Elhagyott terhesen
Terhesen versenyezzek egy húszévessel?
Gabi (42), kisfia, Marci (10)
Tizennégy éve voltunk együtt, ebből tizenkét év házasság. Sok hullámvölgyünk volt, de azokból mindig kijöttünk. A nagylányt terveztük, aztán megbeszéltük, hogy mikor szülessen a következő gyerek, és meg is fogant. Amikor kiderült, hatalmas ajándékot kaptam a férjemtől, mondván: “Biztos fiút fogsz nekem szülni!”
Az öröm nem tartott soká. Szerelmes lett. Hat hónapos terhes voltam, amikor beütött a krach, ekkor már nem lehetett döntést hozni a babáról. Elmaradozott otthonról. Az elején persze ködösített, azt mondta, hogy “gondolkodnia kell”. Nem értettem. Ott a hétéves kislány és a leendő kisfia, min kellene gondolkodnia? Aztán valahogy elkezdtem érezni, hogy nincs rendben, mindenkinek összevissza hazudozott. Azt mondta, egy ismerőshöz jár “gondolkodni”. Rájöttem, hogy az ismerős egy fiatal kollegina volt. Találkoztam vele. Amikor meglátott, rám csodálkozott: “Jé, te terhes vagy?” Neki azt mondta, hogy régóta nem élünk házaséletet, mert van valami problémám.
Az is kiderült persze, hogy nem csak “lakik” nála. A beszélgetés után rosszul lettem, elmentem a klinikára. Magas volt a vérnyomásom, az orvos csak a cuccomért engedett haza. Fölhívtam a férjemet, hogy veszélyben a baba. Értem jött, mondtam, hogy beszéltem a barátnőjével. Itt már nem volt mit tagadnia. Ebben a pillanatban kellett volna kirúgni, de még a szülésre is őt hívtam el. Sajnálom, hogy nem az anyukám vagy a testvérem volt velem.
A terhességet a hatodik hónaptól végigsírtam. Azt hittem, beteg gyerekem fog születni attól, hogy ennyit szorongok. De teljesen egészséges, sőt talán túl jó baba lett. Érezte, hogy nem bírok el több terhet. A barátaim segítettek, az anyatársak, a nagylány osztálytársainak a szülei. Szülés után folyton programokat szerveztünk, mentünk mindenhova. Nem lettem depressziós, nem menekültem az alkoholba. A kisfiamat imádom, az elejétől végigcsinálnám az egészet újra.
Marci tíz hónapos volt, amikor megismerkedtem a mostani párommal. A fiam őt tartja az apukájának, bár tudja, hogy van egy másik apja, aki nagyon ritkán találkozik vele, miközben a lányommal szorosan tartja a kapcsolatot. A párom focizik a fiammal, együtt szerelnek. Ha Marci elalszik a kanapén, mindig úgy igazítja magát, hogy a páromhoz legalább a lábujjával hozzáérjen. Sajnos meg is terheli őt ez a helyzet. Folyamatosan vigyáz rám. Ha a nagylánnyal valami baj van, akkor ő kétszer olyan jó az iskolában, kétszer annyit tanul. Mindig segít. Pedig neki gyereknek kellene lennie, elengednie magát, rosszalkodni. Sajnálom, de közben nagyon boldog is vagyok. Nagyon szerencsésnek érzem magam a gyerekeim és a párom miatt.
Sorstársak segíthetnek
Sződy Judit pszichológus véleménye
Akár várt, akár “becsúszott” terhességről van szó, a nő döntési lehetősége sokkal szűkebb, mint a férfié. Ha megtartja, ki kell hordania, fel kell nevelnie a gyereket. Ha elveteti, meg kell küzdenie a hiányával és a felelősséggel, hiszen még ha nagyon pici magzat korában történik is a műtét, a fantáziájában mindenképp “jelen van” a kisgyerek, akinek az élete az ő döntésétől függ. Ha örökbe adja, életfogytig él azzal a tudattal, hogy valahol a világban van egy lánya vagy fia, aki az ő testében nevelkedett, az ő tulajdonságait hordozza, és lehetett volna közös a sorsuk.
A férfi ezzel szemben könnyebben kiléphet a helyzetből. Azt persze nem állítom, hogy könnyen. A meghátráló férfi társadalmi megítélése is enyhébb. A nők ebben a helyzetben közvetlen környezetükre, szüleikre, barátaikra számíthatnak, sokat segíthetnek a sorstársak és az internetes fórumok. A nők közötti társas támasz ősidők óta fontos kapaszkodó, szerencsére ez a civilizációs viszonyok gyökeres változása ellenére sem gyengült, sőt az internet megjelenésével ki is szélesedett.
Aki biztatást kap a környezetétől, és annak támogatásával vagy szakember segítségével le tudja győzni a helyzetből eredő bűntudatát, ugyanolyan boldog, kiegyensúlyozott gyereket nevelhet, mint bárki más.
Cikkünk első részét itt olvashatod.
Kapcsolódó cikkeink egyedülálló anya témában:
- Az egyedülálló anyák is lehetnek boldogok
- Kilenc jótanács egyedülálló kismamáknak
- Egyedül maradtatok?
- Hét tanács egyedülálló szülőknek
Kapcsolódó cikkek
