A kisgyerekkori fejlődés egy teljesen normális szakasza, a gyermeked egy időre ”kedvenc szülőt” választ, és időnként elutasítja a másik szülőt. De ez ettől még természetesen nagyon fájdalmas tud lenni a számára.
Ha éppen te vagy az ”elutasított” szülő, előfordulhat, hogy a kisgyereked például nem akar megölelni, hogy mesélj neki vagy játssz vele. De az elalvás előtti időszak is konfliktusforrás lehet. Ilyenkor a legtöbb dolgot a másik szülővel szeretné csinálni. Ezen az időszakon sok kisgyerek átesik – és ez sajnos bizony nagyon fájdalmas tud lenni.
Mi lehet az oka, ha az egyik szülőt egy időre elutasítja a kisgyerek? (Forrás: Getty Images)
Miközben a gyerekek igyekeznek minél önállóbbá válni – egyedül közlekednek, maguk eszik meg a vacsorájukat, és egyedül játszanak –, elkezdhetnek az egyik szülő felé fordulni (és a másiktól eltávolodni), írja a HuffPost UK cikke.
Bár ez rendkívül lélekromboló tud lenni, Rachel Melville-Thomas gyerek- és kamaszkori pszichoterapeuta felhívta rá a figyelmet, hogy ez szerencsére nem tart örökké – és hogy egyáltalán nem vagy vele egyedül, ha ezt tapasztalod. „Ez meglehetősen gyakori jelenség. A kisgyerekek feladata, hogy megpróbálják megérteni a családi rendszert, és azt, hogy kikhez kötődnek. Néha nagyon merev döntéseket hoznak!” – mondta el a portálnak.
Mi lehet az oka, ha egy kisgyerek előnyben részesíti az egyik szülőt a másikkal szemben?
Erre vonatkozóan van többféle elmélet is: a New York Times egy cikke szerint ez a kisgyerekeknél az egyik módja annak, hogy kifejezzék a függetlenségüket, mert kevés lehetőségük van az önállóság gyakorlására. Ebben az életkorban a kisgyerekek próbálgatják a döntéshozatalt és ennek a tesztelésének ez az egyik módja.
Melville-Thomas szerint a kisgyerekek próbálják megérteni, hogyan működik a család rendszere, és mi az ő szerepük ebben. „Néhány kisgyermek rendkívül érzékeny arra, hogy mennyi figyelmet kap az egyes szülőktől, ezért nagyon erősen reagálhat arra, ha egy bizonyos szülővel csökken a közelség” – mondta.
A közelség elvesztésének oka lehet például az, ha érkezik egy új testvér, ha új munkarendben dolgozik a szülő, vagy más hasonló változás történik. Ilyenkor a kisgyerek reakciója az lehet, hogy minden figyelmét arra az egy szülőre összpontosítja, akit a legtöbbet lát.
A szakember szerint ez csupán egy átmeneti időszak, és „általában nem tart sokáig, mert a gyerek fejlődik, és fokozatosan alkalmazkodik a családi élet mintázataihoz”. Három-négy éves korra a gyerekek általában megtanulják, hogy mindkét szülő egyformán gondoskodó és érzelmileg elérhető.
A terapeuta szerint a gyermekek gyakran ahhoz a szülőhöz vonzódnak erősebben, akiben önmagukra ismernek – ez lehet az azonos nemű szülő vagy az, akinek a személyisége közelebb áll hozzájuk. Ilyenkor természetes módon több időt szeretnének vele tölteni, miközben a másik szülőt átmenetileg háttérbe szoríthatják. Ez azonban általában csak egy fejlődési szakasz, és ahogy a gyermek érik, a preferenciái is változhatnak, akár teljesen meg is fordulhat a helyzet.
Mit tehetsz, ha kedvenc szülőt választ?
Jó dolog tudni, hogy ez az eltávolodás nem személyes elutasítást jelent, de ettől még nagyon fájdalmas lehet, főként, ha a gyereked még csak azt sem engedi, hogy megöleld. Melville-Thomas szerint jó, ha megpróbáljuk nem személyes sértésként megélni ezt, és a nagyobb képet nézni. Hiszen a kisgyerek világról alkotott nézőpontja folyamatosan változik.
Dunya Poltorak, Michigan államban dolgozó gyermek-egészségügyi pszichológus azt mondta a New York Times-nak, hogy figyelni kell a gyermek preferenciáira, és ha például nem akar megölelni, azt egyszerűen fogadjuk el. Fontos, hogy ne vegyük személyes sértésnek, és ne mutassuk ki, hogy ez bánt minket. Megpróbálhatjuk a pozitív oldalát is látni: ha a gyermek elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy elutasítsa az egyik szülőt, az valójában azt jelzi, hogy biztonságosan kötődik hozzá – vagyis tudja, hogy a szülő szeretete feltétel nélküli – magyarázta Heard-Garris.
Ha pedig éppen te vagy az a szülő, aki jelenleg a kisgyereked kedvence, akkor sokat tehetsz azért, hogy támogasd a párodat. Melville-Thomas azt tanácsolja, hogy egyelőre fogadjátok el a helyzetet, miközben melegen és pozitívan beszéltek a másik szülőről, és finoman bátorítjátok a kisgyereket arra, hogy töltsön vele egy kis közös időt.
Kapcsolódó cikkek
