A magzat lelke is fejlődik
A társadalmi köztudatban és a konzervatív tudományos közösségekben még ma is tartja magát az az álláspont, miszerint a gyermek lelki fejlődése a világrajövetelével veszi kezdetét.
Az idealizált anyakép
Ennek az álláspontnak a fennmaradásában több történelmi és kulturális tényező játszik szerepet. Egyrészt azt tapasztaljuk, hogy évszázadok óta létezik és még ma is hatékony a magzatának paradicsomi világot teremtő idealizált anyakép. Ezen elképzelés szerint az anyaméhben boldogságos béke uralkodik, a magzat zavartalanul fejlődik, lelki tevékenysége nincs, csak táplálkozik, tehát egy vegetatív lényről van szó. Az anyának sincs más dolga, mint hogy megfelelően táplálkozzék, kímélő életmódot éljen, és akkor minden rendben lesz.Sajnálatos módon erősítette ezt a szemléletet – és még erősíti ma is – az a túlnyomórészt természettudományos megközelítés, ami a terhességet és a magzati fejlődést biológiai folyamattá egyszerűsíti le.A csecsemőkutatóknak ugyancsak nem kevés szerepük van e modernkori farkasvakság fennmaradásában. Ők a lelki élet kezdetét a csecsemő megfigyelhetőségével, hozzáférhetőségével azonosítják. Mindezek az említett tényezők oda vezettek, hogy mind a mai napig megfosztottuk lélektani jelentőségétől a születés előtti életidőt.Ennek az lett a következménye, hogy generációk nőttek fel egyre súlyosabb kapcsolati zavarokkal, egyre éretlenebbül, felkészületlenebbül a szülői szerepre, egyre több boldogtalanságot okozva gyermekeiknek, akik maguk is boldogtalan felnőtté válva ugyancsak boldogtalanná teszik gyermekeiket. Társadalmi méretekben ez jól tetten érhető a hol rejtettebben, hol nyíltabban megjelenő gyermekellenességben.
Átvitték a bánatukat
A modern szemléletet alátámasztja az akart és nem akart gyermekek összehasonlító vizsgálata, amelyből kiderült, hogy a csecsemőhalálozási arány, az agyi károsodás, az értelmi visszamaradás a nem akart babák körében törvényszerűen magasabb számban fordul elő. A nem kívánt gyermekek körében végzett más vizsgálatok a születés utáni első hónapban kétszer magasabb csecsemőhalálozási arányt mutatnak a kívánt gyermekekhez képest.Más irányú vizsgálatok szerint alacsonyabb születési súllyal jönnek a világra azok a babák, akiknél a terhesség alatt a szülők között megszakadt a kapcsolat, azokhoz képest, ahol a kapcsolat harmonikus volt, illetve ahol a kismama egyedülálló volt.Vannak vizsgálatok a terhesség alatt bekövetkező gyászról is. Finn kutatók gyermekek két csoportjának a fejlődését követték nyomon. Az első csoport esetében az anya a terhessége alatt vesztette el a férjét, a másik csoportban a gyermek születése után. Abban a csoportban, ahol a férj a terhesség alatt halt meg, nagyobb számban fordultak elő súlyos lelki betegségek, pszichózisok a másik csoporthoz képest. Ez azt jelenti, hogy az érzelmi veszteséget a kismamák egy az egyben átvitték, persze önkéntelenül, a magzatukra.Rendelkezünk még megdöbbentőbb ausztriai vizsgálatokkal is: 27 olyan terhes anyáról van szó, akik terhességükről – bármilyen hihetetlenül hangzik is – csak a méhösszehúzódások beindulásakor vettek tudomást. Négy esetben magzati halált, egy esetben magzati fejlődési visszamaradást, három koraszülést, és egy csecsemőhalált regisztráltak.
Kötődési tér
Az említett vizsgálatok mindegyike kivétel nélkül arra utal, hogy a születés előtti életidő, azon belül is az anya-magzat kapcsolat milyensége élethosszig tartó hatással van a babák későbbi fejlődésére, és nagyon sok esetben meghatározza a sorsukat. Úgy tűnik, anya és magzata között van egy láthatatlan, rejtett, de érzékelhető kapcsolati tér. Ha ez a tér üres marad, vagyis anya és babája között nem alakul ki a méhben a kapcsolat, annak olyan súlyos következményei vannak, mint amelyek az ausztriai vizsgálatokból kiderültek.Viszont ha minél inkább kihasználjuk ezt a kötődési teret, annál egészségesebb, értelmileg-érzelmileg fejlettebb babák születnek, és annál jobb, harmonikusabb lesz az anya-gyermek kapcsolat, és erősebb lesz a család összetartó ereje.
Forrás: Baba Magazin
Kapcsolódó cikkek
