A kutatók szerint a vetélésen átesett nők, illetve azok, akiknek méhen kívüli volt a terhességük, sokkal érzékenyebbek lehetnek, mint eddig gondolták, és sokkal speciálisabb ellátásra van szükségük.
A 36 éves Toni Edwards-Beighton azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy 2016-ban a vetélése után úgy érezte, nem ura a saját gondolatainak sem. – Úgy éreztem, hogy még csak gyászolnom sem lenne szabad, mert nem egy kifejlett, valódi kisbabát veszítettem el – mondta.
Toninak és férjének a terhesség 12. hetében mondták, hogy a babának nincs szívhangja. A nő otthon vetélt el, 8 napon keresztül volt bő vérzése, és fájdalmas görcsei, a magzatot az egyik éjszaka veszítette el. – Erre egyáltalán nem számítottam, és azt hittem, beleőrülök. Semmilyen információm nem volt arról, hogy pontosan mi történik éppen velem. Amikor másnap felhívtam a kórházat, azt mondták, hozzam be a “terhességi szövetet”. Számomra ő nem egy szövet volt, hanem a kisbabánk – emlékezett vissza Toni.
Az elkövetkezendő hetekben Toni folyamatosan pánikot érzett, főként az akkor 4 éves kislánya miatt. – Egyfolytában attól féltem, hogy meg fog halni a kislányom, azt láttam magam előtt, hogy a földre zuhan, és elveszítjük őt is – mondta el. Az asszonyt hónapokkal később a háziorvosa diagnosztizálta poszttraumás stressz szindrómával, és azt javasolta, menjen el tanácsadásra – azonban Toni végül nem fordult pszichológushoz, mert addigra ismét teherbe esett. A következő 9 hónap borzasztó volt a számára, meg volt győződve arról, hogy megint el fogja veszíteni a babát – de szerencsére egészséges kislánya született.
A KU Leuven és az Imperial College London 650 nő részvételével végzett vizsgálatot, akiknek 29%-a mutatta a poszttraumás stressz tüneteit a vetélés után 1 hónappal, 9 hónappal utána pedig 18%-uk. A legtöbben a 12. hét előtt veszítették el a babát, míg a többieknél méhen kívüli volt a terhesség. Egy hónappal a vetélés után a nők 24%-a tapasztalt szorongásos tüneteket, 11%-uk pedig depressziót. 9 hónappal később ez az arány 17%-ra és 6%-ra csökkent.
Dr. Jessica Farren, az Imperial College London munkatársa elmondta, hogy a vetélés nagyon traumatikus élmény a kismamáknak, főként mert sokak számára ez az első olyan veszteségélmény, amelynél azt tapasztalják, hogy nincs befolyásuk a történtekre. – Ez egy annyira mély és meghatározó esemény, amelyen nem lehet csak úgy túllendülni. Noha ezek a vetélések a terhesség nagyon korai időszakában történnek, a nők mégis szeretnének azt érezni, hogy nincs abban rossz, ha ők gyászolnának. Az, hogy az orvosok úgy nevezik az elvesztett babát, hogy szövet, nem segít nekik – mondta el Farren.
A tanulmány készítői azt javasolják, hogy a vetélésen átesett nőket vizsgálják meg, hogy fenyegetheti-e őket pszichés probléma. A tanácsadás és a terápia sokaknak nyújthat segítséget, de a poszttraumás stressz tüneteit tapasztalóknak speciálisabb kezelésre van szükségük. Ez lehet kognitív viselkedésterápia, de akár gyógyszeres kezelés is, és mindenképpen képzett szakembernek kell végeznie.
(VIA)
Kapcsolódó írásaink:
- Milyen gyakori a vetélés?
- A vetélés kockázata a terhességgel együtt változik
- Túlbecsülték a progeszteron vetélés elleni hatását
Kapcsolódó cikkek
