértő. Ami ugyanis hétköznapi értelemben magatartásproblémának tűnik a szülő vagy pedagógus számára, azoknak a hátterében gyakran csak egy életkori vagy helyzeti probléma áll.
Andrea szakemberként gyakran tapasztalja, milyen nagy jelentősége van annak, hogy mielőtt magatartászavarnak minősítenénk a gyermek viselkedését, mindig alaposan járjuk körbe, hogy valóban erről van-e szó. Ezt követően pedig gondosan mérlegeljük, hogy tudjuk-e orvosolni az adott szinten a problémát, vagy segítséget kell-e kérnünk.
Gond van a gyermekkel a közösségben
Ha magatartászavar gyanúja merül fel, először azt érdemes megvizsgálni, hogy ez a viselkedés hol jelentkezik, és kinek okoz elsősorban problémát.
A magatartászavar okozhat problémát magának a gyermeknek, a családjának, illetve a tágabb közösségnek (óvoda, iskola).
A magatartászavar azonban jellemzően elsősorban a közösséget érintő probléma – hangsúlyozza Andrea. Egy nagy létszámú óvodai vagy iskolai csoportban illetve osztályban nincs kapacitása arra a pedagógusnak, hogy a problémás viselkedés mögé nézzen, és differenciáltan foglalkozzon minden egyes gyermekekkel. Miközben sokszor gyakran csak arról van szó, hogy a gyermek magatartászavarnak minősített viselkedése valójában egy másik probléma tünete.
Ha például egy gyermek óra közben gyakran feláll vagy ki akar menni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy magatartászavara van. Előfordulhat, hogy gyenge finommotorikája miatt nem tud megfelelően írni, és ezért akar kilépni újra és újra a számára frusztráló feladathelyzetből. Vagyis nem arról van szó, hogy ő rossz, csak szimplán fejlesztésre szorul – magyarázza Bojti Andrea.
Másik gyakori probléma, hogy a család életvitele, az otthonról hozott szabályok eltérnek a közösségi szabályoktól és normáitól. Ami tehát otthoni körülmények között megszokott és normális a gyermek számára, az adott esetben konfliktusokat generálhat a közösségben.
Nem magatartászavar, csak életkori sajátosság
A problémásnak minősített viselkedést érdemes abból a szemszögből is megvizsgálni, hogy milyen mértékű, és hogy mennyire fér bele az életkori sajátosságba – hangsúlyozza a gyermekpszichológus.
Egy dackorszakban lévő gyermek hisztijei nem tekinthetőek magatartászavarnak semmiképp, hiszen ez az életkorából fakadóan természetes viselkedési forma. Hasonlóképp kell megítélni egy óvodai beszoktatás során jelentkező fegyelmezetlenséget, ami ilyenkor természetes reakció egy gyermek részéről. Ha azonban ez a viselkedés fennáll egy év múlva is, akkor már érdemes a problémát tüzetesen megvizsgálni.
Nem magatartászavar, csak egy nehéz élethelyzet
Mindig fel kell mérni azt is, hogy aktuálisan milyen helyzetben van a problémásnak titulált gyermek, és van-e esetleg az életében bármi olyan történés, esemény (pl. válnak a szülők, haláleset történt a családban), ami ezt a viselkedést befolyásolhatja. Amennyiben erről van szó, akkor ez esetben sem beszélhetünk magatartászavarról, maximum tünetekről.
Mi a teendő, ha a szülő úgy érzi, valami gond van a gyermekkel?
Andrea szerint a legfontosabb teendő, hogy a szülő helyi szinten igyekezzen megoldani a problémát, és elsőként a pedagógussal beszéljen. A szakember szerint ez gyakran elmarad, és a szülő a játszótéren vagy esetleg az online világban próbál megoldást találni a kialakult helyzetre, ami nem jó.
Ha az óvodában jelentkezik a probléma, akkor először beszéljünk az óvodapedagógussal, hogy mit tudunk tenni a helyzet orvoslására. Ha nem jutunk dűlőre, akkor a következő lépés az intézmény pszichológusának a bevonása lehet, aki be tud ülni a csoportba, meg tudja nézni a gyermeket. Van lehetőség arra is, hogy a helyi pedagógiai szakszolgálattól kérjünk terápiás segítséget, ahol abban is tudnak segíteni, hogy szükséges lehet-e további szakemberek (pl. pszichiáter, neurológus) bevonása.
Mi az, amire nagyon figyeljünk szülőként?
Vannak olyan viselkedési formák, amelyek mindenképpen figyelmeztető jellegűek egy szülő számára.
Melyek ezek?
Ha a gyermek
- saját maga ellen fordul (pl. vagdossa magát)
- a környezetét rongálja
- destruktív módon viselkedik (pl. rombol, gyújtogat)
- viselkedése deviáns irányba kezd elindulni
Ha szülőként azt tapasztaljuk, hogy gond van a gyermekkel az óvodában, iskolába, ne arra fókuszáljunk, hogy ő egy problémahalmaz, hanem tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ismét kiegyensúlyozottá váljon. Szüksége van ránk.
Kapcsolódó cikkeink:
- Egyre több gyerek küzd magatartászavarral
- Összefügg a stresszhormon szintje és a magatartászavar?
- BTM, BTMN: magatartási problémák, teljesítménygondok a gyerekeknél
Kapcsolódó cikkek
