Két tábor szokott kialakulni a kérdésben, az egyik szerint bár nem könnyű két kicsivel, de jobb gyorsan egymás után vállalni a gyerekeket. Ahogy nőnek, úgy lesz egyre könnyebb a szülőknek. Az érvek között előkelő helyen szokott állni, hogy a kis korkülönbség miatt csomó dolgot tudnak együtt csinálni, egymás legjobb barátai lenni.
A másik tábor szerint a nagyobb korkülönbség azért jobb, mert így minden gyerek megkapja azt az egyéni figyelmet, amire szüksége van.
Mindkét elgondolásnak vannak kétségtelen előnyei és megvannak a maga kihívásai is. A kis korkülönbségnél előny, hogy egymás játszótársai lehetnek a testvérek, mert mindig azonos korcsoportba tartoznak, míg ugyanez nem mondható el ott, ahol sok az évek száma a testvérek között. A kis korkülönbségnél ugyanazokat a készségeket fejlesztik szinte egy időben, sokat tanulhatnak egymástól. Gyakran nagyon szoros a kötelék közöttük.
- Kapcsolódó: Kicsi vagy nagy legyen a korkülönbség?
A kis korkülönbségnek is megvannak persze a kihívásai. Tanulmányok szerint sokat rivalizálhatnak, versenghetnek egymással azok a testvérek, akik között kicsi a korkülönbség. Ennek az az oka, hogy a kezdet kezdetén ugyanarra van szükségük: etetésre, pelenkacserére, altatásra, ölelésre, de ezért szinte versenyezniük kell, hiszen az édesanya egyszerre csak az egyikkel tud foglalkozni.
Még kis korkülönbségnél is kialakulhat testvérféltékenység, éppen az előbbi helyzetből kiindulva, főként akkor, amikor mindig a nagyobbnak (aki maga is még kicsi) kell várni a sorára a pici miatt. Néha a szülők is képesek fokozni mindezt azzal, hogy a nagyobbat, aki maga is kicsi még, idősebbként kezelik, például megbízzák azzal, hogy figyelje az újszülöttet, miközben ő sem több kétévesnél. De az is gyakran előfordul, hogy szinte ikrekként kezelik azokat a testvéreket, akik között kicsi a korkülönbség. Itt már nemcsak a rivalizálás jelenik meg, hanem azért is harcolni kell, hogy mindkét gyerek felépítse egyedi identitását.
Ott ahol nagyobb a korkülönbség, az első szülött sokáig egyetlen gyerekként él, ami különleges, egyedi figyelmet jelent(ett) abban a néhány évben. Mire a második gyerek megérkezik, ő már sok mindenen túl van, bőven óvodába jár, akár az iskolát is megkezdte. Így könnyebb a kicsire koncentrálnia az anyának, kevesebb szülői segítségre van szüksége, képes önállóan egy sor dologra.
A nagy korkülönbségnek azonban vannak hátrányai is. Ha túl nagy a korkülönbség, akkor érdeklődésben nem sok közük lesz egymáshoz. A nagy mondjuk szeret társasozni, de nem tud a testvérével játszani, mert ő még kicsi hozzá. A nagyobbnak természetesen az is nehézséget tud okozni, hogy hirtelen osztoznia kell a figyelemben, hiszen sokáig, évekig, ehhez nem volt hozzászokva.
- Kapcsolódó: Érdekes és meglepő tények a testvérekről
Természetesen mindkét esetben segíthetjük könnyebbé, zökkenőmentesebbé tenni a kezdeti nehézségeket.
Korkülönbségtől függetlenül az elsőszülöttnek mindig kell egy kis (vagy több) támogatás abban, hogy megbirkózzon a testvér születésével. Ha még a nagyobb is kicsi, akkor gyakran el kell nekik magyarázni, hogy ugyanúgy szereted őket, mint korábban, amikor még nem volt tesó. Érdemes ilyenkor elmondani azt is, hogy jó játszótársak lesznek, barátok, akik egész életükben számíthatnak egymásra.
Egy nagyobb gyerekkel már máshogyan tudunk erről beszélni, de abban nincs különbség, hogy őt is biztosítani kell arról, hogy az érzéseink változatlanok felé.
Ha kicsi a korkülönbség akkor leginkább abban kell támogatást kapniuk, hogy egymástól függetlenül is képesek legyenek definiálni magukat, saját érdeklődési körrel, saját barátokkal. Arra érdemes figyelni, hogy ne rivalizáljanak túl sokat egymással, az egyedül töltött idő segít nekik ebben.
Ha pedig nagy a korkülönbség a testvérek között, akkor a nagyobbat – ha kapható rá – vonjuk be a kicsi gondozásába, etesse meg, pelenkázza be, ha szeretné (de semmiképpen sem az ú feladata legyen). Ebben az esetben az lehet a nehézség, hogy a sok év miatt, nehezebben találnak utat egymáshoz, hiszen fejlődésük, életük egy teljesen más szakaszában vannak. Próbáljunk olyan tevékenységet találni, amibe mind a ketten részt tudnak venni.
Nyilvánvaló, hogy mindent nem lehet megtervezni, lehetséges, hogy kicsi korkülönbséget szerettünk volna, mégis nagy lett vagy éppen fordítva. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, a maga kihívásai is. Ha szülőként támogatást nyújtunk a gyerekeinknek, akkor könnyebben képesek a korkülönbségből fakadó nehézségek leküzdésére is.
(Cikk forrása: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
