Az agresszió egy olyan viselkedésforma, amely során valaki szándékosan bánt egy másik embert szóban vagy tettlegesen, illetve szándékosan tesz kárt a körülötte lévő tárgyakban. A hangsúly tehát a szándékosságon van, és ezt hangsúlyosan szem előtt kell tartani akkor is, amikor a totyogók agresszív megnyilvánulásairól esik szó.
Dühreakciók-frusztráció
A gyermekek minden életkorban okozhatnak fájdalmat, ám 1,5-2 éves korig a dühreakcióik mögött nincs cél. A rugdosás, a csapkodás és a harapás egyfajta érzelmi kiürülésként van a babák segítségére, amivel többnyire nem az a céljuk, hogy fájdalmat okozzanak. Ezekben a tettekben a gyermek tehetetlensége felett érzett kétségbeesése tükröződik, az agresszívnek tűnő cselekvések pedig a frusztráció megszűnését eredményezik, és mindig rövid ideig tartanak. Ne feledjük azonban, hogy az épp csak totyogóvá cseperedett gyermek még ekkor sem tudja felmérni a jó és a rossz közötti különbséget, és az érzelemkezeléssel is hadilábon áll.
Ez az időszak a dackorszak és egyúttal az önállósodási törekvések kezdete, amiben ráadásul teljesen természetesek ezek a megnyilvánulások. A gyerek sokszor lesz dühös, mert úgy érzi, valaki vagy valami miatt nem tudja megvalósítani cselekvését, vágyát, és ez frusztrálja. Ilyenkor az agresszív megnyilvánulások az őt akadályozó személy felé irányulnak, de indulatait áthelyezheti egy másik ártatlan személyre illetve tárgyra is.
Mi okozhatja még az agresszív kitöréseket egy totyogónál?
Amikor hiányzik a tudás
A dackorszakát élő totyogó vágyai, törekvései összeütközésbe kerülhetnek gyakran önmagával is. Előfordulhat például, hogy – bármennyire is szeretné egyedül csinálni -, még nem eléggé fejlett a kézügyessége, hogy saját maga bekösse a cipőjét. Ilyenkor a kitörő düh tehetetlenségének szól.
Egoizmus
Ebben az időszakban a gyerekek világszemléletét még az egoizmus határozza meg. A totyogó önmagát tartja a világ közepének, és nem igen törődik még a másik érzéseivel, ráadásul ekkortájt még nem tudja indulatait sem kontrollálni.
Közösségben
Bölcsődés korú gyermekek közösségbe kerülésekor gyakori probléma, hogy a pici üt vagy harap. Valójában itt is arról van szó, hogy a gyermek kontroll alatt akarja tartani a helyzetet, amivel gondja adódott, amit nem szeret. Ezt a viselkedést persze közösségben egymástól is elleshetik és megtanulhatják a gyerekek.
Szavak helyett cselekvés
Nehézséget jelenthet számára, hogy érzéseit, szükségleteit nem tudja szóban kifejezni, ezért egyszerűbb, ha a tettek mezejére lép, és így érvényesíti elképzeléseit. Sokszor egyszerűen csak teszteli, hogy hogyan tud hatni a környezetére.
Környezeti hatások
Gyermekek esetében számtalan külső tényező is okot adhat az agresszív megnyilvánulásokra. Ilyen az alváshiány, az éhség, valamely betegség vagy a család életében bekövetkezett változás (pl. válás, költözés). A túlságosan agresszív környezet (pl. bántalmazó szülők) is táplálhatja egy totyogó agresszióját, de a túl szabályozó környezet is kiválthat agresszív magatartást belőle.
Hogy segíthetünk megoldani a helyzetet?
Fontos, hogy a gyermek felé is támasszuk egyértelmű szabályokat, mutassunk jó példát saját viselkedésünkkel, és legyünk segítségére abban, hogy kifejezhesse érzelmeit.
A rosszallásunkat kifejezhetjük a szemünkkel, a mimikánkkal, a hangszínünkkel, a nem verbális jelek segítségével is. Ebben az időszakban az a legfontosabb, hogy a gyermek folyamatosan érzékelhesse szülei szeretetét, de miközben türelmesek vagyunk vele, egyúttal jelezzük is számára, mit gondolunk viselkedéséről. Tegyük egyértelművé, hogy hogy hol vannak a határok a helyes és a helytelen magatartásformák között.
Kapcsolódó cikkeink a gyermek fejlődése témában:
- Mikortól igényli egy kisgyerek, hogy más gyerekekkel is játszhasson?
- A hiperaktivitás korai jelei
- 8 dolog, amire minden babának szüksége van a fejlődéshez
- Az elképesztő gyermeki agy
- Mikor van szükség fejlesztésre egy kisgyereknél?
- Ne (csak) a bölcsitől, ovitól várjuk a fejlődést
- Tanítsd meg az érzelmek kifejezésére!
Kapcsolódó cikkek
