Ha összeszámolnád, hányszor hangzott már el ez az egyszerű szó a szádból, hogy „Vigyázz!” (esetleg: „Vigyááázz!!!!!”), valószínűleg elég nagy szám jönne ki. Főleg, ha hozzászámolnád az „Óvatosan!”, „Hééé!” és hasonló kifejezéseket is. Általában akkor használjuk ezeket, ha a gyerek szerintünk valami veszélyeset, rizikósat, koncentrációt igénylőt csinál – de igazából nem ez a leginkább célravezető dolog, amit mondhatunk neki. Az Institute of Child Psychology Insta-bejegyzése szerint ez a gyakran elhangzó frázist a helyzettől függően sokkal hatékonyabb figyelmeztetésekkel helyettesíthetjük – mutatjuk, mikkel.
Mi a baj ezzel?
Önkéntelenül is ez jön a szádra, és benne van minden, ugyan mi a baj vele? A szerzők szerint az alábbiak:
- Nem elég specifikus – a gyerek nem tudja pontosan belőle, mire is vigyázzon.
- Félelmet, ijedtséget kelthet – és ez nem mindig jön jól.
- Erősíti a szülőtől való függést a testhatárok és a környezet megismerése, feltérképezése terén.
- Nem segíti elő a kritikus gondolkodást.
- Nem támogatja a problémamegoldást.
Egyszóval, ha nem csak leállítani szeretnénk a kicsit, hanem segíteni neki abban, hogy önállóbb, bátrabb és egyben óvatosabb legyen, érdemes megpróbálni másképp fogalmazni.
Miért ezt mondom?
A szerzők szerint érdemes elgondolkodni, miért mondjuk ezt a gyereknek – aktuálisan is, akkor pedig, ha gyakran hagyja el ez a figyelmeztetés a szánkat, különösen.
- Az elég egyértelmű szituáció, amikor tényleg valami veszély fenyegeti a gyereket, és rákiáltunk – de akkor sem mindig ugyanazt várjuk tőle. Hagyja abba amit csinál? Csinálja másképp? Menjen el onnan, ahol van?
- Lehet, hogy valójában nincs aktuális vészhelyzet, és attól tartunk, ami szerintünk történhet?
- Van, hogy valójában csak arra szeretnénk biztatni a kicsit, hogy figyeljen oda jobban arra, amit épp csinál, koncentráljon.
Természetesen sok függ a hangerőtől, hangsúlytól, de azért ezek elég különböző szituációk ahhoz, hogy egyetlen szóval le lehessen fedni mindet – ami ráadásul gyakran viszonylag ijesztő, korlátozó is. Még ha azt is szeretnénk, hogy a gyerek figyelmesebb legyen, gondolkodjon, válasszon más lehetőséget, ezzel bizony nem arra ösztönözzük.
Biztasd és támogasd!
Oké, de akkor mit mondjunk helyette? Nagyon sok minden jó lehet, természetesen ezt mindig az adott szituáció, a célunk, a gyerek és a mi temperamentumunk figyelembe vételével kell kiválasztani. Egy veszélyes helyzetben nincs idő mindezt alaposan átrágni, mérlegelni, nyilván nem ilyenkor kell jól megfogalmazott körmondattal ösztönözni felelős gondolkodásra a gyereket. Egyszerűbb, veszélytelen helyzetekben érdemes elkezdeni figyelni arra, ha csak rákiáltanánk, hogy „Vigyázz!”, és választani egy jobb mondatot helyette. Legyen rövid, lényegre törő, érthető, találjuk meg, a különböző helyzetekben nekünk mi működhet. Íme néhány példa:
- Van időd, ne kapkodj.
- Itt vagyok, ha segítség kell.
- Szólj, ha segítsek neked.
- Biztonságban érzed ott magad?
- Mit szeretnél azzal csinálni?
- Mielőtt eldobod/leugrasz/nekifutsz/lecsúszol…, nézz körül!
- Használd mindkét kezed a kapaszkodáshoz, úgy biztosabb.
- Figyelj rá, hogy legyen elég helyed.
Ne vidd túlzásba
A szakértők kiemelik, hogy nem jó a legapróbb veszélytől is megóvni a gyereket – ahhoz, hogy fejlődjön a testtudatuk, a környezetük érzékelésének, a veszély felmérésének képessége, muszáj, hogy néha kockázatot vállalhassanak – természetesen ésszerű, a testi épségüket nem veszélyeztető mértékben. Ahhoz, hogy fejlődjön a gyerekek problémamegoldó képessége, a testi ügyessége, ereje, önállósága, fontos, hogy döntéshelyzetekbe kerüljön, mérlegelhessen, és ne mondják meg minden egyes helyzetben, mit szabad és mit nem, mi biztonságos és mi nem az. Ez nem egyszerű, főleg aggódó, szorongó típusú szülőknek nem az. Az a javaslatunk, hogy haladjunk kis lépésekkel, figyeljük magunkat, próbáljunk tudatosan mindig egy keveset lazítani a korlátozó magatartáson, a túlféltésen, és mindig igyekezzünk egy kicsivel több teret, döntési és mozgási szabadságot adni a gyereknek, hogy támogassuk a magabiztosságát, önállóságát és ügyességét.
Forrás: Instagram.com/Instituteofchildpsych
Kapcsolódó cikkek
