Az ember valószínűleg ugyanilyen tapasztalati alapon, sok évezredes tudás átadásával már régóta ismer fájdalomcsillapító hatással bíró növényeket, mint pl. a mákgubó főzet. Régóta ismertek ugyanilyen hatással rendelkező egyéb anyagok, mint pl. az alkoholtartalmú italok is.
Az orvostudomány a kezdetekor ugyanezeket a tapasztalatokat használta , csak a modern vegyészet kialakulásával tevődött át a hangsúly a mesterségesen előállítható vegyületekre.
A fájdalom csillapítása az orvostudományban igen fontos feladat volt, és lesz a jövőben is. A gyermekek és különösen a csecsemők fájdalmáról hosszú ideig az volt a vélemény, hogy ők egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben éreznek fájdalmat. A tudomány mai állása szerint ez nem igaz, a magzat már az anyaméhben is érez fájdalmat, és a világra jött újszülött már sírással, pulzus -, és légzésszám változással reagál az őt ért fájdalmas ingerekre.
A fájdalomnak több formáját különböztetjük meg. Ezek a heveny, hirtelen kialakuló, a krónikus, valamilyen daganatos betegség miatt kialakuló, illetve a krónikus, de nem daganatos betegség alapján kialakuló fájdalom.
A heveny fájdalom leggyakoribb okai a műtét utáni fájdalom, az égési sérülés okozta fájdalom, valamilyen heveny betegség (pl. mellhártyagyulladás, szívinfarktus stb.) miatt jelentkező fájdalom, valamilyen sérülés, balesetet kísérő fájdalom, és az orvosi tevékenység során végzett vizsgálatok, beavatkozások (pl. vérvétel, gyomortükrözés stb.) által kiváltott fájdalom.
A krónikus (tehát hosszabb ideig, folyamatosan fennálló) daganatos eredetű direkt vagy közvetlen fájdalom jelentkezhet a daganat azon hatása miatt, hogy valamilyen belső szervet, eret, ideget kívülről nyom, esetleg azzal összenőtt. Az indirekt fájdalom a daganat kezelése során végzett beavatkozások (pl. vérvétel, csontvelő vétel, daganat növekedését gátló szerek bejuttatása, sugárkezelés stb.) során keletkezik.
Krónikus, nem daganatos eredetű fájdalmak közé tartoznak például eredettől függetlenül az ízületi gyulladások, a veleszületett vérzékenységben szenvedők vérzése során kialakuló szöveti feszülés, eredettől függetlenül a fejfájás, háti fájdalmak, hasi fájdalmak és mellkasi fájdalmak. Ebben a cikkben a műtétek után jelentkező, ún. műtét utáni fájdalmak csillapításáról szeretnék beszélni.
Ilyenkor a fájdalom ún. heveny fájdalom, amelyre jellemző, hogy a műtét fajtájától függően változó erősségű, de igen kifejezett fájdalom, ami gyermekeknél a műtétet követő néhány nap alatt általában elmúlik. A műtét utáni fájdalomcsillapításnak alapvetően két fajtája van, az intézeti vagy az intézeten kívül vagy otthon végzett fájdalomcsillapítás.
Az intézeti fájdalomcsillapítás során a rendelkezésünkre álló lehetőségek minél szélesebb fajtáit igyekszünk használni, egyetlen céllal, hogy a műtéten átesett gyermek ne érezzen fájdalmat. Az általánosan használt módszerek mint a szájon át vagy vénásan adott gyógyszerek mellett betegeinknél nagy számban alkalmazzuk azokat az eljárásokat – mint pl. a helyi érzéstelenítés bizonyos fajtáit -, ami mellékhatásokkal alig vagy egyáltalán nem járnak, miközben a beteg számára teljes fájdalommentességet biztosítanak.
A helyi érzéstelenítési eljárásokat régóta elterjedten alkalmazták a sebészetben, gyakran a műtétek (sérvműtét, vakbélműtét) fájdalommentessé tételére. Lényege, hogy azt a területet, amelyen a beavatkozást tervezik elvégezni, a beavatkozást megelőzően helyi érzéstelenítő oldattal alaposan beinjekciózzák.
A vezetéses érzéstelenítés során ugyanezt teszik egy adott testrész (pl. kéz vagy láb, esetleg fogászati kezelés során egyes fogak) ellátását végző ideggel, vagy az ezekből az idegekből összeadódó idegtörzzsel. Ezek az idegtörzsek a gerincvelőbe szállítják a test különböző területeiről az ingerületeket (mint pl. a fájdalom-, a hideg-, a meleg-, vagy a nyomás érzés).
