“A súlyos reggeli rosszullétek akkor kezdődtek, amikor hét hetes és kétnapos terhes voltam az első gyermekemmel. Azon a reggelen rögtön ébredés után hánytam, majd pillanatokkal azután is, hogy megérkeztem a munkahelyemre – épp akkor kezdtem el tanítani egy helyi magániskolában” – kezdi beszámolóját Vanessa Gordon, a parents.com cikkében.
“Alig két órával később ismét hánytam. Késtem az órámról, gyenge voltam, szédültem és még mindig hányingerem volt. A következő héten már alig bírtam felállni. Tíz napig nem ettem normális ételt, csak vizet ittam, kizárólag mini cheddaros szendvicskrékert és csirkehúslevest tudtam megenni.
Amikor kilenc hetes voltam, már nem bírtam tovább. Fel kellett mondanom, nem tudtam tovább tanítani és pláne nem tudtam fitneszt oktatni. Nem tudtam, hogy mi a bajom, egészen addig, amíg 10 hetes terhesen elmentem a szülész-nőgyógyászomhoz. Ekkor diagnosztizálták nálam a hyperemesis gravidarumot (HG), ami terhességi vészes hányást jelent.”
“A hyperemesis gravidarum nem csupán a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe émelygés és hányinger, amelyet bizonyos ételek és szagok egyszerű elkerülésével, vagy kekszek fogyasztásával enyhíteni lehet ” – mondja Dr. Lisa Masterson szülész-nőgyógyász. “Könyörtelen, súlyos hányinger és hányás jellemzi, utóbbi naponta több mint négyszer.” A HG fogyást és kiszáradást okozhat, ami szédüléshez, kórházi ellátás szükségességéhez vezethet.
Nem világos, hogy mi okozza a HG-t. Úgy gondolják, hogy a terhességek 1-3 százalékát érinti.
“A növekvő magzatom egészséges és aktív volt, én pedig gyógyszert szedtem” – folytatja Vanessa Gordon. A terhességi vészes hányás a 18. hétig tartott, majd alábbhagyott, de a 36. héten újra jelentkezett. Röviddel ezután kórházba kerültem kiszáradás és koraszülés tünetei miatt. Kiengedtek, és a lányom egészségesen, időre, nulla komplikációval született meg.
Az örömöt, amit abban a pillanatban éreztem, amikor először láttam a lányomat, nem lehet szavakkal kifejezni; ez volt életem legszebb napja. Az első gyermekem születése után nem ijesztett meg annyira a második gyermek gondolata. Úgy éreztem, tudom, mire számíthatok másodszor is, ha újra HG-s leszek. Úgy gondoltam, hogy felkészültem.
Kevesebb mint három évvel később terhes lettem a fiammal. A HG ismét jelentkezett, ezúttal a hatodik héten. A második terhesség alatt a tünetek sokkal agresszívebbek voltak. Az első hétvégén elutaztunk a férjemmel és végül ki sem mozdultam a szállodai szobából. Ha nem hánytam, akkor aludtam, három napon át.
Már a hűtőszekrény kinyitása is elviselhetetlen volt számomra, és bármilyen étel, vagy a főzéssel járó szagok szinte azonnal hányást váltottak ki. Ismét fel kellett mondanom szeretett fitneszedzői munkámat. Öt hétre a szüleimhez kellett költöznöm, hogy segítsenek nekem az akkor 3 éves kislányom gondozásában, mivel a férjem egész nap dolgozott. Megint gyógyszert szedtem, és megint kórházba kerültem kiszáradás miatt. Ezúttal a HG a 21. hétig tartott.
Szerencsére a fiam is egészségesen, komplikációk nélkül született, mindössze négy nappal a kiírt időpont előtt. De soha nem fogom elfelejteni az első szavaimat a születése utáni pillanatban: Hála az égnek, hogy már nem vagyok terhes!
Már majdnem öt év telt el a fiam születése óta, és a férjemmel nagyon szeretnénk még egy gyermeket. Erről rendszeresen beszélgetünk, a témát leggyakrabban a két gyermekem hozza fel. De a gondolat, hogy harmadszor is terhes leszek, nagyon aggaszt. Azonnal szorongást kelt bennem. Nemcsak a fizikai rosszullétek voltak súlyosak – különösen a második alkalommal-, hanem érzelmileg és lelkileg is megviseltek. Túlságosan elevenek a szenvedés emlékei, az orvosom szerint lehetséges, hogy poszttraumás stresszem van, ami nem ritka azoknál a nőknél, akik hyperemesis gravidarumtól szenvedtek a terhességük alatt.
Nem könnyű döntés, hogy vállaljak-e még egy hasonló terhességet, ezért egyelőre hagyom, hogy a természet tegye a dolgát. Ha újra teherbe esek, megpróbálok a pozitív kimenetelre koncentrálni: a családunk új tagjára. De tisztában kell lennem azzal, hogy a HG ismét befolyásolhatja a karrieremet és azt, hogy képes vagyok-e gondoskodni a gyermekeimről, miközben a férjem orvosként sokat dolgozik. Ezért egyelőre élvezni fogom a két gyerekes anyaságomat és minden lehetőséget megragadok, hogy egészséges és energikus maradjak, nemcsak a saját, hanem az ő jólétük érdekében is.
Kapcsolódó cikkek
