Ezek az üzenetek azonban nagy nyomást gyakorolnak a szülőkre. Akik ettől épp eléggé szoronganak. A szorongást az okozza, hogy bár minden szülő pontosan tudja mit kéne adni enni a gyereknek és mi az, amit el kéne kerülni, a gyakorlatban ez mégsem ilyen egyszerű. Például azért nem, mert a gyerek válogat, vagy túl keveset eszik. A hat évesnél fiatalabb gyerekek 14-50 százalékánál vannak evéssel kapcsolatos nehézségek, persze olyasmikre gondoljunk, ami még a normál fejlődés részét képezi és idővel meg szűnnek.
Már csecsemőkorban sem egyformán esznek a babák, az egyik mohóbb, a másik lassabban eszik. Ezek az evéssel kapcsolatos tulajdonságaink nagyrészt genetikus eredetűek. A szakirodalom “étel-vezérelt” illetve “jóllakottság-vezérelt” fogalmakat használ.
Az “étel-vezérelt” gyerekekre jellemző, hogy termetesebbek a “jóllakottság-vezérelt” társaiknál, és nehezen utasítanak vissza egy finom ételt még akkor is, ha már nem éhesek.
Vannak olyan gyerekek, akik soha nem eszik meg ami a tányérjukon van, már azelőtt tele lesznek, mielőtt elfogyna minden előttük. A szüleik bizonyára mindenféle trükköket bevetnek, hogy eleget egyenek a gyerekek. Ezzel persze elkövetik azt a hibát, hogy erőltetik az evést, vagy legalábbis valamilyen nyomást gyakorolnak a gyerekre, hogy többet egyen, mint amennyit szeretne. Ha folyamatosan felülbíráljuk a gyereket az evési szokásival kapcsolatban, akkor később nehezebben fogja felismerni az éhség és a jóllakottság érzését és ez túlevéshez vezethet. Arról nem beszélve, hogy ha ennie kell a gyermeknek akkor, ha már úgy érzi jóllakott, akkor negatív élmények fognak kapcsolódni az evéshez.
Néhány gyermek az ún. csipegető típushoz tartozik, ők azok, akik többször, kis mennyiséget esznek, hamar jóllaknak, nem tudnak egyszerre sokat enni, viszont gyakrabban megéheznek.
Ha a gyerek megfelelően fejlődik, akkor ne avatkozzunk közbe, hagyjuk önállóan enni, hagyjuk, hogy akkor fejezze be az evést, amikor úgy érzi jóllakott. Még akkor is hagyjuk meg neki a döntés lehetőségét, ha úgy látjuk keveset evett, a legtöbb gyereknél ez kiegyenlítődik, egyik nap többet eszik, másik nap kevesebbet. Az önszabályozás a gyerekek többségénél jól működik, de sérülhet, ha rendszeresen többet kell ennie, mint amennyit szeretne. Ahhoz majd később egészséges legyen a viszonya az ételekkel, fontos, hogy döntési szabadsága legyen abban, mennyit eszik.
Ezt nevezzük úgy, hogy a “felelősség megosztása” elv: a szülő dönti el, hogy mit, mikor és hol egyen, de a gyermek dönti el, hogy akar-e enni és hogy mennyit. Ezzel egyszerre tud érvényesülni az egészséges táplálkozás és a gyerek döntési szabadsága is.
Kapcsolódó cikkeink a gyerek evési szokásai témában:
- 5 dolog, amit ne mondj a gyereknek az asztalnál
- Sokszor a szülő az oka, hogy a gyerek érzelmi evő lesz
- Keveset eszik a gyerek? Ne aggódjuk túl, de legyen rendszer
Forrás: gyogyhirek.hu
Kapcsolódó cikkek
