Melissa Willets, a babycenter.com szerzője szerint többek között az alábbi 10 dologban változik az élet, amikor a babából kisgyermek lesz.
El kell fogadni, hogy legalább három évig nem ülök le. Attól a perctől kezdve, hogy felébredek, egészen addig, amíg a fejemet éjjel – végre – a párnámra hajtom, talpon vagyok, és a kisgyerekem után rohanok. Bármikor eszembe jut az, hogy leülök, az a kis (imádnivaló) szörnyecske eltűnik, megpróbálja kinyitni a sütő ajtaját, megpróbál felmászni a lépcsőn, vagy feljutni a vécé tetejére. Egy nanoszekundumra sem vehetem le a szemem az új kis egyévesemről.
- Kapcsolódó: Gyermeknevelési stratégia totyogókhoz – 14 tipp
A kisgyerek-biztonság megszállottja vagyok! Mielőtt belép egy szobába, előzetes felderítőosztagként felmérem a terepet, hogy megbizonyosodjak róla, hogy biztonságos. Mert egy kisgyerek számára minden potenciális veszélyforrás. Nemrég egy szállodában éjszakáztunk, ezért megpróbáltam egy lépéssel a gyerekem előtt járni. Lámpák az asztalokon, amiket magára ránthat, szemét a kukában, amit kihajigálhat, vécépapír gurigák, amiket szétszedhet. Veszély mindenfelé.
A konyha az étkezések után olyan, mintha zombi-apokalipszis után lennénk. Szétnyomkodott banán, morzsák, avokádó püré, sajt (azt hiszem, ez sajt volt), almaszósz cseppek és néhány azonosíthatatlan sötétzöld ételdarabka: ez csak néhány példa azokra az ételekre, amelyek egy 3 méteres körzetben megtalálhatók a konyha minden felületén a legutóbbi étkezés után. Ez napi három alkalommal megismétlődik.
A pelenkacsere nagyon ijesztő! Most, hogy szilárd ételt eszik, mondjuk úgy, hogy készenlétben van egy vegyvédelmi ruha, ha fel kellene takarítani…
A kisgyerekem egy kissé bántalmazó. Harapás, hajhúzás, ütögetés. Teljesen normális viselkedés egy egyévestől, aki nem érti még mások érzéseit. De akkor is: fáj!
Nincs többé helye a szép dolgoknak. A kisgyerekem nem mutat tiszteletet a kagylógyűjteményem felé, amely szép talpas poharakban van kiállítva a lakásban. Annak a kis pelenkás pusztítónak semmi problémája azzal sem, hogy a hófehér ágytakarómat megrongálja egy tollal – amit egyébként hol is talált?
- Kapcsolódó: 5 dolog, amin nem érdemes vitázni egy totyogóval
0-24 órában szórakoztatnom kell. Egy kisbaba eszik, alszik, kakil, majd ezt ismétli újra és újra. Egy kisgyereknek történetmesélős időre, játszós napokra, kirándulásokra, úszásoktatásra, sétákra van szüksége. És soha nem akar csak úgy relaxálni valami film mellet. Mi van vele?
Az én-időm egy délutáni szunyókálás hossza. Mindent, amit egy adott napon meg szeretnék csinálni, azt egy óra alatt kell elvégeznem. Mert ennyi az összes idő, amennyit napközben alszik a gyermekem. Ez azt jelenti, hogy mosok, visszahívom azokat, akik kerestek telefonon, beágyazok, számlákat fizetek, megcsinálom a határidős dolgokat, lezuhanyozok, felöltözök, edzek és eszek. Mindezt 60 perc, vagy éppen még kevesebb idő alatt.
Dühös lesz. Amikor a kisgyerekem korlátozva érzi magát, dühös lesz. Hiszen: Anya, miért fogsz vissza, amikor annyi dolgom van? Legyen szó az autóról, a babakocsiról, az etetőszékről, a járókáról, olyan ellenállást mutat, mintha bebörtönöztem volna. Mennyire vagyok rémes?
A kommunikáció fejlődik, nagyjából. Van egy nagyon jó oldala is. Most, amikor szeretné, hogy megszoptassam, csak letépi a felsőmet. Nem számít, éppen hol vagyunk. Legalább tudom, mit akar. És amikor büfizik, azt mondja: Fúj! De legalább tudja, hogy ez udvariatlan.
De az biztos, hogy bármilyen őrültnek is éljük meg a kisgyerekes napokat, nem akarjuk, hogy hirtelen véget érjenek. Mert a következő életszakasz már az, hogy óvodába megy, mi pedig emiatt sírunk.
A cikk forrása: babycenter.com
Kapcsolódó cikkek
