Beni már nagyfiú. Gördülékenyebb a napi rutin, mint kisbabakorában?
Oh, nem! Most értem meg annak a mondásnak a lényegét, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Úgy érzem, hatévesen beköszöntött hozzánk a kiskamaszkor… Beni elég dacos, akaratos kisfiú, pont olyan kicsiben, mint én. Egyébként én sem voltam egyszerű kisgyerek és most megkaptam magam kisfiú változatban.
Azért még vannak anya-fia összebújások?
Igen! Szerencsére még tart az „anyaszerelem”. Összebújunk, mesét nézünk, beszélgetünk. Szoktam neki mondani, ha éjszaka felébred és fél egyedül, nyugodtan jöjjön át hozzánk, és bújjon be közénk. Másfél év, és nyolcéves lesz, állítólag akkor már kevésbé keresi a testi közelséget. Szeretnék kihasználni minden pillanatot.
Tudatosan készültél az anyaságra vagy hirtelen érkezett a gyermekáldás?
Kislányként úgy terveztem, huszonöt évesen már biztosan édesanya leszek, és ez nem is tűnt olyan fiatal életkornak. Nem jött össze, de huszonkilenc évesen igen. Beni szerelemgyerek. Beszéltünk róla, hogy szeretnénk kisbabát, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan összejön. Olyannyira nem, hogy épp tele voltam munkával, mikor megfogant. Hathetes terhesen óriásplakát-fotózást csináltam, forgattam a Jóban- Rosszban sorozatban, reggeli műsort vezettem, tele voltam fellépésekkel. Tizenhat órás munkanapjaim voltak…
A kismamaság sem lassított le?
Nem. Hatalmas pocakkal még zsűriztem egy tehetségkutatóban, és levezényeltem a költözésünket is. A koncerteket viszont lemondtam, miután az egyiken a ruhám öve lepattant, és mindenki a hasamat nézte. Akkor és ott azt éreztem, megszűntem énekesnőnek lenni, a színpadon egy kismama állt.
Kasza Tibi, Nagy Adri és Pápai Joci A Nagy Duett című műsorban – Fotó: TV2/fotocentral
Hogyan emlékszel vissza a várandósságodra?
Nagyon kegyes volt hozzám a gyerekem, jó terhességem volt. A tizenharmadik héten elmúltak a rosszulléteim, és szárnyalni kezdtem. Onnantól energikusnak éreztem magam.
A hormonjaid is új erőre kaptak?
Azok túltengtek… Voltak sírógörcseim és boldogságrohamaim is. Megvoltak a magam hülyeségei, de a férjem nagyon jól tolerálta ezeket. Miközben Benit vártuk, a kapcsolatunk még jobban elmélyült. Együtt terveztük a jövőt, vágytunk gyerekre, és boldogok voltunk, hogy kisbabát hordok a szívem alatt. Ahogy említettem, abban az időben költöztünk a jelenlegi otthonunkba, és ő nem engedett sem vásárolni, sem nézelődni, mert elképesztően lelassultam és érzékeny lettem. Nekem csak megérkeznem kellett az új házunkba. A fantasztikus családom mindenben segített, intézkedtek helyettem.
A férjed tudott kivenni apaszabadságot?
Szülés után majdnem két hétig itthon volt velünk, a legjobb ételeket főzte nekem, kényeztetett. Akkor újra beleszerettem. Óriási mázlim van vele, elképesztően jól főz. A sült húsok, a mexikói és az olasz konyha a specialitása.
Nagy Adri énekes – fotó: Tv2 Nagy Duett / fotocentral
A terhesgondozás viszonylag jól működik hazánkban, ám szülés után mintha magukra maradnának az anyukák. Benned volt félelem?
Nemcsak féltem, hanem pánikrohamot is kaptam, miután hazajöttünk a kórházból. Állandóan néztem Benit, hogy lélegzik-e, büfizett – e rendesen… A nővéremnek három fia van, mindenért őt hívtam. Anyukám szintén sokat segített, már amennyit engedtem, mert szigorúan betartottam a hathetes gyermekágyas időszakot. Ugyan a kisfiam nyári gyerek, kánikulában nem röpködnek a vírusok, de nagyon féltettem. Szerintem egyetlen nő sem gondolta, hogy ez ennyire nehéz. Nagyon kemény dolog az anyaság.
Könnyen belerázódtál a szülőségbe?
Az elején sokat izgultam, aztán elkezdtem az ösztöneimre hallgatni, mégis egy idő után elkezdtem rossz anyának érezni magam. Igény szerint etettem a babát, soha nem ébresztettem fel, és lassan ráébredtem, hogy jók az anyai ösztöneim. A baleseteknél azonban a mai napig pánikolok.
