A fogorvos felkeresésére nem feltétlenül egy esetleges fogászati beavatkozás miatt van szükség, hanem azért, mert a fogorvos értékes tanácsokkal láthatja el a szülőket a gyermek étkezési és szájhigiénés szokásaival kapcsolatban. Másrészről manapság egyre gyakoribbak a fogazati eltérések, amelyek – előbb vagy utóbb – csak valamilyen fogszabályozási eljárással hozhatók helyre.
Ennek az egyik oka valószínűleg az, hogy a gyerekek fejlődése felgyorsult (például hamarabb serdülnek, mint 40-50 évvel ezelőtt), ezért gyorsabban váltanak fogat, és ezt az állcsontok növekedése nem mindig tudja követni.
Nemegyszer találkozom a rendelőben olyan gyerekekkel, akik alig múltak ötévesek, maradó hatos rágófogaiknak még nyoma sincs, de már elkezdték kihullatni metszőfogaikat, és bújnak elő a kis maradó metszőfogak – igen gyors ütemben. Holott “tankönyvileg” ennek az lenne a menete, hogy hatéves kor körül kibújnak a hatos maradó rágófogak, és majd csak nyolcéves kor körül jönnek elő a metszők. Addigra az állcsont is úgy növekszik, hogy el fognak benne férni a fogak.
A másik tényező, ami rendellenességhez vezethet, az öröklődés. Az állcsontok és a fogak mérete, a fogak alakja, a szám feletti vagy csírahiányos fogak és egyes úgynevezett harapási eltérések öröklődhetnek. Szerencsétlen esetben előfordulhat, hogy amíg az egyik szülőtől szűk állcsontot, addig a másiktól nagyobb fogakat “hoz magával” a gyermek: máris torlódott fogazat alakul ki.
Gyerekkorban szerzett módon is előfordulhat fogazati eltérés, pl. az ujjszopás, a kisbaba helytelen fektetése, az orrmandula-betegségekben szenvedő betegek ellátatlansága következtében. Tévhit az, hogy a fogszabályozással meg kell várni a serdülőkort, amikor már maradó fogazata van a gyermeknek.
Természetesen előfordulhat olyan eltérés, amit csak ebben az időszakban tudunk helyrehozni (sőt felnőttkorban is van mód bizonyos esetekben korrekcióra), de a rendellenességek többségének kezelését igenis tej- és vegyes fogazati időszakban kell elkezdeni. Ez azt jelenti, hogy kb. három-négy éves kortól tizennégy éves korig van erre lehetőség. Ilyenkor úgynevezett kivehető készülékekkel dolgozunk, és igazán nem is csak a fogakat, hanem inkább az állcsontok növekedését, az alsó és felső állcsont egymáshoz viszonyított helyzetét próbáljuk helyes irányba terelni.
Az eltérések nagy része ebben az időszakban ilyen típusú készülékekkel helyrehozható. Ám bizonyos esetekben – kb. 14 éves kor után – szükség van a rögzített készülékes fogszabályozásra, hisz egyes esetek kivehető fogszabályzóval nem rendezhetők. Gyakran a száj körüli izomzat megfelelő tornáztatása is elengedhetetlen, és logopédus segítségét is érdemes igénybe venni.
Ha a korai fogszabályozás elmaradt, akkor is van lehetőség rendezni a gondokat, de ebben az esetben bizonyosan hosszadalmasabb lesz az eljárás, és esetleg csak foghúzások, esetleg kisebb korrekciós műtétek árán valósítható meg.
A fogszabályozás nem csak az esztétikai kép miatt fontos. A fogazati eltérés hajlamosít fogszuvasodásra és fogágybetegségre is, nehezebben kivitelezhető a szájhigiénia, a fogak rövidebb élettartamúak lesznek (hamarabb kell fogpótlást készíteni), és az állkapocsízület is tönkremehet.
A leggyakoribb kérdés a gyerekek és a szülők részéről is, hogy mennyi ideig kell viselni a készüléket. Ezt mindig az eltérés foka határozza meg (lehetséges, hogy idővel cserélni is kell másfajta típusra), valamint az, hogy a gyermek mennyire hajlandó közreműködni. Ugyanis a kivehető készülékeket szigorúan napi rendszerességgel kell hordani. Általában azt mondhatjuk, hogy a kezelés időtartama kivehető készülékekkel 2-5 év, rögzített készülékekkel (maradó fogazati időszakban) rövidebb, 1-2 év.
Az aktív fogszabályozás időszaka után viszont fenntartó kezelésre is szükség van, ennek készüléktípusát és idejét az orvos egyénileg határozza meg. Sok szülő nem akarja kitenni a gyermeket a fogszabályozás okozta “szenvedésnek”, vagy ha a gyermek sokat nyafog, inkább abbahagyják a készülék hordását. Tapasztalatom szerint ez később nagyon megbosszulja magát.
A gyermek fogazatának épsége, esztétikai megjelenése látja kárát, arról nem is beszélve, hogy felnőttkorban lényegesen kényelmetlenebb és költségesebb eljárásokkal lehet majd rendezni azt az eltérést, amit gyermekkorban esetleg kis kellemetlenségek árán tökéletesen helyre lehetett volna hozni.
További hasznos cikkek:
IX. évfolyam / 6. szám
Forrás: Egészségtükör
Kapcsolódó cikkek
