Terapeutaként az elmúlt néhány évet azzal töltöttem, hogy anyák beszámolóit hallgattam az anyasággal kapcsolatos tapasztalataikról. Amikor az anyai dühről mesélnek egy mély, sötét helyre jutnak. Szégyenérzetük van. Ha jártál már ebben a cipőben, tudd, hogy nem vagy egyedül – írja Chelsea Robinson terapeuta, a mother.ly-n megjelent cikkében. Lássuk, mit ajánl ezekre a helyzetekre a szakember.
Mit nevezünk dühnek?
A düh a túlterheltség és a támogatás nélküliség érzésének tünete. Sokakat érint, hiszen az anyák (és az apák) nagyrészt egyedül, különösebb támogatás nélkül élik az életüket, cipelik egyedül a szülőség mentális, érzelmi és fizikai láthatatlan terheit. Ráadásul a nyakunkba kaptunk egy világjárványt is.
A nők felé az a társadalmi elvárás, hogy az anyaságot imádniuk kell és minden helyzetben tökéletesen tudniuk kell, mi a teendő. Minden ami ennél kevesebb, az rossz. A düh nem tartozik bele ebbe az idealizált világba.
De egyre többször találkozni azzal, hogy az anyáknak nagy fokú bűntudatuk van anyaként.
A bűntudat és a szégyen közötti különbség
A bűntudat a “rosszat tettem” érzése, míg a szégyen a “rossz vagyok” érzése. Bűntudatról beszélni az anyaságban egy dolog, de beismerni, hogy “rossz” anyák vagyunk, egészen más dolog.A szégyen a rejtőzködésben él; a “titkokból” táplálkozik, nem engedi meg, hogy megosszuk másokkal a sebezhetőségünket, mert attól félünk, hogy elutasítanak vagy kevesebbnek tartanak bennünket.Az anyaságban, ahol a legjobbak, tökéletesek akarunk lenni a gyermekeink szemében (és egymás szemében is), nem merjük bevallani egymásnak a sötét pillanatainkat. A tökéletesség látszatát mindannyian folyamatosan igyekszünk fenntartani.Ha bármiben is kevesebbek vagyunk a tökéletességnél, kudarcot vallottunk. Ezért nem osztjuk meg a küzdelmeinket. Elrejtjük őket, megtartjuk magunknak, és csendben ostorozzuk magunkat az általunk okozott károkért. Elindul egy szégyenspirál, félelmet élünk meg, hogy helyrehozhatatlan kárt okoztunk.
Túljutni a szégyenérzeten
A sötétebb pillanataink megosztása és a sebezhetőség ijesztő lehet. Bátorságot és egy másik emberbe vetett bizalmat igényel. Mégis ezen a megosztáson keresztül csökken a szégyenérzet. Kezdjük egy megbízható baráttal, és nézzük meg, hogyan alakul, ha őszinték vagyunk. Szakemberhez is fordulhatunk, ha ott nagyobb biztonságban érezzük magunkat.
Az anyai dühvel kapcsolatos szégyenérzet feloldása az első lépés a tökéletes anya mítoszának lebontása felé.
Ha minél többen beszélünk az anyai dühről, annál kevésbé fogjuk azt a képességeink tükörképének tekinteni, és sokkal inkább egy nagyobb rendszerszintű, kulturális problémára adott általános reakciónak.
Mit tegyünk, ha legközelebb dühroham tör ránk?
A legtöbb anya számára az, hogy időnként dühös, ingerlékeny vagy frusztrált, elkerülhetetlen. Legközelebb, amikor ez megtörténik, a következőket tehetjük.
Tudatosítsd magadban, hogy mit érzel
A düh gyakran azonnal érezhető a testben. Jellemzi a szapora szívverés, az izzadó tenyér és a rövid légzés. Ha észreveszed ezeket a jeleket a testedben, próbálj ki olyan módszereket, amelyek csökkentik a stresszt.
Távolodj el térben és kapcsolódjon újra önmagához
Ha el tudsz távolodni a gyerekektől akár csak 30 másodpercre is, mondjuk kimész a szobából a másikba, hogy újra összeszedd magad, és újra megtaláld a középpontodat, akkor már sokat segítettél a helyzeten.
Lélegezz mélyen
Ha képes vagy a légzésedre figyelni, akkor újra szabályozni tudod magad. Tudatosítsd a légzésed, számolj közben négyig, tartsd bent, majd fújd ki és számolj közben megint négyig. Ismételd meg néhányszor.
- Kapcsolódó: Úgy érzed, kivagy? A dühtakarítás is segíthet
Térj vissza akkor a problémához, ha nyugodtabb vagy
Ha megtörtént a dühkitörés, akkor később, amikor már megnyugodtál, beszélj erről a gyerekkel. Kérj bocsánatot. Ezzel sok mindent meg is tanítasz neki.
A szégyen kezelése
Mindannyian tudjuk, hogy senkinek nem tesz jót, ha dühöngünk. Azt is elismerjük, hogy folyamatosan olyan viselkedésformákat modellezünk a gyermekeinknek, amelyeket ők maguk is megismételhetnek. Ha hibázunk, akkor azt be kell ismernünk. A bocsánatkérés és az, hogy megpróbálunk változtatni a viselkedésünkön azt mutatja meg a családunknak, hogy fontosak nekünk.Fontos az is, hogy bocsáss meg magadnak és emlékeztesd magad arra, hogy nem lehetsz tökéletes. Senki sem tud mindent tökéletesen csinálni, az anyaságot sem. Ha dühkezelési problémáid elhatalmasodnak, akkor kérj segítséget szakembertől. Ne feledd, a dühből tanulhatsz, a düh mondani akar neked valamit: figyeld meg a mintázatokat, a kiváltó okokat. A düh a jéghegy csúcsa, egy másodlagos érzelem, van alatta valami, amit érdemes feltárni. Gyakran a tehetetlenség, az irányíthatatlanság érzése húzódik meg mögötte.Kérdezd meg magadtól, hogy mire van szükséged dühkitörés előtti pillanatban, mit nem vettél észre, mit hagytál figyelmen kívül. Lehet, hogy csak lassítanod kéne.Nézd meg közelebbről a helyzetet. Az anyai döntéseid összhangban vannak-e az értékeiddel? Úgy vagy anya, ahogyan szeretnél, vagy úgy, ahogy szerinted mások várják el?Amint azonosítani tudod a kiváltó okokat és a mögöttük rejlő kielégítetlen szükségleteket, elkezdheted proaktívan megváltoztatni a dühhöz vezető mintákat.
Kapcsolódó cikkek
