Még egy nyugati őrület a baby shower mintájára, gondolhatnánk, ám egy ilyen szertartás mögött sokkal mélyebb tartalom és segítő szándék van. És ha belegondolunk abba, hogy a boldog várakozás mellett milyen félelmekkel és kétségekkel teli időszak is egyben a várandósság, és mennyi aggodalom, bizonytalanság kapcsolódik magához a szüléshez, akkor máris átérezzük, milyen jól jön bármilyen támogatás a leendő édesanyáknak, szülés előtt álló nőknek. Hogy mi is pontosan ez a ceremónia, arról Zágoni Bettina perinatális szakember mesél.
„A Blessingway gyökerei azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor a beavatási szertartások, átmeneti rítusok szerves részei voltak a természet körforgásával együtt élő embernek, közösségeknek. Vannak az életben olyan események, melyek nagy bátorságot, alázatot és változásra való készséget igényelnek – ilyen az anyává válás is. A szülés, bárhogyan is történjen végérvényesen megváltoztat minket. A szertartások célja mindig az, hogy egy meghatározott helyzetből egy másikba juttassák az egyént. A nőnek el kell gyászolnia addigi „gondtalan” életét, és bele kell állnia annak a felelősségébe, amit egy gyermek életbe hozása, és egy életen át való kísérése jelent. A közösség közös célja az egyén jólléte, így fontos, hogy valós megértéssel, támogatással és bátorítással kísérjük át egymást egyik életszakaszból a másikba. A test engedelmeskedik az elmének, ezért is fontos, hogy a nő azzal a hittel és meggyőződéssel induljon neki a szülésnek és az anyaságnak, hogy ő erre képes. Ebben hivatottak megerősíteni a nőt ezek a szertartások.”
Zágoni Bettina perinatális szakember (Fotó: Bakonyi Zsuzsa)
Áldások a nagyvilágban
Még ha számunkra ismeretlennek is tűnhet a Blessingway kifejezés, és esetleg a szülésre bocsátó ceremóniáról sem hallottunk még, ennek azért világszerte régre visszatekintő hagyománya van. „A Blessingway néven ismertté vált ceremónia eredete egy ősi navahó gyógyító szertartás, a hózhójí – meséli Bettina. – A célja az, hogy megáldja a szülés előtt álló nőt, jó szerencsét, jó energiákat hozzon a leendő édesanyának és gyermekének. A magyar nyelvben szülésáldó vagy szülésre bocsátó ünnepnek nevezzük. A navahó indiánok számos átmeneti rítussal kísérték a közösségük életét. Minden olyan élethelyzetben, melyben az egyénnek útja folytatásához bátorságra, átalakulásra, jó energiákra volt szüksége, a közösség körbe fonta őt, és támogatásukkal, szeretetükkel és áldásaikkal töltötték fel. Az ilyen, szülés előtt álló nőket támogató rítusok más kultúrákban is fellelhetőek. Indiában valaikaappu néven tartanak áldást hozó szertartás a 7. hónapban járó várandós nőknek, hogy megünnepeljék a termékenységet és felkészítsék a leendő anyát és gyermeket a biztonságos szülésre. Nepálban a dahi chiura ünnep keretében a család tradicionális ételt készít a leendő család számára, ezzel kinyilvánítva tiszteletüket és jó szerencsét hozva. Az anyát és az apát megetetik, rizs- és virágfelajánlásokat tesznek Ganésának, az akadályok elhárítójának. A magyar tradíciókban leginkább óvó babonák jelentek meg a várandós nő és a családja körül.”
