Születéstől a képernyő előtt

figyelemzavar háttérzaj tévé a szülészeten

A mai szülők egy részének gyerekkorában csak két adó “ontotta” a műsort, hétfőn adásszünet volt, videóról pedig nem is hallottunk. Ennél manapság egy újszülött is többet tölt a képernyő előtt, a totyogókról nem is beszélve. De hogy kerül az újszülött tévé közelébe? Bármily meglepő is: a szülészeten. Talán köztudott, hogy a gyermekágyas szobák legtöbbjében található tévékészülék – az alapítványi vagy “fizetős” kórtermekben biztosan.

Azt már kevesebben tudják, hogy sok kórházban a vajúdóban, a társalgóban és a csecsemőosztályon is előkelő helyet foglal el a tévé, és többnyire éjjel-nappal üzemel. Az újszülött szinte el sem kerülheti. Maga a televízió, ha nem hangos, nem ártalmas a babára. Az annál inkább, hogy elvonja a felnőtt figyelmét a piciről, akinek éppen ezekben a napokban van a legnagyobb szüksége az osztatlan figyelemre, hiszen most érkezett erre a világra, most próbálja felvenni a kapcsolatot a környezetével a maga módján: finom jelzésekkel.

Vitatható, hogy a szülés utáni első héten a tévé nyújtotta kikapcsolódásra lenne szükségük a kismamáknak. És vajon mit él át az, aki a gyerekével eltöltött első napokban meghitt együttlétre vágyik, ehelyett akciófilmeket kap a nyakába?

“A szülőszobán, ahol előkészítettek, valami kereskedelmi rádió szólt… nagyon idegesítően. A gyermekágyas kórteremben volt tévé (sajnos), a szobatársam állandóan bekapcsolta, és éjjel a Cápa 4-et kellett hallgatnom…”

“A kórházban az étkezőben volt televízió, a szobákban szerencsére nem. Ha tévéztünk, az étkezőbe nem vittük a babákat, addig a csecsemősnővérekkel voltak.”

“A kislányom délben született egészségesen, 3,75 kilóval, de kérték, hogy első éjszakára hagyjam bent megfigyelésre. Nem örültem, de gondoltam, nem ellenkezem. Kiderült, hogy a tévé a nap huszonnégy órájában ment az újszülöttek feje fölött. Ilyen volt tehát a gyerekem első éjszakája… Ezt mélységes érzéketlenségnek tartom.”

Ha a háttérben szól a tévé

Mégis, miért lenne baj, ha folyton szól a tévé? A pici semmit sem ért belőle, vagyis nem hat rá – gondolnánk. Egy darabig valóban nem érti. De vajon hova vezet az, hogy egész nap olyan hang- és fényingereknek van kitéve, amelyekből még évekig nem tud kihámozni semmit? Számára a természetes hangokat a mama ritmusos mondókázása, éneke, a szülők dallamos beszéde, és a természet zajai jelentenék. Ezeket már részben ismeri, részben pedig jól kapcsolódnak bizonyos személyekhez, eseményekhez – vagyis jelentésük van. A tévé hangja idegen, a látványa talán még inkább az.

Egyes neurológusok szerint ebben a korai időszakban a sík mozgókép szemlélése károsan hat az agyfejlődésre. Ám ennél fontosabb: a folyamatos háttérzajban élő baba nehezen vagy sehogy nem tanulja meg, miként válassza ki a számára fontos ingereket a többi közül – hiszen állandóan “hangmassza” veszi körül. Amikor iskolába kerül, csodálkozunk, hogy nem köti le semmi, “figyelemzavaros“.

Ezt a hatást erősíti az is, hogy nem birtokolja a szülők teljes figyelmét, hiszen amint megjelenik a képernyőn valami érdekfeszítő, a nagyok mind odakapják a fejüket. A gyerek talán csak akkor találkozik osztatlan figyelemmel, ha rossz fát tesz a tűzre. Bárki kitalálhatja, hova vezet ez…

És vajon meddig nem érti, ami a tévében megy? Vajon mennyi idős koráig nem érzi át a tévéből áradó brutalitást, feszültséget, félelmetes hangulatot? Ezt pontosan nem tudjuk, de mire megbizonyosodhatnánk róla – addigra késő.

“Ábel nagyjából három hónapja beszél. Akkor vettem észre, hogy mindenre figyel, amikor az alig hallható rádió reklámján kezdett el nevetni, és ismételgette a neki tetsző szót: -remifemin-remifemin (vagy valami ilyesmi).”

“Volt olyan eset, hogy vendégek voltak nálunk, és igényelték a háttértévézést. Máté hetekkel később mondta, hogy amikor itt voltak a bátyjáék, akkor ez és ez volt a tévében. Én egyáltalán nem emlékeztem, hogy egyáltalán be volt kapcsolva! De ahogy mesélte, beugrott, hogy tényleg igazat mond!”

“A gyerekkórház fertőző osztályán egy kisfiúnak hoztak be tévét. A szülők, egyéb rokonok szinte egész nap bent voltak nála, de a tévé akkor is ment. Ami jött, nézték, úgy beszélgettek, hogy közben mindenki egy irányba nézett.”

“Mivel a férjem a politikai műsorokat kedveli, Zsófira ez olyan hatással van, hogy van Orbán Viktor és Gyurcsány legóbabája is… Tényleg nem tudom, hogy sírni vagy nevetni való! Olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amilyen érzéseket az apukája táplál a két politikus iránt. Az egyik jó, a másik rossz. Persze mind a ketten óvodások…”

Horror a bölcsiben

A bölcsődei gondozónők kiválóan ismerik az egyes gyerekek családjának tévézési szokásait – anélkül, hogy erről a szülőkkel egy szót is beszéltek volna. A kicsik ugyanis tökéletesen eljátsszák, mit láttak a tévében. A két-három évesek egymást gyilkolásszák, tökéletesen “meg tudnak halni”, még egy-egy ágyjelenetre is sor kerül néha a délelőtti szabad játék során. A picik név szerint ismerik a sorozatok és valóságshow-k szereplőit. Sok szülő csak a rajzfilm- és természetfilmes csatornákat engedi nézni a gyerekeknek. Nem biztos, hogy jobban járnak.

