A játéktevékenységek tipológiája Milderd Parten amerikai szociológus nevéhez fűződik, aki 1929-ben figyelte meg, hogy az óvodások (2 és 5 év közöttiek) hogyan játszanak. A különböző játéktevékenységek rengeteg képességet fejlesztenek, a kommunikációtól a fantázián át a kooperációig és versengésig, és minél idősebb egy gyerek, annál valószínűbb, hogy bizonyos tevékenységek előtérbe kerülnek (például már nem egymás mellett, hanem egymással játszanak). Nem lehet azonban azt mondani, hogy az egyik játéktevékenység “jobb” mint a másik, hiszen mindegyiknek megvan a maga szerepe, helye a kisgyermekek fejlődésében.
Lássuk tehát, milyen játéktevékenységekben vehet részt a kicsi!
A teljesen szabad játék tulajdonképpen nem is igazi játék (legalábbis felnőtt szemmel nézve), hiszen a kisgyerek egy helyben van, teljesen véletlenszerűnek tűnő mozdulatokat tesz, és inkább csak megfigyeli a környezetét. Ez azonban nagyon fontos a fejlődés szempontjából, hiszen nemcsak az őt körülvevő világot tanulmányozza, de azt is, hogy az ő saját teste hogyan működik. Ez a típusú játék lehet a legjellemzőbb a kisbabákra.
Később megjelenik az egyéni vagy magányos játék, amikor a gyerek csak az előtte álló feladatra koncentrál, nem figyel arra, mit csinálnak a többiek – nem is igazán érdekli ez. A magányos játék segíti az önálló gondolkodást, a problémamegoldást, a kreativitás fejlődését, különböző érzelmek megélését. Ha egy gyerek egyedül játszik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy antiszociális! Ez egy teljesen normális, nagyon fontos állomása a fejlődésnek, mely a 1-2 évesekre nagyon jellemző, de később sem tűnik el, amikor a gyerek más másokkal együtt is szívesen játszik.
A szemlélődő játék során a gyermek inkább megfigyelő, mint aktív résztvevő: szívesen nézi, elemzi, hogy mások hogyan játszanak, de az is előfordulhat, hogy beszélget a játékban részt vevőkkel, kérdezget a szabályokról vagy éppen arról, hogy mit csinálnak, sőt tanácsokat is adhat, vagy szurkolhat a többieknek!
A párhuzamos játék során a gyerekeknek különösen fontossá válik a másik közelsége, még akkor is, ha nem együtt, csak egymás mellett, a saját kis világukban, a saját szabályaik szerint jászanak. Úgy tűnhet, hogy nem is figyelnek oda a másikra, de valójában nagyon is fontos szociális képességeket sajátítanak el, és az is megihletheti őket, hogy a másik mit csinál!
Az asszociatív játékban még mindig nem az együttes játéktevékenység a főszereplő, de a korábbiaknál sokkal fontosabb tényező, hogy mit is csinál a másik. Lehet, hogy hasonló tárgyakkal játszanak (pl. építőkockákkal vagy gyurmával), megosztják a tapasztalataikat vagy ötleteiket a másikkal, de a cél még nem közös, nincsenek szabályok, szervezettség vagy éppen munkamegosztás.
A kooperatív játék során már nemcsak a tevékenység a fontos, hanem az is, hogy másokkal együtt, közös cél érdekében, a szabályokat szem előtt tartva játszanak a gyerekek. Jól elkülöníthetőek egymástól a szerepek (pl. ki a vezető), és a kommunikáció kiemelten fontos. A gyerekek megtanulnak együttműködni, együtt gondolkodni, közösen megoldást találni egy felmerülő problémára, osztozkodni, egyezkedni, kompromisszumot kötni… vagyis csupa olyan dolgot, amire később, felnőttként is szükségük lesz!
(via)
További érdekes cikkeink:
- Árulkodó, mivel és hogyan játszik a gyerek
- Mikor jön el a társasjátékozás ideje?
- Mennyi játékot vegyél a gyereknek?
Kapcsolódó cikkek
