Sokszor órákig tartó projekt egy-egy esti altatás, ami rendkívül kimerítő az anyukák számára. Vannak gyerekek, akiken ilyenkor csak az segít, ha anya melléjük fekszik. De vajon helyes, ha hosszú távon ezt tesszük?
Tudományos körökben és a szülők között is nagy a vita ebben a kérdésben. Sokak szerint, ha melléjük fekszünk, azzal a gyerek függetlenség-érzetét sértjük, míg mások vallják, hogy ezzel csak szorosabbá válik az anya-gyerek kapocs.
Rachel Gorton, igazolt alvásszakértő, így nyilatkozott a Motherly online magazinnak, amikor a fiának elkezdtek problémák lenni az elalvással: “Választhattam, hogy elengedem azt az elvárásomat, hogy a gyerekemnek egyedül kell tudni elaludnia, vagy tovább frusztrálom magam azon, hogy nem pont úgy alszik, ahogy én szeretném.”
Mit mondanak a tudósok?
Az UCLA alváskutatási központ szerint háromból egy probléma a kisgyerekek körében az elalváshoz szükséges segítséggel, valamint az éjszaka átalvásával kapcsolatos. Ez alatt értendő az is, hogy lefekszünk mellé, míg elalszik, vagy autóba ülünk, hogy a kicsi végre lehunyja a szemét.Ennek következtében a gyerek egy bizonyos személyhez vagy tevékenységhez fogja kötni az elalvást, ami tulajdonképpen a “párnájává” válik. Ha pedig ez a valami vagy valaki nincs jelen, nem fog tudni elaludni. Az UCLA szakértői szerint ezt hívjuk “elalvási asszociációnak.”
Ilyen esetben a gyerek valószínűleg azért akar minket maga mellett tudni, mert fél vagy aggódik valami miatt. Ha kicsit kutatunk az interneten, számos szakértői véleményt találhatunk arról, hogy milyen fontos, hogy a gyerek megtanuljon önállóan elaludni, hiszen ez a fajta önnyugtatás szükséges a fejlődéséhez. Ha folyton segítünk neki, akkor később is a segítségünkre lesz szorulva.Ez azonban nem teljesen igaz: kutatások igazolják, hogy ez a fajta kötődés egyáltalán nem árt a gyereknek. Egy, 2012-ben a Koreai Gyermekorvosi Folyóiratban publikált tanulmány szerint az érzékeny és válaszkész nevelés hatására a gyerekek magabiztosabbak, függetlenebbek és stabilabbak lesznek.Ugyanezen tanulmány szerint azok a szülők, akik inkább függetlenednek – nemcsak az alvás, de más téren is – elveszik a felfedezés lehetőségét a gyerekeiktől, és gátolják őket abban, hogy stabil személyiséggé cseperedjenek.Ez persze nem jelenti azt, hogy minden szülőnek oda kellene feküdnie a gyereke mellé, amíg elalszik. Hiszen nem minden családban működőképes ez a módszer. Ahogy Rachel Gorton is mondta, a legfontosabb, hogy a szívünkre hallgassunk a saját gyerekünkkel kapcsolatban. “Jelenleg én vagyok az állandóság a fiam életében. Az a személy, aki önbizalmat ad neki. Én vagyok az a személy, akihez elsőként fordul, ha bajban van, ha fél valamitől. A gyerekem egyszerűen csak biztonságban érzi magát velem. Ezért egyelőre megadom neki ezt a biztonságot és a tudatot, hogy minden a legnagyobb rendben van, miközben ő nyugodtan pihenhet, mélyeket lélegezhet és mély álomba szenderülhet.”(Forrás: mother.ly)Kapcsolódó cikkeink együtt- kontra különalvás témában:
- 5 érv az együttalvás mellett
- Félreértések sorozata az együttalvás körül
- Az együttalvásról – ezúttal a hasznosság szemszögéből
Kapcsolódó cikkek
