Vajon a szülő apa tényleg szenved vagy csak izgul a családjáért? Egyes kultúrákban ez nem kérdés, hiszen a “várandós apa” a szülés megindultával maga is vajúdni kezd. Számos indián törzsnél előfordul, hogy a férj ilyenkor lefekszik az ágyába, nyög, sóhajtozik, láthatóan küzd a fájdalommal.
A törzs nőtagjai gondoskodnak róla, ugyanúgy mint feleségéről. Az etnográfusok szerint ilyenkor a férfi nem tetteti magát: valójában átéli a szülés kínjait. Sok helyen a férj szenvedései kerülnek az előtérbe: az anya ételt és gyermekágyi fürdőt készít a férjének, az egész közösség úgy kezeli őt, mint egy gyermekágyast.
Pszichoszomatikus tünetek
Bizonyos kultúrákban az apa már a várandósság kezdetétől mágikus kapcsolatban van a gyermekkel, ezért tettei hatnak a még meg nem született utódra. Az apa ezért böjtöl vagy távol tartja magát bizonyos ételféléktől és tevékenységektől, amivel a gyermeknek árthatna.
Az indiánok hiedelmei között a szülésre vonatkozó tabuk is megtalálhatók. Az apa nem ehet pacalt, nehogy a köldökzsinór a gyerek nyaka köré tekeredjen. Az apa nem eheti bizonyos állatok húsát, mert a hús által átjutna a gyermekre az állat rossz tulajdonsága. Más törzseknél az apa nem úszhat mély vízben, mert megfulladhat az újszülött, nem használhat új edényt, mert a magzat bennragadna az anyaméhben. Ezekkel a megszorításokkal a köldökcsonk leszáradásáig védik a gyermeket.
Vajon csak a “primitív” népek leendő édesapái élik át ilyen mélyen gyermekük születését?
A legfrissebb kutatások azt sugallják: nem. A nyugati világban sem ismeretlen, hogy a “várandós apa” pszichoszomatikus tüneteket produkál, szorongásos-félelmi reakciók, sőt, igen ritkán pszichotikus epizódok jelennek meg nála. Ezeket a család nem hozza összefüggésbe a terhességgel, tehát nem tudatosak.
A tünetek a szülést követően megszűnnek. Leggyakrabban étvágytalanság vagy éppen hízás, emésztési zavar, derék-, vagy hátfájás, fejfájás, émelygés, gyakori vizelési inger kínozza a leendő apákat. A tünetek a “várandós apák” 20-25 százalékánál tapasztalhatók, leggyakrabban a harmadik, illetve a nyolcadik-kilencedik hónapban.
A szakirodalomban couvade-szindrómának (couver franciául: kikelteni) nevezett tünetegyüttes kialakulására számos magyarázat született. Legkézenfekvőbb az, hogy az apa a partner és a gyermek egészsége miatti szorongást pszichoszomatikus tünetekbe fordítja át. Más magyarázat szerint a férj, a gyermekkel mintegy rivalizálva tudattalanul csikar ki így némi plusz törődést az anyából.
A tapasztalatok szerint leginkább azok az apák érintettek, akik csupán érzelmileg vonódnak be a gyermekvárás folyamatába, de nincsenek tisztában saját szereplehetőségükkel. A mai bizonytalan világban a családfő szerepe egyre inkább elmosódik, nincsenek általános érvényű viselkedésformák úgy, mint régen.
Segít, ha az apa megfogalmazza a helyét a leendő családban, ha nem szorul ki a gyerekvárással, szüléssel kapcsolatos történésekből. Így talán anélkül is képes megtartani lelki egyensúlyát, hogy “elirigyelné” a várandósság testi tüneteit.
(A cikk Etényi Zsuzsa: Couvade – mi történik a várandós apákkal c. előadása nyomán született)
Ez is érdekelhet:
- Mire mennénk apák nélkül?
- Az apai kapcsolatépítés a magzattal már az anyaméhben elkezdődik
- Apa babát vár
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
