„Már korábban is voltam vashiányos, ezért én a terhességi vashiány szempontjából veszélyeztetett voltam, így már a terhességemre készülve kiemelt figyelmet fordítottam arra, hogy ebből most ne legyen probléma. Alapvetően egészségesen étkezem, imádom a köztudottan vasban gazdag ételeket – mint például a máj, a spenót, marhahús, kagyló –, de tudtam, hogy ez most nem lesz elég. Az orvosom támogató volt, és sikerült olyan készítményt találnom, amelyet komolyabb mellékhatások nélkül tudtam szedni a várandósságra készülve és végig a 9 hónap alatt is” – meséli interjúalanyunk. (A kismamák többsége a vaspótlás egyik gyakori mellékhatásától, a székrekedéstől tart a leginkább. Ma már vannak azonban olyan készítmények, amelyek szedése mellett jóval ritkábban fordul elő ez a mellékhatás.)
A terhesség valóban kiemelt időszak a vaspótlás szempontjából, de valójában a tinédzserkortól a változókorig bármikor kialakulhat vashiány a nőknél. Vashiány természetesen kortól és nemtől függetlenül bárkinél jelentkezhet, ám a nőket sokkal inkább fenyegeti, egyes felmérések szerint minden harmadik termékeny korban lévő nő vashiányos. Különböző élethelyzetekben pedig – így például a menstruáció során, a terhesség és a szoptatás ideje alatt, de még a változókor kezdeti szakaszában is – még inkább ki vannak téve ennek a kockázatnak. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb figyelmet igényel e nélkülözhetetlen nyomelem megfelelő bevitele és pótlása. A legfontosabb ugyanis, hogy elkerüljük a vashiányt és annak súlyosabb formáját, a vashiányos vérszegénységet. Az állapotot kísérő kellemetlen tünetek mellett ugyanis akár életveszélyes következménye is lehet annak, ha a szervezet nem jut elegendő vashoz.
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a bajt? Azt már most leszögezhetjük, hogy a megelőzés itt is nagyon fontos, mert a kialakult problémát már nehezebb és időigényesebb kezelni. A tünetek – fáradékonyság, fejfájás, sápadt bőr, hajhullás, bőr- és körömelváltozások – jelentkezésekor ugyanis a vaskészleteink már jelentősen lecsökkenhettek, feltöltésük pedig több hónapig is eltarthat.
Miért veszélyes a vashiány?
A nők mintegy 30-50 százalékának már a baba tervezésekor kisebb a vasraktérkészlete, ezért már a fogantatás előtt érdemes törekedni a vaspótlásra és a vashiány kialakulásának elkerülésére. Ha sikerült a fogantatás, a 9 hónap alatt amúgy is jócskán megnő a szervezet vasszükséglete, amely a várandósság előtti időszaknak akár a többszöröse lehet. A gyorsan gyarapodó magzat egyre több vasat fog felvenni az anya szervezetéből. Márpedig a méhen belüli fejlődéshez elengedhetetlen a megfelelő oxigén-ellátottság és az ehhez szükséges, egészséges hemoglobinszint. Mindezekhez elegendő mennyiségű vasat kell biztosítani a szervezet számára. Mindenképpen gondoskodnunk kell a vasban és C-vitaminban gazdag táplálkozásról, mert ez utóbbi segíti a vas felszívódását, de tudnunk kell, hogy ezt a megnövekedett igényt lehetetlen csak táplálkozással fedezni, ezért gondoskodni kell gyógyszeres vaspótlásról is.
Ha nincs elegendő vas, az nemcsak a kismama egészségére veszélyes, de a fejlődő magzatnál is kialakulhatnak akár visszafordíthatatlan károsodások. Nézzük először is, mit okozhat a vashiány a kismama szervezetében. Szinte biztos, hogy a nyomelem hiánya miatt fáradékonyabbak leszünk, nehezebben koncentrálunk a feladatokra, csökken a stressztűrésünk, gyengül a szervezetünk védekezőképessége, változhat a testünk hőszabályozása, gyakrabban fázunk. A hajhullás, a körömelváltozások, de még a szaporább szívverés, a légszomj vagy a szédülés is ezt a hiányállapotot jelezheti. Nagyobb eséllyel alakulhat ki terhességi magas vérnyomás, a szülés pedig nagyobb vérveszteséggel járhat. Vashiányos kismamáknál a rettegett szülés utáni depresszió szintén gyakrabban fordulhat elő, sőt még a szoptatási készség is csökkenhet.
A várandós kismamák mintegy 40 százalékánál alakulhat ki vashiányos vérszegénység a terhesség alatt, leginkább a harmadik trimeszterre. A szoptatás alatt ugyancsak nagyobb mennyiségű vasra van szükség, különösen, ha menstruál is a kismama. De a vashiány hatással lehet a babára is. Egy korábbi, nagy esetszámmal dolgozó svéd tanulmány szerint 44 százalékkal nagyobb volt az esély autizmusra, ha az anya vashiányos volt a terhesség elején. Továbbá 37 százalékkal nagyobb volt a kockázata a figyelemzavaros, hiperaktív viselkedészavarnak. Egy másik vizsgálat szerint az anyaméhben elszenvedett vashiány hatással lehet a baba érzelmi és mozgásfejlődésére, sőt, a későbbiekben növelheti az asztma kialakulásának esélyét.
Pótoljuk, de hogyan?
Lehet, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a megelőzés érdekében, odafigyeltünk a táplálkozásra, mégis kialakult a vashiány. Ebben az esetben minél előbb el kell kezdeni a kezelést, amely akár hónapokat vagy fél évet is igénybe vehet. És ekkor felvetődik egy fontos kérdés, mégpedig, hogy milyen készítménnyel kezdjük el feltölteni kiapadt vasraktárainkat.
A vaspótlás elsősorban szájon át szedhető készítményekkel történik, és elengedhetetlen a javasolt terápia következetes betartása. Ahogy az is fontos, hogy hatékonyak legyünk, azaz figyelnünk kell a készítmény elemivas-tartalmára (a vas-sóknak csak 12-33 százaléka az elemi vas), a felszívódás mértékére, a beépülés hatékonyságára, és nem utolsósorban a lehetséges mellékhatásokra is. Ma már elérhetőek olyan készítmények is, amelyek ferri-, azaz vas(III)-ionokat tartalmaznak. Jó, ha tudjuk, hogy ezek szedésével ugyanolyan hatékonyan, ám biztonságosabban, vagyis a túladagolás veszélye nélkül tudjuk pótolni a nyomelemet. Szedésüket nem kell az étkezésekhez igazítani, bármikor bevehetők. További előny – terhességnél mindenképpen –, hogy kevesebb emésztőrendszeri mellékhatást okoznak.
Kapcsolódó cikkek
