A kisgyermekkor visszatérő, sok kellemetlenséget okozó megbetegedései leggyakrabban a légutakat érintik. Ezen betegségek tünetei sok szempontból nagyon hasonlóak, de lefolyásuk, gyógymódjuk, szövődményeik nagyon eltérőek lehetnek. Bizonyára már sokszor hallották azt a diagnózist gyermekorvosuktól, hogy a kicsinek vírusfertőzése, grippéje van.
Ezalatt az orvosok egy többnyire banális, szokványos vírus okozta felső-légúti gyulladást értenek, mely jó esetben egy-két hét alatt meggyógyul. A háttérben azonban rendkívül sokféle kórokozó – és nem csak vírus – állhat, mely a betegség kezdetén teljesen azonos módon fellépő tüneteket okoz. Melyek ezek közül a leggyakoribbak?
Itt van mindjárt a nátha, melyet leggyakrabban a rhinovírus és a coronavírus (“nátha-vírusok”) okoznak. Ezek a kórokozók fő támadási pontjuknak az orrnyálkahártyát választják, de a torokban is okozhatnak enyhébb gyulladást. Sajnos ennek a két fajtának számos “alfaja”, orvosi nyelven szólva rengeteg szerotípusa létezik, ami azt jelenti, hogy hiába betegszünk meg az egyiktől, és hiába alakul ki ez ellen az egy ellen specifikus immunitásunk, a többiekkel szemben védtelenek maradunk.
Ez a sokféleség a felső-légúti betegségek kórokozóit nagy százalékban jellemzik. Az egyikkel történt találkozás-betegség alkalmával az immunrendszerben úgynevezett “emlékezősejtek” alakulnak ki, amelyek az adott kórokozóra vonatkozó információkat tárolják.
Ha ugyanazzal a vírussal, vagy baktériummal találkozunk, már ismerős lesz szervezetünk számára, és a védekezés olyan gyors, hogy betegség sokszor már nem jön létre. Ez történik például a fertőző gyermekbetegségek esetén, amelyet életünkben csak egyszer kaphatunk el. De a légutak kórokozói sokkal variábilisabbak, vagyis például egy gyermekközösségben, ahol ugyanannak a kórokozónak többféle szerotípusát hordozzák a gyerekek, gyakran előfordul, hogy egyiket a másik után kapja el gyermekünk, pedig azt várnánk, hogy immunissá tette a lezajlott fertőzés.
Mit jelent az, ha megfázunk?
A megfázás még nem betegség, de a lehűlt szervezet immunrendszere védtelenebbé válik a télen, koratavasszal a környezetünkben szinte hemzsegő kórokozókkal szemben. Többnyire megússzuk egy kis náthával, de a probléma lehet komolyabb is. A légutak következő állomása a torok, pontosabban a garat. Itt sok apró nyirokszervecske helyezkedik el, nemcsak a mandulák. Egyszerű esetben csak a garat hátsó falán alakul ki a gyulladás, amit kaparó érzés jelez a torokban, kisebb láz, rossz közérzet jelentkezhet.
Jellegzetes garatgyulladást, kötőhártya-gyulladást és lázat okoz egy adenovírus nevű kórokozó, mely főleg nyáron a zárt gyermekközösségben, esetleg uszodába járóknál lép fel. Gyógyulása szintén spontán várható.
Nehezebb a helyzet a kisgyermekek esetében, különösen azoknál, akiknél nagyobb orrmandula (adenoid) található. Az adenoid gyulladása komolyabb gondokat jelenthet, részben, mert többnyire visszatérően jelentkezik, részben a nyirokszerv helyzete miatt. Ugyanis ez a hátsó garatfalon éppen ott található, ahol a középfülből a garatba vezető fülkürtök nyílnak.
A duzzadt, és a normálisnál egyébként is nagyobb orrmandula ilyenkor szinte teljesen elzárja a kimeneti nyílást, és így a középfülben, a dobüregben a levegő felszívódik, sőt a fülkürtön át a gyulladás átterjedhet a középfülre. A középfül-gyulladás egyébként sajnos a kisgyermekkori felső-légúti betegségek leggyakoribb szövődménye.
Ennek az az oka, hogy a kisgyermek még nem tud jól orrot fújni, esetleg az orrcseppeket sem használják előírásszerűen, és így az anatómiailag rövidebb, tágabb fülkürtön keresztül a kórokozók a pangó váladékkal fölvándorolnak a dobüregbe. Ezért a gyermekkorban minden nátha, torokgyulladás és egyéb hurutos megbetegedésnél az első, amire fontos figyelmet szentelniük a szülőknek, az az orrfújás megtanítása, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az orrszívás és az orrcsepp, nagyobbaknál orrspray helyes használata.
