Az apás szülés segíti az apává válás folyamatát
– A külső jelek alapján én már akkor biztos voltam abban, hogy Eszter babát vár, mikor a teszt még negatív lett – meséli. – A nászutunkon már gyanakodtam, s amikor a szállodai szobánkat váratlanul elárasztották a legyek, és rengeteg rovarirtót készültem kifújni a palackból, először Esztert menekítettem biztos helyre, nehogy belélegezze azt a sok ártalmas anyagot.
Nekem természetes volt ez a kilenc hónap, hisz jó előre tudtuk, hogy lesznek változások. A legviccesebb az volt, amikor egy operaelőadás után, az éjszaka közepén “valami mákosért” kellett végigjárnunk a várost. Ilyenkor az ember kicsit összeszorítja a fogát, és megy, de szerintem ebben nincs semmi különleges: egy férfinak ilyenkor ez a dolga.
– Bori, a kislányunk akkor rúgott először egy hatalmasat, amikor apukájával épp a Király utcában randevúztunk. Alighogy átölelt a férjem, bumm! – teszi hozzá Eszter. – Amikor a terhesség vége felé már számolni kellett a mocorgásokat, néha aggódtam, hogy Bori nem mozog eleget. De amint Balázs hazaért, és a hasamra tette a kezét, kezdődött a hatalmas rúgkapálás, én pedig megnyugodtam.
Balázs rengeteget beszélt Borihoz, sőt részletekben felolvasta neki az egész Micimackót. Esténként mindig ugyanazt a három népdalt énekeltük el neki, s amikor végre kibújt, ugyanazt a hármat. Így próbáltuk “áténekelni” egyik világból a másikba.
A szülés is otthon indult be, annyira rendszertelenek voltak a fájásaim, hogy sokáig azt hittük, ezek még csak jóslófájások. Nekem rengeteget számított, hogy a saját, közös ágyunkban vajúdhattam, a férjem segítségével.
– Mindenképpen apás szülést szerettünk volna Eszterrel, fel sem merült, hogy más legyen. Ha az ember folyamatosan próbál kapcsolatot teremteni a gyerekkel már a pocakban is, szerintem természetes, hogy szeretne ott lenni a születéskor. Az is eszembe jutott, talán Bori számára is tudom kicsit “finomítani” a születés pillanatát, ha ott vagyok – emlékezik vissza Balázs. – Miközben a nővér fürdette, Bori hasára tettem a kezem, és azonnal abbahagyta a sírást. Aztán énekeltünk neki, és ő velünk együtt dünnyögött!
A folyamatos jelenlét egyébként abban is segíthet, hogy apaként gyorsan beletanuljunk a gyerek körüli teendőkbe. A férfi ugyanis később már nem szívesen kérdezi meg, mit hogyan is kellene csinálni, és merő hiúságból akár teljesen kimarad a gondozásból.
Egy dologra viszont jobban felkészíthetnének a kórházban: a köldökzsinór nem egy vékony spárga ám! Annak rendesen neki kell feszülni, mire sikerül elvágni!
Kapcsolódó cikkeink apás szülés témában: