Érthető módon minden kismama tudni szeretné, megússza-e intim részei sérülése nélkül a szülést. Az is természetes, hogy erre a kérdésre elsősorban választott orvosától várja a választ, mely nálunk általában úgy hangzik: csak akkor vágunk, ha szükséges. Ezek szerint csak a szülés utolsó szakaszában, a kitolás pillanataiban dől el, kigördülhet-e a baba feje anélkül, hogy néhány centis vágással megkönnyítenék az útját.
A gátmetszés során tulajdonképpen a gáton, vagyis a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti területen ejtenek vágást egy olló segítségével közvetlenül a baba fejének kibújása előtt. A vágás rendszerint oldalirányú, mert a végbélnyílás felé ejtett (úgynevezett centrális) bemetszés néha továbbrepedhet, s így súlyos sérülést okozhat.
Általában helyi érzéstelenítéssel végzik, de sokszor még erre sincs szükség, mert a gátra nehezedő nyomás miatt a terület eleve teljesen érzéketlen – ekkor mondjuk, hogy a gát elődomborodik. A vágás következtében hirtelen minden akadály elhárul a baba útjából, a következő tolófájásnál ki is csusszan, miközben a szülésznő védi a gátat a továbbrepedéstől. Vágás nélkül talán még hosszú percekig eltartana, amíg a baba megszületne.
Vágás vagy repedés?
A rutinszerűen végrehajtott gátmetszést ellenző orvosok szerint ezt a beavatkozást csak kivételes esetekben szabadna alkalmazni, olyankor, amikor több előnnyel, mint hátránnyal jár. Ilyen lehet például egy olyan szülés, amikor a magzat medencevégűen helyezkedik el, s létfontosságú, hogy a kitolási szak minél rövidebb ideig tartson. Akadnak olyan helyzetek, amikor a baba szívverése közvetlenül a megszületés előtt vészes mértékben lelassul, és bizonyos időn belül sem mutat javulást.
Ilyen esetekben a gátmetszés ésszerű lépésnek bizonyulhat a szülés felgyorsítása érdekében. Ha eljön az idő, fontos, hogy bízzunk szülésznőnk és orvosunk döntésében. A szülések többsége azonban minden szövődmény nélkül lezajlik. A hüvely szövetei maguktól is megfelelő mértékben kitágulnak, majd idővel össze is húzódnak, ha a segítők jókor és szakszerűen alkalmazzák a gátmasszázst és a gátvédelmet, valamint az édesanyát sem korlátozzák a számára legkényelmesebb testhelyzet felvételében.
Az a természet rendje, hogy a csecsemők megszülessenek. A magzat minden szempontból alkalmas a szülőcsatornán történő áthaladásra, éppúgy, ahogy a női test felépítése is alkalmas a gyerekszülésre.
A kutatások már régóta azt sugallják, hogy a gátmetszéssel járó kockázatok – beleértve a vérveszteséget, a fájdalmat, a duzzanatot és az esetleges fertőzést – messze meghaladják az eljárás állítólagos előnyeit. Mindezek ellenére egyes orvosok jóformán minden kismamánál alkalmazzák. Azzal érvelnek, hogy az egyenes vonalú vágást könnyebb “helyrehozni”, mint a szabálytalan repedést.
Ha viszont megfelelő tapasztalattal és türelemmel rendelkező segítő lehet mellettünk a szülés alatt, a baba kitolása közben esetleg kialakult repedések is villámgyorsan felgyógyulnak, és még összevarrásukra sem lesz szükség. Ritka az olyan repedés, amelynél több öltésre lenne szükség, mint egy átlagos gátmetszés esetében. A legtöbb repedés kicsi és egyenes.
Varrásuk éppen úgy történik, mint a gátmetszés esetében. Előfordul ugyan, hogy a repedés varrása nagyobb hozzáértést igényel, mint egy vágásé, de gyakorlott orvosnak vagy szülésznőnek ez nem okozhat gondot. Több tanulmány is igazolta, hogy nincs jelentős különbség egy másodfokú repedés és a gátmetszés okozta seb között a szülés utáni időszakban érzett fájdalom szempontjából.
Ugyanakkor kimutatták, hogy a gátmetszés hosszabb távú, néha akár több hónapig is elhúzódó kényelmetlenséget és fájdalmat okoz a szexuális életben. A kutatásokból az is kiderül, hogy repedések esetében a nők kevesebb fájdalmat éreznek, és a fertőzések is ritkábbak. A gyorsabb gyógyulásnak köszönhetően szexuális életüket is hamarabb folytathatják.
Épségben maradó izmok
A gátmetszés hívei szerint a kitolási szak rövidülésének és a szabályos, jól ellátható vágásnak köszönhetően jó állapotban maradnak a nők medencefenéki izmai. Ez megelőzi a későbbi hólyagsüllyedést, akaratlan vizeletcsepegést, hüvelytágulást – állítják. Ezzel szemben egyetlen kutatás sem igazolta, hogy a gátmetszés bármilyen módon is befolyásolná ezeket a tényezőket.
A medencefenék izmainak állapotát sokkal inkább a rendszeres testedzés, az egyén öröklött tulajdonságai és az öregedéssel járó hormonális változások határozzák meg. A medencefenéki izmok sérülésének megelőzése szempontjából a segítők gyakorlata és felkészültsége a legfontosabb tényező. Az irányított és gyengéd nyomás kevesebb sérülést okoz az édesanya szöveteiben, mint az erőteljes nyomás.
A szülésznő és az orvos rendszerint segítik a szülő nőt, és szólnak, mikor nyomjon, vagy mikor végezzen légzőgyakorlatokat a nyomás felfüggesztésének megkönnyítésére. Az anya szövetei akkor tágulnak fokozatosan, sérülésmentesen, ha a baba feje lassan, természetes ütemben halad át a szülőcsatornán. A gátmetszés nélkül zajló szülések negyven-ötven százalékában semmilyen sérülés sem keletkezik.
Továbbrepedhet a vágás
A repedéseket súlyosságuk szerint szokás osztályba sorolni. Az elsőfokú repedéseknél csak a bőr és a nyálkahártya sérül. A másodfokú repedések esetében az izomszövet is károsodik. A sérülés mértékének szempontjából a gátmetszés ebbe a kategóriába tartozik. A harmadfokú repedéseknél a végbél záróizma, negyedfokú repedéseknél pedig a végbél nyálkahártyája is megsérül. A legtöbb természetes repedés első- vagy másodfokú.
Harmad- és negyedfokú repedések rendkívül ritkán fordulnak elő olyan esetekben, ahol a szülő nőnél nem hajtottak végre gátmetszést, és a szülést sem gyorsították. Gátmetszés esetén azonban, különösen akkor, ha a kitolást mesterségesen gyorsítják (például vákuummal, fogóval, hasra gyakorolt nyomással), vagy a szülés magától is rendkívül gyorsan zajlik le, sajnos nemritkán továbbreped a bemetszés. Miért? Képzeljük csak el, mi történik, amikor egy lepedőt darabokra szaggatunk. Ha az anyag nincs előre bevágva, nehezebb eltépni, mint ha először egy kis vágást ejtenénk rajta.
A magyarországi szülészeti statisztikák sajnos csupán a gátmetszés tényéről emlékeznek meg, a repedések, továbbrepedések számáról, valamint a gátmetszések szövődményeiről már nem. Ez megnehezíti, hogy a hazai helyzetet összehasonlítsuk a külföldi kutatási eredményekkel. Amikor orvost választunk, kérdezzük meg, milyen gyakran alkalmaz gátmetszést. Kérjük meg, hogy sorolja fel a módszer alkalmazásának okait. Amennyiben nem kapunk hihető vagy számunkra elfogadható választ, lehet, hogy rossz helyen kopogtatunk.
Erősítsük láthatatlan izmainkat!
A Kegel-gyakorlatok lényege, hogy a húgycső, a hüvely és a végbélnyílás körüli izmainkat felváltva hol összeszorítjuk, hol elernyesztjük, mintha vizeletünket próbálnánk visszatartani. Így erősíthetjük a medencefenék izmait. Tartsuk ezeket az izmokat körülbelül 10 másodpercig megfeszítve, majd lazítsunk. Ismételjük a gyakorlat 10-szer, 20-szor napi két-három alkalommal.
