A veszekedés akkor történhet, amikor a gyerekek közti nézeteltérés agresszívvá válik, például kiabálással, ütéssel jár együtt. Gyakori akkor is, amikor a gyermek igazságtalannak tart egy helyzetet, illetve megpróbálja érvényesíteni, amit jogosnak vél.
Néha a gyerekek azért veszekszenek, mert ugyanazt a helyzetet különbözőképpen látják. Ilyen például, amikor az idősebb testvér megtréfálja a fiatalabbat, ami a kisebbnek nem tetszik.
Időnként pedig a testvérek közti konfliktus oka lehet, ha a szülők figyelméért versengenek. Minél kisebb a korkülönbség a testvérek között, annál gyakrabban veszekedhetnek egymással.
- Kapcsolódó: Hogyan kezeljük a testvéri rivalizálást?
A jó hír a veszekedéssel kapcsolatban
A nézeteltérések és a veszekedések jó lehetőséget jelentenek ahhoz, hogy a gyerekek gyakorolják olyan szociális készségek használatát, amelyekre később, felnőttként is szükségük lesz.Amikor a nézeteltéréseket sikerül tisztességesen elrendezni, anélkül, hogy bárki sérülne, azzal a gyerekek problémamegoldó készségeiket is fejleszthetik, és megtanulhatják meglátni mások nézőpontjait.Ahogy a gyerekek egyre idősebbek lesznek, és egyre jobbak lesznek szociális készségeik, kevesebb veszekedésre lehet számítani.Ha szülőként segíteni kell a veszekedést elrendezésében, fontos még azelőtt közbelépni, mielőtt bárki megsérülne. Jobb hagyni, hogy mindenki lecsillapodjon, mielőtt a megoldásokról vagy következményekről esne szó.
- Kapcsolódó: Családi perpatvar: miért nem lépek közbe?
A gyerekek temperamentuma is hatással lehet a veszekedésre
Vannak gyerekek, akik többet veszekedhetnek, mint mások, melynek oka lehet a temperamentumuk is. Vannak, akik könnyebben dühbe gurulnak, vagy kevésbé képesek kontrollálni a dühös érzéseiket.
A gyerekek nem születnek olyan képességgel, hogy kezelni tudják a nézeteltéréseiket, de megtanulhatják, hogyan viselkedjenek ahhoz, hogy kisebb valószínűséggel legyen veszekedés. A szabályok, rutinok, dicséretek is segíthetnek ebbe az irányba terelni a gyerekeket.
A környezet hatása a veszekedésre
A gyerekeknek a nézeteltérések rendezését segít megtanulni az is, ha pozitív mintát látnak a környezetükben, amit lemásolhatnak.Ezt a pozitív viselkedést modellezheti a szülő:
- együttműködéssel
- ha nyugodt marad, amikor mérges
- utánajár a tényeknek, mielőtt cselekedne
- a helyzetnek megfelelően reagál
- meghallgatja mások nézőpontját is
A gyerekek a negatív viselkedésmintákat is eltanulhatják, és nagyobb valószínűséggel veszekednek, ha:
- rendszeresen azt tapasztalják, hogy az emberek agresszíven viselkednek egymással – főként a szüleik, nagyobb testvéreik, barátaik viselkedését tekintik mintának
- szüleik nem húznak következetes határokat a veszekedést, agresszív viselkedést illetően
- sok erőszakot látnak a tévében, filmekben, videójátékokban
Az életkor is hatással lehet a veszekedésre
A gyerekek életkora is meghatározhatja, hogyan kezelik a konfliktusokat: például gyakori, hogy a kisgyerekek agresszíven viselkednek, de ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre jobb módszereket sajátítanak el a viták elrendezéséhez.A 2 év alatti gyerekek
- hajlamosak tárgyak, játékok miatt veszekedni, és ingerültek lesznek, ha elvesznek tőlük valamit
- nehézséget okoz nekik, ha egy játéknál ki kell várni a sorukat, mert még nem értik, miért kell szabályokat követniük
- még nem tudják elmagyarázni, hogy érzik magukat, ezért a haragjukat is nagyobb valószínűséggel mutatják ki fizikai módon, például, hogy ellöknek valakit
A 3-4 éves gyerekek
- elkezdenek együttműködni, osztozkodni, kivárni a sorukat, ez pedig kevesebb veszekedést eredményezhet
- továbbra is szükségük van támogatásra, emlékeztetőkre, pozitív visszajelzésre
Az 5-7 éves gyerekek
- elkezdik elsajátítani az olyan készségeket, mint az osztozkodás, a kompromisszumkészség, a lehetőségek megbeszélése
- már ügyesebben oldják meg a problémákat felnőtt közbelépése nélkül, de még szükségük van ösztönzésre
A 8-12 éves gyerekek
- általában kevesebb a fizikai, de több a szóbeli nézeteltérés köztük, mint a fiatalabbaknál
- egyre szociálisabbak, és szeretnének jól kijönni más gyerekekkel
A cikk eredeti forrása: raisingchildren.net.au
Kapcsolódó cikkek
