A legtöbb kicsit nem könnyű elaltatni
Sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint ezek csupán ravasz trükkök, amelyeket a szülőknek nem szabad “bevenni”, és azonnal aggódni, hogy a csöppségnek fáj a pocija, éhes, szomjas, fél a sötétben. Ma már szerencsére egyre inkább elfogadott, hogy érdemes az esti lefekvési mizéria mögé nézni, megnézni az okokat, akkor is, ha ez a szülőnek fárasztó (pláne egy fárasztó nap végén) és nyilván sokkal egyszerűbb lenne, ha két puszi után a gyerek egyedül aludna a saját ágyában, a saját szobájában. De biztos, hogy ez a természetes?
A szoktatás hatalma
A kisbabát a kórházból kijövet legtöbb helyen meleg otthon és kényelmes ágy várja. A szülő felelőssége, hogy hol helyezi el a gyerekszobában a kiságyat. Fontos, hogy ne kerüljön például közvetlenül az ablak mellé, mert ott az állandó légáramlat zónájában tartózkodik a gyermek. Ráadásul, ha “húz” az ablak, komoly betegségeket is kaphat gyermekünk – nyáron is, nemcsak télen. Kerüljük a túlzottan erős fényforrásokat is a kiságy közelében. Érdemes spotlámpát vagy fényerőt szabályozó lámpát használni. Ha minden tökéletes a kiságy körül, az fél sikert jelent.
Nem mindegy, hogy már a kezdetek kezdetén milyen alvási szokásokat alakítunk ki az újszülötteknél a kórházi hazatérést követően. A szülőnek már itt üdvös megalkotni egy-két “aranyszabályt”, amelyeket ezután “már csak” be kell tartani. Az újszülött pihenésében fontos tényező (csakúgy mint egy felnőttében is)ha a szobában nincsenek zavaró tényezők. A televíziót ne abban a szobában nézzük ahol a gyermekünk alszik, lefekvést követően ne az a szoba legyen a családi élet színtere.
Az újszülöttnek adaptálódnia kell erre a világra: ez nem megy egy-két nap alatt. Az anyai közelség biztonságot nyújt számára, ő is nyugodtabban alszik és az anya sem lesz (annyira)kimerült, ha egymás közelében alszanak, egy szobában, akár egy ágyban.
Az anyának ugyanis egyáltalán nem mellékes, hogy az éjszakai szoptatások alkalmával hányszor ébred, kel fel az ágyból, és természetesen az újszülöttnek is az a legmegnyugtatóbb, ha a mamája a közelben van, legjobb, ha testközelben.
Általában ahogy a szoptatásban beáll a kereslet-kínálat, úgy ki is alakul a család, az anya és a kisbabája ritmusa. Ezt teljesen felesleges irányítani pl. órára való szoptatással, egyfelől mert szépen kialakul magától is, másfelől pedig nagyon sokszor meg is változik, fel is borul a ritmus, ahogy a baba nő, ahogy változások lesznek az életében (fogzás, nagymozgások megjelenése, fejlődési ugrásoknál, szeparációs szorongás időszakában).
Az azonban biztonságot ad minden gyereknek, kisebbnek és nagyobbnak egyaránt, ha a napnak, az estének van egy jól kiszámítható menete, ritmusa, mindig ugyanolyan sorrendben követik egymást az események (pl. fürdés-szoptatás-alvás).
Kisbaba (félévestől egyéves korig)
A külső ingerek okozta izgalmi állapot nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a kisgyerek ne tudjon elaludni. Érdemes megteremteni az ideális feltételeket a lefekvéshez közeledve: gyenge fény a gyermekszobában, kellemes, nyugtató halk zene stb..
Az szintén előnyös lehet, ha kialakult szeánsz veszi körül a lefekvési procedúrát, így a gyermek hozzászokik, hogy mikor mi következik a család esti életében, és természetessé válik számára a vacsora, a fürdés, az ágyba bújás, a meseolvasás és az elalvás.
Erőteljes zaklatott állapotot idézhet elő, amikor attól fél a gyerek, hogy ha elalszik, elveszíti szüleit. Ezt nevezik szeparációs félelemnek. Ilyenkor kell a szülőnek cirógatással, simogatással, halk dúdolással, türelemmel, összebújással megkönnyíteni az átmenetet az ébrenléti állapotból az alvás fázisába.
Kisgyermek (egytől hároméves korig)
Ebben a korban inkább attól félnek a kisgyerekek, hogy ha magukra maradnak egy sötét szobában, mindenféle rossz történhet velük, és mikor ágyba kerülnek, hiányolni kezdenek bizonyos, nappal megszokott, kellemes hang- és fényingereket.
