A kisgyerekek az óvodáskor határáig képesek fejjel lefelé nézegetni a könyvet, ezért a fent-lent fogalmak nem mindig irányadóak az összerakásnál, de jó lehetőség a gyakorlásukra. Ragadjunk ki egy-egy jellegzetes és biztosan felismerhető részletet, és ezek helyét rögzítsük. Minél egyszerűbb a kép, annál könnyebben boldogul vele. Gyakorolhatja a rész-egész felismerést, a térbeli tájékozódást, fejleszti kézügyességét.
A vastag kartonból készült puzzle összerakók közül azokat válasszuk, melynek darabjai különböző alakúak. A sok egyformának látszó résszel inkább négyéves kor körül kezdenek szívesen bíbelődni. A fa- és kartonkirakóknál jobban idomulnak a gyerekkezekhez a polisztirolból készült darabok. A puha, könnyű, rugalmas anyag enged a nyomkodásnak, “bemászik” a helyére. A négyzet alakú táblákba egy-egy egész figurát ábrázoló darab illik, majd a négyzeteket is egymáshoz lehet kapcsolni, kockává vagy szőnyeggé alakítani.
Ha bosszankodik, mert nem pattan be a helyére egy-egy darab, kínáljunk neki nagyobb szabadságot nyújtó játéklehetőséget. A mágneses kirakóban például az alapegységek – fej, kalap, test, háztető – változatosabban rakhatók össze.
Csak látszólag könnyű a kockákból kirakható kép, valójában inkább óvodás kortól ajánlhatót. Meg kell keresni, hogy a kocka melyik oldalán van a szükséges részlet, és pontosan a másik részlet mellé kell letenni.
Az összerakó játékok remek képességfejlesztők, a kisgyerek számára tehát munkát, feladatot jelentenek. Van, aki már két és fél éves korában szenvedélyesen kirakózik, mert rájött az ízére, míg mások később sem mutatnak érdeklődést az efféle játékok iránt. Ez azonban nem baj, másféle játékok segítségével is okosodhat a kisgyerek.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
