Az első terhességem idején még csak kóstolgattam az érzést, milyen is az, ha az embernek kicsit fáj a dereka. A harmadik babámnál már sikerült egy rossz mozdulattól úgy lerokkannom, hogy napokig felkelni se tudtam. Hátfájásból tehát már van némi tapasztalatom. És tudom, hogy a legfőbb gyógyszer a megelőzés.
Ha szóba kerül a nőgyógyásznál a hátfájás, számíthatunk arra, hogy az orvosunk csak széttárja a karját. Ez együtt jár a terhességgel. Nő a has, változik a súlypont, feszülnek a hátizmok. Nem csoda hát, hogy a kismamatornák többsége a hátra gyúr, hiszen ez a terület van kitéve a legnagyobb terhelésnek, és ha valakinek nincsenek alapjáraton is beton hátizmai, akkor felkészülhet arra, hogy bizony néha fájni fog itt vagy ott.
Sajnos az orvosok még egy dologban egyetértenek – hátfájásra nincs gyógyszer. Legalábbis kismamák számára nem adnak mást, csak némi helyi izomlazító krémet. Ami persze a lelkes apukák kezével kombinálva hozhat némi javulást, de sokat nem szabad tőle várni. Attól még a fájdalom visszatér, főleg ha nem találjuk meg a kiváltó okot.
Labda, húzós kocsi, de az is jó, ha lepadlózol
Mivel a babaváráson nem lehet sokat könnyíteni, az a görögdinnye csak nő és nő, nézzünk körül, tudunk-e valahol másutt tehermentesíteni szegény hátunk kínjain. Ha valaki, mondjuk, sokat ül számítógép előtt, akkor csüccsenjen át labdára, térdeplőszékre, de egy sima henger alakú hátpárna is sokat enyhíthet a fájdalmon. Ha a cipekedés a baj okozója, akkor itt az idő beszerezni egy húzós bevásárlókocsit, ami azért is jó ötlet, mert végre már nem csak öreganyós típusban kapható, hanem vidám, vagány színekben is. Ha valaki amúgy is többkilónyi méhlepényt, magzatot és vizet hordoz a testében, akkor ne ne hősködjön tovább, és amit lehet, azt a pár krumplit és répát tegye csak át a guriguriba.
Nekem az első terhességem idején a kemény padló hozta az egyetlen enyhülést. Gyakran még napközben is leheveredtem, egyszerűen muszáj volt időről időre kinyújtani a derekam. Ilyenkor fehér földitökből (Bryonia) készült homeopátiás bogyót szopogattam, ami pár órára ismét mozgásképessé tett.
A második babát várva persze teljesen más volt a helyzet. Egész nap rohangáltam a másfél éves után, és észre se vettem, hogy fáj a hátam, míg el nem jött az este és le nem heveredtem. Ilyenkor lobbant fel igazán a fájdalom, ezért mérges szömörcével (Rhus Toxicodenrdon) kúráltam magam, amit a pihenésre romló fájdalomra ajánlanak.
Amikor kikattan
Az igazi poklot azonban a harmadik gyerekkel ismertem meg, amikor egyszer csak kattant egyet a derekam, és onnantól se járni, se feküdni, se ülni, se állni nem tudtam. Még a köhögés vagy a tüsszentés is iszonyatos kínokat jelentett. Az orvos csak azzal tudott vigasztalni, pár nap alatt majd elmúlik a fájdalom, addig kenjük az izomlazítóval. A krémtől én csak némi melegséget éreztem, komoly javulást nem. Ezért hát elővettem a hegyi árnikát (Arnica montana) ami minden zúzódással csodát tesz. Óránként elszopogattam pár golyócskát, így már másnap fel tudtam kelni, ami egy anyának nagyon is fontos szempont. A hátfájás persze csak akkor szűnt meg, amikor eltűnt a pocakom is. De csak ideig-óráig. Azóta nem a testemben, hanem a karjaimban hordozom azt az édes terhet. És bizony a mai napig muszáj néha elővennem a hátfájás elleni bogyóimat.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