A lefekvés gyakran egyet jelenthet azzal, hogy meg kell válniuk kedvenc játékaiktól, időtöltésüktől, a mesék világától stb.. Nyugodtan engedjük meg a gyereknek, hogy az ágyába vigye azokat a játékokat, plüssfigurákat, amik sokat jelentenek számára, illetve amelyekkel napközben játszott. Gyakran megpróbálnak kiszökni a saját ágyukból és “birtokba” venni a szülői ágyat, ahol biztonságban érzik magukat. Hosszú távon nemhogy hátrányuk, sokkal inkább előnyük származik abból, ha tudják, hogy félelmeikkel nincsenek egyedül, számíthatnak a szüleikre és bátran elmondhatják nekik szorongásaikat.
Felesleges egyfajta presztízs-kérdést csinálni abból, ha gyermekünk velünk akar aludni. Ennél sokkal nyomasztóbb, ha magára marad félelmeivel és nem érzi biztonságban magát a családjában.
Hároméves kortól iskolaérésig
Az ilyen korú gyerekeket már könnyebb “ágyba parancsolni”. Időnként persze becsúszik egy-két hiszti, de ezeket már egyszerűbb kezelni.
Ebben az időszakban általában azok a gyerekek is “átváltanak” az önálló elalvásra, akik eddig a szüleikkel aludtak egy ágyban: egyszer csak minden gyermek megérik rá. Persze az esti meseolvasás, összebújás még sokáig megmarad és mindkét félnek öröm és megnyugvás a nap végén.
A szülői ágy varázsa
A kisgyermek életében nagyon fontos, hogy minden életkorban közel érezze magát a szüleihez, testileg, lelkileg egyaránt. A babusgatást, gyöngédséget, a biztonságot adó közelséget nem tagadhatjuk meg a gyermekünktől. Sokan attól tartanak, hogy szoros, a gyermek igényeit szem előtt tartó kapcsolatból egy nyámnyila, önállótlan nagyobb gyermek, felnőtt lesz. Éppen ellenkező a helyzet.
Amikor egy kisbaba megszületik semmire sem képes egyedül, mindent ami az életben maradáshoz szükséges a gondozójától kapja: nem tud egyedül enni, nem tud beszélni, nem tud helyet változtatni, stb. Ha azt tapasztalja, hogy szükségleteit kielégítik: szophat, ha szüksége van rá, betakarják, ha fázik, tisztába teszik, ha arra van szüksége, megölelik, ha fél/megijed/egyedül érzi magát, akkor nem csak az édesanyja felé, hanem a világ felé is kialakul benne egyfajta ősbizalom.
Minden gyermek imád a szülői ágyban hancúrozni, pihengetni, odabújni, ott aludni. Sok szülő általában hétvégén meg is engedi, hogy gyermeke mellé bújjon, de van olyan szülő is, aki hetente vagy havonta egy-két “jutalomnapot” engedélyez. Ez óriási örömöt és boldogságot vált ki a gyermekben. Ha mindenki tudja, hogy ez ekkora örömöt és megnyugvást okoz a gyermeknek, akkor miért tiltjuk? Miért nem természetes, hogy velünk, a szüleivel szeret lenni a legjobban, hogy úgy hiszi, mi a szülei tudjuk megvédeni az éjszakai “sárkánytól”, hogy szüksége van arra a közelségre, amit mi jelentünk számára.
Tippek szülőknek
- Ameddig szoptatjuk a gyermekünket, testi közelségben is vagyunk vele. Figyeljünk arra, hogy ez a közelség a szoptatás abbamaradásával ne változzon hirtelen, radikálisan.
- Fordítsunk kellő figyelmet a lefekvés rituáléjára. Kössük össze az ágyba bújást bizonyos szertartásokkal, amelyek megnyugtató átmenetet képeznek az ébrenlét és az elalvás között. Az esti összebújás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és nyugalmat sugároz a gyerkőcöknek.
- Készítsük fel a gyermeket, hogy itt az idő a lefekvéshez! Hagyjuk, hogy befejezhesse a játékot, amit elkezdett, és ráhangolódjon az ágyba bújásra.
- A mesélés megnyugtatja a kicsit, általa feldolgozhatja a nap eseményeit. Nagyon fontos, hogy ha a gyermek akarja, akkor megbeszélhetjük vele az aznapi eseményeket. Ezt soha ne erőltessük! Általában este, az ágyban jön elő a nap szokatlan, nyomasztó történéseinek kibeszélése.
Kapcsolódó cikkeink:
- Az együttalvásról – ezúttal a hasznosság szemszögéből
- Az együttalvás jót tesz az egészségnek!
- Félreértések sorozata az együttalvás körül
- Elalszol? Vagy megtanítsalak rá?
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