A mai rajzfilmek néha brutálisabbak a tévéhíradónál (ki is teszik némelyikre a tizenkettes karikát – ám ez nem védi meg a gyereket az áradó erőszaktól). A természetfilmek jó része már-már felér egy akciómozival, de a horrorelemek sem hiányoznak. A kicsi gyerekekben nem a “tudomány” marad meg, hanem az agresszió, az üldözés, a véres jelenetek. Sok “természetfilmes” gyerek a bölcsiben antilopkibelezőst és cápaüldözőst játszik. Valóban ilyen az élet? Csak ezt a szeletét kell megmutatnunk nekik?

Mi lenne velünk tévé nélkül

Tegyél egy próbát! Fogj egy papírt, rajzold le a nappalit és a lakás összes helyiségét, ahol tévékészülék van. Rajzold be a készüléket, és nézd meg, mennyire került központi helyre! Nézd meg, az ülőalkalmatosságok egymás felé vagy a tévé felé néznek-e! Hány tévé van a lakásban? Gondold át, milyen érzelmeket táplál a tévével kapcsolatban! Gondold át azt is, mi történne, ha hirtelen elromlana a tévé, és két héten át nem tudnátok pótolni! Lehet, hogy van erről valódi tapasztalatod is. Elevenítsd föl! És most olvasd el, mit írtak erről azok az anyák, akik megosztották velünk gondolataikat.

“Hogy mi jut eszembe a tévéről? Bárcsak ne lenne! Milyen jó lenne helyette tényleg együtt tölteni az időt. Sokkal több jutna belőle egymásra.”

“Mondjuk, bevallom, ha egyedül nevelném a kisfiunkat, sokkal jobban megvonnám a tévét, de hát társas lény az ember, és nem lehet ezen sem állandóan veszekedni a párunkkal. Próbálok köztes megoldást találni. Így nagyjából csak sportfüggő lesz a drágám.”

“Nincs tévénk. Tudatosan döntöttünk így az első fiunk megszületése után, mivel így is drasztikusan lecsökkent a férjemmel együtt tölthető idő, ezt nem akartuk a legtöbbször értéktelen műsorokat játszó tévé bámulásával még jobban korlátozni. Nagyon gyorsan hozzászoktunk a tévé nélküli élethez.”

“Emlékszem, amikor pár hónapra volt tévénk, engem a Vészhelyzet érdekelt. Azokon az estéken idegbeteg voltam, ha a gyerekek nem kerültek időben ágyba, vagy a mesélés után még inni kértek, pisilni kellett, vagy épp akkor akarták elmesélni valamit. Tévé nélkül sokkal nyugodtabban kezeli az ember az ilyen helyzeteket, hiszen a mosogatás megvár.”

“Tévé nincs, nem is hiányzik. Ha lenne, biztosan én is ott butulnék előtte, mert amikor már hulla vagyok este, könnyebb benyomni a gombot, mint levenni egy könyvet, kinyitni és olvasni. A tévé bámulásához nyugodtan lehet zombi az ember, hiszen nem kell gondolkodnia, megy be az agyába anélkül is, amit lát. A könyvhöz gondolkodás kell, aktív figyelem. Szóval mi olvasunk, meg sokat beszélgetünk tévézés helyett.

Valaki így nyilatkozott, megtudván, hogy mi nem tévézünk: akkor te nem is pihensz egész nap?”

A tudatos tévézés fontossága

Természetesen nem kell a tévét száműzni a lakásból. De néhány praktika segít, hogy a helyére kerüljön a család, és ezen belül a gyerek életében a televízió.

A csecsemőt nevelve tartsuk szem előtt:

Gyerekünk számára minden területen mi jelentjük a példát – miért ne lenne ez másként a tévézéssel kapcsolatban? A sokat tévéző szülőtől a gyerek később nehezen fogadja el, hogy neki nem szabad annyit a képernyő előtt ülni.
Akit zavar a csend, háttértévézés helyett tegyen be valami jó zenét! Ezt mi választhatjuk a hangulatunkhoz! Néha jobb komolyzenét hallgatni, máskor pörgős zenére van szükségünk, hogy lendületet kapjunk a takarításhoz. A tévé soha nem alkalmazkodik hozzánk!

Ovis gyerekkel:

Üljünk le és határozzuk meg, ki mit akar megnézni. Három-négy éves korban már a gyereket is bevonhatjuk ebbe.
Csak nagyon kevés tévénézést engedélyezzünk. A legjobb, ha mellé ülünk, és azonnal megválaszoljuk a kérdéseit.
A műsor kiválasztásánál mindenképpen tájékozódjunk arról, mit fog megnézni valójában a gyerek. Attól, hogy valami természetfilmes adón megy, nem biztos, hogy a kicsinek való. (Példa egy nap felhozatalából: A tenger gyilkosai, Gyilkos elefántok, Agyarak – elevenen felfalatva; Halálos szorítás; Légi katasztrófák; Katasztrófák nyomában; Robbanás a város alatt…)
A sokszor ellenőrizhetetlen tartalmú tévéműsor helyett szerezzünk be a gyerek életkorának megfelelő rövid filmekből álló, lassú tempójú, békés mesesorozatokat, azokat porciózzuk ki neki.

További cikkek tévé témában:

Forrás: Kismama magazin