Pedig a fiús anyáknak hozzá kell szokniuk a vészhelyzetekhez.
Ez így igaz! Az esések folyamatosak. A gyerekem tizenegy hónaposan hátravágódott az ágyon, aztán lefejelte a falépcsőt, teljes fogsorral érkezett a lépcsőhöz. Szerencsére nem lett maradandó károsodása. A játszótéri balesetek már megszokottak, a klasszikus, kismotorrral elesős, asztalt lefejelősek úgyszintén.
Mivel tudod fegyelmezni őt, szükséges-e szerinted?
Mindig valamihez kötöm a dolgot. Nincs édesség, nincs mese, nem csinálunk egy adott programot… Beni a viták során azt szokta a fejemhez vágni, hogy nem hív meg a szülinapi bulijára, mire én mondom neki, oké, de azt én szervezem. Egyébként én szigorúbb, következetesebb vagyok, mint a férjem. Ő megenyhül, ahogy Beni ránéz a bociszemeivel. Már iskolaelőkészítőbe jár, ahol barátkozik a fegyelemmel. Az órákon nincs röhögés, nincs rendbontás, nincs produkció, hogy mindig ő legyen a középpontban.
Énekesnőként elég rendszertelen a munkaidőd. Nincs ebből otthon probléma?
Az év nagy részében nincs. Hetente összerakjuk, kinek milyen programja lesz, ki mikor dolgozik, ki viszi Benit fociedzésre, ki hozza el… aztán eljön a december. Tavaly huszonöt fellépésem volt abban a hónapban, volt, hogy napi kettő is. A férjemnek kellett jobban kivennie a részét a gyereknevelésből. Feszített tempó volt. Nem tagadom, voltak vitáink, azonban átláttuk, hogy ez egy időszakos dolog. Én egyébként nagyon élveztem, úgy éreztem, kicsit visszakaptam a gyerek előtti életem.
Nagy Adri énekes – Fotó: fotocentral
Ebből is látszik, mennyire nehéz összehangolni a munkát és az anyaságot.
Bizony, a betegségek nem jelentik be előre magukat, egyik napról a másikra jönnek, és olyankor újratervezés van. Most is, miközben beszélgetünk, azért szaladgál itt Beni, mert váratlanul beteg lett. Nem is tudom, hogy akik fix munkaidőben dolgoznak, hogyan csinálják… Szerencsés vagyok, amiért mi meg tudjuk oldani az ilyen helyzeteket, így nem szoktuk bébiszitter segítségét kérni. Nagy a család, mindig van valaki, aki tud segíteni, de tény, hogy ezek a napok több szervezést igényelnek
Kihagyhatatlan kérdés: tudtok a férjeddel minőségi időt együtt tölteni?
Hullámzó. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer elmegyünk vacsorázni, de előfordult, hogy nem volt kedvem, helyette közösen főztünk és filmet néztünk a tévében. Tudatosan szervezzük azokat az alkalmakat, amikor kettesben is lehetünk. Mi még mindig szerelmesek vagyunk egymásba, és ezt nagyon jó kimondani.
Többször nyilatkoztad, hogy szeretnétek kis testvért Beninek, és január elején, egy videóban elmondtad, hogy tavaly elvesztettetek egy kisbabát. Sikerült feldolgoznod?
Megviselt. Második gyereknél hamarabb nő a pocak, az enyém is nőtt, nem is tudtam volna letagadni a várandósságot. Boldog voltam. Aztán még az első trimeszterben elvesztettük őt, és kellett idő, mire sikerült feldolgoznom a veszteséget. Nem tudjuk, miért nem sikerült. Továbbra is tervezzük Beninek a kis testvért. Ő – bár nem igazán értette, mi történik – próbált vigaszt nyújtani. Az, hogy ő van, nagy segítség volt nekem a továbblépésben.
Mit tanácsolnál a leendő anyáknak?
Mindenki felejtse el az elveit, méghozzá nagyon gyorsan! Én is szépen elterveztem, az én gyerekem ezt, meg azt biztosan nem fogja csinálni. Aztán amikor a pláza közepén klasszikusan a földhöz vágta magát és megkaptam az emberek megvető pillantásait, az elveket el is lehetett felejteni. Ezek kőkemény helyzetek. Csak annyit tudok mondani nekik, legyenek következetesek, és hallgassanak az ösztöneikre! Ne a külvilágnak akarjanak megfelelni, csakis maguknak.
Szerző: Turcsán Anna
Kapcsolódó cikkek