Ugyancsak ebből a problémából adódhat egy másik szövődmény is, az orrmelléküregek gyulladása. Kisgyermekkorban ezek még sokkal fejletlenebbek, mint később, ezért ez a kórkép inkább a nagyobb gyermekeknél lép fel. Nehezen gyógyuló, sokszor szükségessé válik a fül-orr-gégész szakorvos beavatkozása, amely általában lázzal, elesettséggel és igen erős fejfájással jár.
A fájdalom helye sokszor az arc két oldala, vagy a homlok, és a testhelyzet változtatásával enyhül, vagy fokozódik. Gennyes orrfolyás többnyire látható, de sokszor már nem annyira kifejezett, mint egy náthánál. Az orrmelléküregek gyulladása kisgyermekkorban súlyos formában nyilvánulhat meg, amikor az ún. ethmoid sejt gennyes gyulladása alakul ki. Ez jellegzetes duzzanatot és pírt okoz a belső szemzugnál, és azonnali orvosi ellátást igényel. Ezeknél a szövődményeknél már minden esetben bakteriális felülfertőződésről van szó.
A torokban találhatók a garatmandulák is, amelyek gyulladása az esetek többségében bakteriális eredetű, de vírusos is lehet. A gennyes mandulagyulladás többnyire magas lázzal, elesett állapottal, kellemetlen szájszaggal jár, kisebb gyerekeknél sokszor hányás, hasi fájdalom is jelentkezhet, ami akár kisebb-nagyobb mértékű kiszáradáshoz is vezethet. A mandulák duzzadtak, gyulladásban vannak, és felszínükön sárgás genny látható.
Amikor háziorvosunk azt mondja, a gyermeknek valamilyen vírusfertőzése van, akkor arra a közel 20 féle vírusra, és annak számtalan alfajára gondol, ami ezeket a gyakori megbetegedéseket okozza. Ilyen esetekben antibiotikumot az első vizitnél még általában nem javasol.
Gondolni kell azonban arra, hogy sajnos nem kis százalékban ezen vírusfertőzések nem zajlanak le a szokványos módon, hanem elhúzódóvá válnak, az immunrendszert kimerítik, és létrejöhetnek a szövődmények, melyek az esetek döntő többségében már a bakteriális felülfertőződés eredményei. Ilyen a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás, az arcüreggyulladás. Ilyenkor feltétlenül antibiotikus terápiára van szükség.
Mi vezet azonban oda, hogy szövődmények alakuljanak ki?
Leegyszerűsítve ennek három fő oka lehet. Az egyik, ha a szervezet saját védekezését nem segítjük elő, sőt éppenséggel gátoljuk (pl. ágynyugalom hiánya, szükséges gyógyszerek be nem vétele, a már fentebb említett orrcsepp, orrszívás hanyagolása), illetve, ha a szervezetet ismételt fertőzésveszélynek tesszük ki, immár egy sokkal rosszabb immunállapotban (pl. a közösségbe történő visszahelyezés a teljes gyógyulás előtt, túl sokan látogatják a kis beteget, akár betegen is stb.). S természetesen van egy rajtunk kívül álló tényező is, maga a kórokozó, annak jellegzetességei, agresszivitása.
Például nem mindegy, hogy milyen környezetből származik. Egy szokványos óvodai baktériumtörzs, vagy vírus az esetek zömében enyhe, vagy középsúlyos fertőzést okoz. Ezzel szemben az ún. kórházi törzsek, melyek ellenállnak az alkalmazott antibiotikumoknak, fertőtlenítései eljárásoknak, sajnos sokkal nehezebben gyógyíthatók, és súlyosabb betegséget okoznak.
Ezért van az, hogy a tartósan kórházban fekvő gyerekek ki vannak téve ezeknek a fertőző ágenseknek, és bár meggyógyultak abból a betegségből, amivel a kórházba bekerültek, de közben egy másikat kaptak el.
Végezetül néhány szót az influenza és az egyéb légúti vírusbetegségek közti hasonlóságokról és különbségekről.
Gyermekkorban a “klasszikus” influenzavírus mellett több olyan kórokozó van, amely a gyakorlatilag teljesen hasonló influenzaszerű megbetegedést okozza. Általában egyébként ez utóbbi jóval gyakoribb. Az influenzavírusnak szintén többféle formája van, ráadásul igen változékony kórokozóval van dolgunk, amely időről időre a specifikus jellemzőit változtatja, ezért elképzelhető, hogy egy járványos időszakon belül két alkalommal is elkapjuk a fertőzést.
