Nagyjából 30 éve publikáltak egy gyerekekről szóló tanulmányt a Nature folyóiratban, amely szerint Mozart zenéjének hallgatása növelheti a gyerekek kognitív képességeit. Bár más kutatók később megismételték ezeket az eredményeket (ugyan jóval csekélyebb hatásokkal), az idegtudósok ma egyetértenek abban, hogy Mozart vagy más klasszikus zene hallgatása javítja a teljesítményt, de nem az agy növekedésével, hanem azzal, hogy átmenetileg fokozza a szervezet általános éberségi állapotát, és a hangulatot, hogy jobban teljesítsen. Így, ahogy azt a Psychology Today portál is írja, a Mozart-hatás valójában csupán egy példája az éberség teljesítményre gyakorolt jól ismert hatásának.
Egy 2018-as, a Dementia Neuropsychologia című folyóiratban publikált irodalmi áttekintés, amely 24 különböző tanulmány eredményeit összegezte, arra a következtetésre jutott, hogy az Alzheimer-kóros páciensek zenének, különösen ismerős zenének való kitettsége javította a demens betegek hangulatát és memóriáját. A tanulmányban résztvevő kutatók azt feltételezik, hogy a zenei emlékek gyakran megőrződnek a demens betegekben, és ezek aktiválása segíthet hozzáférniük a kapcsolódó emlékekhez, írja a portál.
A kutatások alapján a zenehallgatás nem feltétlenül okosabbá tesz, de javítja a hangulatot és az éberséget, és átmenetileg jobb teljesítményt lehet nyújtani általa, a későbbiekben pedig lassíthatja a kognitív hanyatlást.
De mi a helyzet az aktív hangszeren való játékkal a passzív zenehallgatással szemben? Ennél a zene pozitív, hosszú távú kognitív hatásaival kapcsolatos kutatások sokkal meggyőzőbbek.
A ”Zenei tréning, neuroplaszticitás és kogníció” című, szintén a Dementia Neuropsychologia folyóiratban megjelent áttekintés szerint egy hangszeren való játék elsajátítása, majd a hangszeres gyakorlás ténylegesen növelheti az agy azon részeit, melyek a zene észlelésével és a zenéléssel kapcsolatosak.
A hangszeren való zenélés előnyei annál nagyobbak, minél korábban elkezdődik a zenei képzés, de az agyszövet méretének növekedését tapasztalták olyan zenészeknél is, akik csak felnőtt korukban kezdtek hangszeres játszani.
A tanulmányt készítő Ana Carolina Rodrigues és munkatársai arra is rámutattak, hogy számos tanulmány sugallja azt, hogy az agy fizikai változásai funkcionális jelentőséggel bírnak, mert a képzett zenészek magasabb teljesítményt mutatnak a nem zenészekhez képest olyan kognitív feladatokban, mint a térbeli feldolgozás és a vizuális memória.
Dr. Lutz Jancke, a Zürichi Egyetemen végzett tanulmányai alátámasztják azt, hogy a hangszeres játékhoz kapcsolódó agyi és kognitív változások megszerezhetőek, szemben az örökölhetésükkel.
A tanulmányok tehát azt sugallják, hogy a rendszeres hangszeren való játék fejlesztheti az agyat, javíthatja a kognitív készségeket, és késleltetheti a kognitív hanyatlást. Azonban érdemes tudni, hogy az agy formálhatóságával kapcsolatos tanulmányok széles skálája – amelyeket Dr. Lawrence Katz a Keep Your Brain Alive (Tartsd életben az agyad – a szerk.) című könyvében foglalt össze – azt sugallja, hogy érdemes az egyetlen hangszer helyett folyamatosan megtanítani magunkat egy ismeretlen hangszeren játszani, hogy újdonságoknak tegyük ki az agyunkat. Ugyanis Katz szerint – hasonlóan például a súlyzós edzés izmokra gyakorolt hatásához –, ha tovább akarjuk fejleszteni az agyunkat, folyamatosan újabb vagy egyre nehezebb feladatoknak kell kitennünk.
Forrás: psychologytoday.com
Nyitókép forrása: Getty Images
Kapcsolódó cikkek
