Jobban járunk, ha eleve eldöntjük: a gyerekek szabadidejének legalább egy részére mi is otthagyunk csapot-papot, világgá megyünk velük, vagy legalább ötletekkel és némi közreműködéssel beindítunk egy érdekes játékot vagy valami izgalmas elfoglaltságot. Menjünk világgá? Kinek van arra ideje? Persze ha a szülők sem dolgoznak, tervezhetünk nagyobb kiruccanást, akár távolabbra is. Rossz időben szóba jöhet egy-egy izgalmasabb kiállítás, játszóház, uszoda vagy más “fedett pályás” gyerekprogram.
Ha nem esik az eső, nekivághatunk a természetnek. A gyerekek biztosan nem unják a libegőt, a vadasparkot, a cseppkőbarlangot, a közeli patakot, hegyoldalt, kilátót, még akkor sem, ha már jártunk ott. Szervezzük kalandosra az utat – lehet, hogy csak pár órásra sikerül, mégis örök emlékként vonul majd be a család történelmébe. Néhány kellékkel és – ha nem elég népes a família – néhány baráti csemete bevonásával máris különlegessé válhat egy egyszerű kirándulás. Elevenítsük fel régi emlékeinket: nagyon is jó volt számháborúzni, ipiapacsozni vagy bunkert építeni. De kitalálhatunk vagy kereshetünk újabb játékokat is.
– Vízparton lapos kövekkel kacsázzunk, ha nincsenek a környéken fürdőzők. A kisebbek csak dobálóznak a kövekkel. Próbáljunk eltalálni egy-egy úszó fatörzset, növénycsomót a vízben. Kavicsokból építsünk kikötőt, szigetet, labirintust a víz szélén. Fakéregből, dugókból, tejesdobozból barkácsoljunk hajókat, kössünk rájuk zsinórt, és úsztassuk őket.
– Bokros, fás terepen dugjunk el öt-tíz kincset a sűrűben. Ha több gyerek játszik, addig keressék, amíg mind összegyűlik. Az nyer, aki többet talált. Ha csak egy gyerek keres, előre megszabott idő áll rendelkezésére, a terep és a gyerek nagyságától függően egy-öt perc. Még nehezebb, ha különböző apró tárgyak a kincsek: kalapács, fonalgombolyag, napszemüveg vagy bármi, ami éppen velünk van. Így azt is meg kell jegyezni, mit keresünk egyáltalán.
Az unalomig ismert kert is átváltozhat gyerekparadicsommá. Ehhez el sem kell mennünk otthonról, csak venni egy nagy levegőt és néhány szokatlan hozzávalót.
– Labirintus: négy különböző színű krepp-papír tekercsből levágunk egy tenyérnyi széles csíkot. Ezeket kitekergetve körbevezetjük a bokrokon, fákon, kerti bútoron, bármin. Így nagy, színes gubanc keletkezik. Egy helyről indulnak, de mindegyik máshol végződik (nem látható helyen). Ide rejtsünk egy-egy kisebb ajándékot (lufit, buborékfújót, kishajót). A feladat, hogy a kanyargós, színes ösvényen végighaladva megtalálja a gyerek az ajándékokat. Még jobb, ha egy vicces képet négybe vágunk, és ezeket a részeket kell majd a játék végén összeillesztenie.
Együtt a hétköznapokon
Mindennap, lehetőleg ugyanabban a napszakban szánjunk legalább fél-egy órát a közös játékra. Amikor hazajöttünk az oviból, iskolából, és már elintéztük a legfontosabbakat, üljünk le a kisgyerek mellé úgy, hogy nem foglalkozunk semmi mással. Kapcsoljuk ki a tévét, rádiót, mobiltelefont, és szakadjunk el egy kicsit a világtól. Mit játsszunk? Lehet, hogy a gyereknek van saját ötlete. Ilyenkor hagyjuk, hogy ő alakítsa a játék menetét, ő a doktor, fodrász, vásárló, nekünk a passzív szerep jut. Egy-egy “engedetlenséggel” élénkíthetjük a játékot, figyeljük meg, mit szól, ha félünk a doktor bácsitól, a fodrásztól, nem tátjuk ki a szánkat, csíp a sampon, satöbbi.
Miután eljátszottuk, amit ő szeretett volna, előállhatunk egy másik játékjavaslattal. Olyat válasszunk, amit mi is élvezünk, a gyerek ugyanis érzi, hogy csak ímmel-ámmal, vagy pedig szívvel-lélekkel vagyunk benne a játékban. Képes dominó, színes dobókockás társasjáték, kártya, építőjáték, babázás? Mindegy, csak kedvünk teljen benne mindkettőnknek. Biztosan sokszor fog ismétlődni egy-egy játék, de éppen ez a jó benne, hogy újra és újra próbálkozhatunk, míg az életben nincs visszajátszás…
Otthon, vagy bárhol, ahol ránk tör az unalom:
Mi az, ami…? Néhány egyszerű tulajdonságot mondunk egy gyümölcsről, állatról, játékszerről, kisebbeknél az éppen látható tárgyak közül valamelyik jellegzetesről. Ez a kitalálós játékok legegyszerűbb formája, négyéves kortól játszhatjuk. Több választ is gyűjthetünk, például… zöld: görögdinnye, uborka, béka, zöldet mutat a lámpa. Kétéves kortól: kinek van… szemüvege, kalapja, piros tornacipője? Közeli ismerősök, rokonok jellegzetes tárgyaira kérdezzünk rá.
Zenebona: Tapsoljuk vagy dobogjuk el egy ismerős mondóka, dal ritmusát. Kitalálja a kisgyerek, melyik az? Így még nehéz. Hümmögjük el, majd ha így sem megy, dúdoljuk el. Végül egy-egy szót mondjunk bele a szövegből a dúdolásba. Így már biztosan rájön, melyikről van szó. Végül énekeljük, mondjuk el együtt. Fejleszti a ritmusérzéket, a hallást, a memóriát. Nagyobbakkal játszhatunk zeneszerzést is, de megpróbálhatunk kánont vagy kétszólamú dalt is énekelni.
Hálótipp:
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