Fotó: Hilóczki Barbara / MILESTONES Photography
Nem csak újabb divat
Igen, a baby shower, azaz a „babaváró buli” nálunk is egyre inkább divat, trendi, vidám és játékos esemény, amelyen a rokonok, családtagok, barátnők megajándékozzák a kismamát és a babát. Hasznos, és egyben praktikus is lehet, meg persze egy jó alkalom a vidám együttlétre, ami fontos. De ha egy kicsit mélyebb, meghittebb eseményt szeretnénk, akkor érdemes a Blessingway mintájára szervezni babaváró összejövetelt. „A szülésre bocsátó ünnep a várandósság utolsó trimeszterében arra hivatott, hogy megnyissa a nő szívét, lelkét a szülésre. Biztonságos női körben bátorságot és erőt merítsen, és lehetőséget kapjon lezárni élete eddigi szakaszát – magyarázza a szakértő. – Szeretek úgy gondolni erre az ünnepre, mint amikor két világ között vagyunk anélkül, hogy bármelyikhez tartoznunk kellene. Az ünnep óráiban lehetünk az a nő, aki már nem az, aki eddig volt, de még nem is az, aki ezután lesz. Így kapcsolódni tudunk énünk azon szerepek nélküli magjához, akik valójában kristálytisztán vagyunk. Fontos tapasztalás ez, hiszen az anyaság első évei komoly kihívások elé állítanak minket a saját személyiségünket illetően. Egy ilyen ünnepen mindenki gazdagabb lesz, és ha szüksége van rá, gyógyul. A hit, hogy a nő teste és lénye természeténél fogva képes erre a csodára, ami a szülés, azt a hitet is erősíti mindannyiunkban, hogy az élet bármilyen kihívásával és ismeretlenével képesek vagyunk megbirkózni. Ott lenni a másiknak, szeretni és emelni őt – ezek azok a kapcsolódások, amikért érdemes élni. Ez az ünnep annak a transzformációnak ad teret, ami bennünk, nőkben végbemegy a 9 hónap során.
Míg a baby shower vicces, gyermeki tartalmai (babaétel-kóstolás, pelenkatorta) leginkább a kislány-énünket szólítja meg, a szülésre bocsátó ünnepen erős, kompetens nőként lehetünk jelen, tartalmas beszélgetések és kapcsolódások részei lehetünk.
Ennek a minőségünknek a megtapasztalása megerősít minket a saját anyai kompetenciánkban.”
Fotó: Hilóczki Barbara / MILESTONES Photography
A közösség ereje
Bettina egyénileg is szervez ilyen ünnepeket, illetve csoportos formában is részt lehet nála venni szülésre bocsátó ceremónián. „A legtöbb ünnep egyéni és egyedi, ahogyan mindannyiunk útja, élete. Ilyenkor az ünnepelt kismamát szerettei és barátai veszik körbe, és az ünnep megtartója az ő egyedi életére, félelmeire és erősségeire írja meg a rítus menetét. A csoportos ünnepet az az igény szülte, hogy sokan a várandósságuk alatti lelki változásaik megéléseben úgy érzik, hogy nem tudnak kapcsolódni a környezetükkel. Ezen az ünnepen lehetőségük van hozzájuk hasonló leendő édesanyákkal találkozni, akik értik és érzik, min mennek át, és elfogadással, megértéssel fordulnak felé. A sorsközösség érzete is nagyon erős ilyenkor, a nők egymás által merítenek erőt önmaguknak.”
Fotó: Hilóczki Barbara / MILESTONES Photography
Ha te magad szeretnél ilyet szervezni magadnak, vagy barátnődnek, rokonodnak, lányodnak, Bettina az alábbiakat tanácsolja. „Őszintén hiszem, hogy ezek az emberi képességek egymás kísérésére és emelésére mélyen bennünk vannak. Nekünk, nőknek hihetetlenül erős intuíciónk van. Olyan szeretet és gyengédség van bennünk, ami egyben erős és megtartó. Ez az a minőség, amit gyermekeinknek is adunk. Világokat tudnánk elpusztítani értük, miközben a legmélyebb gyengédséggel és szeretettel tartjuk őket karjainkban, tápláló és védelmező mellünk, értük dobogó szívünk közelében. Ezt az anyai-nővéri szeretet kell előhívnunk magunkból, amikor ünnepet tartunk. Azt javaslom, hogy ha barátként vagy családtagként szeretnénk ilyen ünnepet adni, akkor hallgassunk értő figyelemmel, legyen az ünnepelt nő a középpontban. Vigyük a külsőségek (babaszoba, pelenka) helyett a belső folyamatokra (nőiség, anyaság, párkapcsolat) a figyelmet. Nem kell, hogy az ünnep túlságosan komoly vagy spirituális legyen – a szertartás annyira spirituális, mint maga az a csoda, ami egy gyermek kihordása és megszületése, vagyis egyszerre különleges és teljesen hétköznapi. A szükséges könnyek elsírása mellett általában sokat nevetünk. Az én több éves tapasztalatom az, hogy ez az ünnep mindenkinek örökre szóló élmény és emlék. A leggyakoribb mondat a végén, hogy ez bárcsak minden nőnek megadatna.”
Kapcsolódó cikkek