Az influenzára általánosságban az mondható el, hogy tünetei változatosabbak, mint a légút vírusfertőzéseké, bár a vezető tünetek a légútiak. Többnyire hidegrázással, izomfájdalmakkal, magas, az első 1-2 napban nagyon nehezen csillapítható lázzal jár és rossz közérzettel.
A láz a gyógyszerekre sokszor nehezen megy le, ezért tanácsos a fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő, hűtőborogatás) alkalmazása is (az új 2011-es ajánlás szerint a fizikai lázcsillapítás megviseli a gyerekeket, ezért nem igazán ajánlott alkalmazni – a szerk.). Általában elfogadható az, ha az első két napban nem vihető a testhőmérséklet 37.5 – 38 fok alá.
A hurutos tünetek kevésbé jellemzőek, inkább a betegség 3.-4. napján alakulnak ki, de akár hiányozhatnak is. Sokszor a gyomor-bélrendszer betegszik meg. Hányás, hasmenés, étvágytalanság, hasi fájdalom jelentkezhet. A beteg elesett, fáradt, fejét fájlalja, sokszor kerüli az erős fényt, esetleg vérbő a kötőhártyája, sokszor jelentkezik száraz, kínzó köhögés. Ez a köhögés igen elhúzódó lehet, sokszor hetekig eltart, és gyakran az éjszakai pihenésében is zavarja a beteget.
Itt ejtenék néhány szót a különböző köhögéscsillapítók és a ma már igen sokféle recept nélkül is kapható köptető, váladékoldó gyógyszer alkalmazásáról. Fontos tudni, hogy a köhögés csillapítása önmagában csak bizonyos esetekben (pl. ha az éjszakai nyugalmában is zavarja a beteget) jön szóba. Egyébként a váladékoldók, köptetők javasolhatók, hiszen a célunk, hogy a gyulladás során képződő váladék eltávozzon, és hogy megakadályozzuk ezzel a betegségnek az alsóbb légutakba való terjedését.
A köptetők adása bizonyos odafigyelést igényel. Vannak, amelyek bizonyos lázcsillapítókkal nem adhatók együtt, csak néhány óra különbséggel, mert egymás hatását gyengítik. Viszonylag nagy eltérések vannak az emberek egyéni érzékenységében. Vannak, akiknél erős köhögést provokálhat ugyanaz az adag, ami másoknál kedvező hatású. Ennek elkerülésére tanácsos az egyénre szabott adagolás, és az éjszakai nyugalom biztosítására javasolt, hogy a napi utolsó adagot legkésőbb délután 5 óra tájban vegye be a beteg.
Az influenza szokványos felső-légúti vírusfertőzéseknél nehezebben gyógyul, általában két hétig is eltarthat a teljes felépülés.
De igazából mit is jelent a “teljes” felépülés, hiszen minden gyakorló szülő ismeri azt az állapotot, amikor a gyerek otthon már a házat is szétszedte, olyan jól volt, és mégis az óvodából két nap múlva újra lázasan jött haza. Tudom, a mostani idők sajnos nem kedveznek a betegségeknek, nem adnak rá elég időt, sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek, hogy otthon maradhassanak, teljesen meggyógyulhassanak.
Pedig valójában a gyógyulás a teljes szöveti, sejt-szintű restaurációt jelenti, és ez sajnos több hetet vesz igénybe. Arról van ugyanis szó, hogy a légutakat borító nyálkahártya sejtjei jellegzetes, ún. csillószőrös sejtek. Ezek az ici-pici csillók mozgásukkal elősegítik a belélegzett levegőben található szennyeződések, közvetve a kórokozók eltávolítását.
Ugyancsak ezek a felszínen lévő sejtek jelentik a szervezet egyik első védelmi vonalát, mely a bejutott kórokozókat hivatott ott helyben megsemmisíteni. Már egyetlen gyulladásos megbetegedés során is ezen sejtek milliói mennek tönkre, és képtelenné válnak élettani feladataik ellátására. Amíg ezek a sejtek, illetve ezek jelentős része nem regenerálódik, a szervezetünk kevésbé védett az új kórokozó ágensekkel szemben. Tulajdonképpen a sokat emlegetett lábadozás időszaka ezt a teljes regenerációt szolgálná.
Mindenesetre egy dolog biztos. Ahogy az első melegebb tavaszi napsugarak megjelennek, és megszűnik a nyirkos, szeles idő, úgy múlnak el a hurutos betegségek, szűnik az orrfolyás és a köhögés, meggyógyul a torok, a fül, és végre mindannyian újra egészséges, bár kissé megviselt embernek érezhetjük magunkat.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
