Ez egy olyan probléma, amibe szinte minden szülő belefut: a gyerek olyasvalakivel lóg, akiért mi, szülők nem rajongunk.
Persze megvannak ennek a fokozatai: az egyik fokozat, amikor nem szimpatikus az új barát, a másik, amikor nem pusztán nem rajongunk érte, hanem úgy látjuk rossz hatással van a gyerekünkre. De az is lehet, hogy azt látjuk, leuralja a gyerekünket, állandóan irányítja őt, a kapcsolat aszimmetrikus.
A HuffPost szakértőket kérdezett meg a témában.
A szakértők szerint fontos, hogy mielőtt bármit is tennénk vagy mondanánk, végezzünk el egy kis önreflexiót. Nézzünk magunkba és gondoljuk át, mi zavar minket tulajdonképpen? Nem nekünk kell barátkozni ezzel a gyerekekkel, hanem a gyerekünknek. De az is lehet, hogy nem látod a gyereket, csak a szüleiből indulsz ki. Sokféle válasz lehetséges, egy biztos, mielőtt mélyebben belemennél, gondold át az érzéseid okait.
Kérdezd meg a gyereked arról, mi a barátság. Tedd félre egy pillanatra az előítéleteket, és beszélgess a gyerekeddel erről a barátról. Kérdezd meg, miért szeret vele lógni, és mit szeretnek együtt csinálni. Légy kíváncsi, és hallgasd meg, mit mond. Módod lesz így más aspektusból, mélyebben bele látni ebbe a kapcsolatba.
Ismerd meg jobban a barátot és a szüleit. Próbálj időt tölteni a gyerekkel és az új baráttal, esetleg a szülőkkel is.
A viselkedést ítéld meg, ne a személyt. Ha valami olyasmit tesz vagy mond az új haver, ami szerinted káros, akkor nyugodtan mondd meg a gyerekednek, hogy a viselkedése aggaszt téged. De ne a barát jelleméről kezd el beszélni.
Ha azonban úgy gondolod, hogy a barátság veszélyt jelent a gyermekedre, lépj közbe. Különbség van aközött, hogy nem kedveled különösebben a gyermeked barátját, és aközött, hogy úgy érzed, valódi veszélyt jelenthet a gyermekedre. Ha ez utóbbi esetről van szó, azonnal közbe kell avatkozni, ez nem kérdés. A kérdés inkább az, hogyan tegyük ezt.
Beszélgethetünk arról például, hogy mit jelent jó barátnak lenni, mit jelent a támogatás, a szeretet, mitől egészséges egy kapcsolat. Térjünk rá arra is, hogy vajon mennyire fér bele a barátságba, ha nem állnak ki a felek egymásért, ha a barátság szorongással, nyomással jár, ha olyan dolgokat kell megtennünk, amiket nem is szeretnénk. Mindenesetre szelíd módszert próbáljunk alkalmazni, ne az eltiltás legyen az első, ami eszünkbe jut.
Végezetül, mindenképp emlékeztessük magunkat arra, hogy milyen volt gyereknek lenni, másokkal barátkozni és megtalálni az identitásunkat, azt, hogy kik vagyunk valójában. Ebben valószínűleg akadtak olyan barátságok is, amelyek csalódással végződtek, de ezek a tapasztalatok is kellettek ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. Sőt, az is lehet, hogy néha mi magunk voltunk az a gyerek, akivel nem szívesen engednéd barátkozni most a gyerekedet.
Kapcsolódó cikkek
