Féltékenység testvérek között

Féltékenység testvérek között

A várandós anyukák gyakran keseregnek azon, hogy a kicsi még meg sem született, de a két-három éves nagyobbik testvér máris kijelentette, nem akarja az öcsit vagy a hugit. A gyerek nézőpontjából bármennyire is profán a hasonlat, ezt a helyzetet leginkább ahhoz hasonlíthatjuk, ha a házaspár egyik tagja váratlanul bejelenti, hogy a jövő héten a közös lakásba költözteti az új szeretőjét.

Az eddig egykeként, a szülők figyelmének középpontjában élő gyerek valószínűleg nem is érti egészen pontosan, mit jelent az, hogy neki testvére születik. Ha a második gyerek egy éven belül születik meg, a féltékenység kisebb, mert az idősebb testvér még nem érzi riválisnak a fiatalabbat, hiszen mindent megkap anyjától, ami számára a biztonság érzését szavatolja.

Kettő és négy éves kor közt alakul ki a gyermekben a bizalom érzése. Egy testvér érkezése ezért azt a képzetet keltheti benne, hogy mindenét meg kell vele osztani, a szülei nem figyelnek rá oda annyira, mint korábban. Négy-öt éves kor fölött a gyermek már szívesen les el szüleitől felnőtt szerepeket, ezért a testvérféltékenység legyőzhető, ha őt is bevonjuk az új jövevény nevelésébe.

Az anyának is új a helyzet

A szülőknek, de mindenek előtt az édesanyának is meg kell birkóznia a felemás helyzettel: ami számára feltétel nélküli öröm, az a gyerekének bizonytalanságot, félelmet, szorongást (is) jelent. Érdemes fejben tartani a gyermek szempontjait is, de ne feledkezzünk meg arról, hogy egy testvér érkezése hosszabb távon az idősebbnek is javára válik. Azok közt, akik nem egykék, alacsonyabb a depressziósok aránya és a szorongással is hatékonyabban küzdenek meg, mert korán megtanulják, hogy a világban van amikor várniuk kell vágyaik teljesülésére.

A legfontosabb, hogy engedjük beszélni a gyereket félelmeiről, kételyeiről. Ezzel elismerjük a jogát arra, hogy fenntartásai legyenek születendő kistestvérével kapcsolatban, hogy másként érezhessen mint mi, lehessen akár dühödt, sértett, haragos is, és ezt a jogát a későbbiekben sem ajánlatos kétségbe vonni. A szülő a testvérek közötti féltékenységet – ha ez fennáll – nem tilthatja meg, bármennyire szeretné. Soha ne kérdezzük a nagyobb gyerektől, hogy miért nem akarja a kistestvért. A gyerek ugyanis valószínűleg nem meri, de nem is tudja elmondani az igazságot, hogy óriási indulat van benne a még meg sem született riválissal szemben.

Ha azt kérdezi, hogy hol fog aludni a kisbaba, nyugtassuk meg, hogy nem kell neki átadnia a saját ágyát. Az ágycsere természetesen sokszor szükségszerű, de ilyenkor úgy kell intézni a dolgot, hogy még jóval azelőtt kapja meg új, “felnőttes” kiságyát, mielőtt tudomást szerezne a kistestvérről, de legalább fél évvel a pici érkezése előtt. Így nem látja a közvetlen összefüggést, és nem fog haragudni kistestvérére, amiért “kitúrta” a helyéről.

Nagyon sokat segíthet ebben a helyzetben, ha ellátogatunk olyan ismerős családokhoz, akiknél már megszületett a második vagy harmadik gyerek. Itt a gyakorlatban láthatja, hogy a nagyobb testvér jogai nem, vagy nem nagyon csorbulnak.

Ha az ellenséges magatartás tartósan megmarad, megpróbálkozhatunk azzal, hogy nagyobbik gyerekünket belevonjuk az újszülött fogadásához szükséges előkészületekbe. Néha ez segít, de akkor se keseredjünk el, ha a gyerek mereven elzárkózik mindenfajta közreműködéstől. A szülésig hátralévő időben igyekezzünk minél kevesebbet változtatni a nagyobbik gyerek napirendjén, és általában ne csináljunk túl nagy ügyet a kistestvér érkezéséből. Arra viszont feltétlenül készítsük fel a gyereket, hogy a szüléskor a mama néhány napra elmegy a kórházba, de természetesen ekkor is itt lesz a papa, vagy a nagymama, aki vigyáz rá, és törődik vele.

Érdemes beszerezni olyan könyveket, amelyek a kisgyerek gondolkodási szintjén mutatják be a terhességet és a szülést, de ha nem akarja tudni a részleteket, ne erőltessük a felvilágosítást.

Lektorálta: Tauzin Tibor

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Kismama magazin