Sebgyógyító tippek
Függetlenül attól, hogy gátmetszésből vagy repedésből eredő varrataink vannak, a szülést követő néhány nap vagy hét során a hüvelybemenet körüli terület duzzadt és érzékeny lesz. Tegyük a következőket, ha minél hamarabb kényelmesen szeretnénk ülni
:1. Ügyeljünk a végbélnyílás és környéke tisztaságára. Székelés után mossuk le zuhannyal azt a területet, ahol a sérülés található.
2. A teljes gyógyulásig ne használjunk műanyag fóliát tartalmazó, szinte légmentesen záró intimbetétet! Helyette gézzel betekert vattát vagy mini pelenkabetétet viseljünk. Cseréljük gyakran!
3. Ha gyulladt és duzzadt a terület, jóleshet a jeges borogatás. Töltsünk vizet egy gumikesztyűbe, kössük be szorosan a nyílást, fagyasszuk meg, majd száraz textilpelenkába csavarva helyezzük a gáttájékra. Hagyjuk ott, amíg jólesik a hideg.
4. Előfordulhat, hogy inkább meleget kívánunk a sebre. Ilyenkor gyógyszertárban kapható, melegített, textilkendőbe burkolt termotasakot vagy nyolcrét hajtott pelenkába tett, szétnyomott, meleg főtt burgonyát helyezhetünk a sebre.
5. Végezzünk Kegel-gyakorlatokat a vérkeringés javítása és a gyorsabb gyógyulás érdekében.
6. Igyunk sok folyadékot, hogy vizeletünk híg legyen, és ne csípjen.
7. Jó ötletnek tűnik, hogy a teljes gyógyulásig úszógumin vagy más, középen lyukas párnán üljünk. Előfordulhat azonban, hogy éppen ettől húzódnak szét a v
arratok. Inkább kemény székre üljünk, és végezzünk néhány gyors Kegel-gyakorlatot, mielőtt elhelyezkednénk.8. Ne kíméljük különösebben a fájó területet! Minél hamarabb térünk vissza a megszokott kerékvágásba, annál hamarabb szűnik meg a fájdalom.
“Még egy gátmetszést nem engedek!”
Volt időm gondolkodni a hosszú hetek alatt, míg se ülni, se állni, se feküdni nem bírtam a sajgó gátseb miatt. Fájdalomcsillapítón éltem, miközben kínlódtam az első gyerekem szoptatásával, az éjjeli ébredésekkel, el lehet képzelni. Akartam még gyereket, de úgy döntöttem, csak akkor, ha nekem ott még egyszer nem lesz vágás.
Nem igaz, hogy a természet úgy tervezte a nőt, hogy normálisan ki ne férne ott egy gyerek, csak ha vérző sebet ejtenek rajta! Rá kellett jönnöm, mi volt a “hiba”. Biztosan az, hogy megijedtem a fájdalomtól. Nem voltam arra felkészülve, hogy ennyire rosszul tűröm. Ezért amikor az orvos azt mondta, hogy ha infúzióval kicsit segítünk, két óra múlva meg lesz a baba. Persze, hogy igent mondtam, csakhogy ehhez ki kellett költözni az alternatív szülőszobából, föl a magas ágyra, ahol csak fekve lehet szülni! Én meg nem tudok fölfelé nyomni! Persze, hogy vágni kellett.
Másodszorra viszont tudtam, mit fogok érezni, és azt is, hogy kibírom, tartson akármeddig. Asztalra nem fekszem, kizárólag függőleges helyzetben tudok szülni. Így is lett: ugyanazzal a bábával, orvossal lett meg a második gyerek, igaz, feleannyi idő alatt, mint az első. Apró repedés történt csak, varrni nem kellett. Két óra múlva röpülni tudtam volna! A harmadik meg olyan gyorsan jött, hogy szinte nyomni se kellett. Hajszálnyi repedés nélkül!
B. E., Diósd
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