Következő lehetőség a gerincvelő területén történő érzéstelenítés. Ez lehetséges a gerinccsatorna területén (ez az úgynevezett gerinc melletti érzéstelenítés), vagy a gerincvelő területén a gerincvelőt és az agyat közvetlenül körülölelő “agyvíz” – be juttatva az érzéstelenítő oldatot. Mindenki által ismert a fájdalmas testrészre csavart borogatás kellemes hatása, amely tulajdonképpen hideg anesztézia.
Az intravénás érzéstelenítés során egy adott testrész (általában kar) leszorítását követően vénás hálózatát feltöltik érzéstelenítő oldattal, így érve el a testrész fájdalommentességét. Felületi érzéstelenítés során valamilyen nyálkahártyára ecsetelik, permetezik a fájdalomcsillapító oldatot (pl. a szembe cseppentik, a szájba permetezik spray formájában), így érve el az adott terület érzéstelenségét.
Az intézeten belüli fájdalomcsillapítás legmodernebb módszere az, amikor a gyermek egy számítógép vezérelte infúziós műszer segítségével – előzetes részletes felvilágosítás után, szoros orvosi ellenőrzés és természetesen szigorú biztonsági feltételek mellett – saját magának adagolja a fájdalomcsillapítót a megfelelő hatás eléréséig. Ezt nevezik beteg által vezérelt fájdalomcsillapításnak.
Ennek is több formája ismert, aszerint, hogy a gyógyszer hová kerül bejuttatásra. Osztályunkon igen jó tapasztalataink vannak a nagy fájdalommal járó mellkasfali műtétek műtét utáni fájdalomcsillapításában a gerincközeli fájdalomcsillapítással, amelynek lényege, hogy még a műtét elején a már alvó gyermeknek a gerincvelő mellé a gerinccsatornába bevezetünk egy vékony műanyag csövecskét, ezen keresztül adagolja az altatóorvos a műtét alatt, és a beteg műtétet követű három napban a fájdalomcsillapítót. Ezt követően a csövecskét eltávolítjuk, és a fájdalomcsillapító adását – amennyiben még szükség van rá – esetleg vénásan de többnyire szájon át folytatjuk.
Az otthon végzett fájdalomcsillapításnak is igen nagy a szerepe, a műtétet követő három – négy napban. Műtét utáni fájdalomcsillapításra magam kizárólag a szájon át történő gyógyszer adagolását javaslom. Tanácsolom a szülőknek, hogy a hazamenetel előtt – ha az orvos erre nem hívja fel a figyelmüket – minden esetben kérdezzenek rá a fájdalomcsillapítás javasolt formájára. Amennyiben a kapott felvilágosítás nem megnyugtató, vagy valamilyen más probléma merült fel, telefonon konzultáljanak az operációt végző orvossal, esetleg a házi gyermekorvossal.
A gyermekkorban otthon alkalmazható gyógyszerek közül elsősorban az enyhébb szereket javasoljuk. Igen fontos azonban annak hangsúlyozása, hogy sem a gyógyszerek fajtája, sem a dózisa nem feltétlenül egyezik meg a felnőtt életkorban javasoltakkal.
Az utóbbi években jelentős hangsúly áthelyeződés történt korábban gyermekkorban is általánosan alkalmazott szalicil készítmények (Kalmopyrin, Istopyrin, Aspyrin stb.) felől az egyéb vegyületek, leginkább a paracetamol készítmények irányába. Igen fontos, hogy a szülő is tisztában legyen azzal, hogy az általa alkalmazott készítménynek mi a hatóanyaga. Egy- egy hatóanyagot – mint pl. a paracetamolt – rengeteg gyári készítmény tartalmazza különböző koncentrációban.
A más-más gyári nevű készítmények egymás utáni alkalmazása esetén – mert pl. az előzőleg bevett tabletta nem hatott, és másikat adnak a gyermeknek – előfordulhat, hogy anélkül, hogy ezzel tisztában lennének, a gyermek egy hatóanyagból lényegesen nagyobb dózist kap, mint a megengedett felső határa. Ennek pl. a paracetamol esetén igen súlyos mérgezés lehet a következménye. Ha Önökben a legkisebb kétség is felmerül a gyógyszereket illetően, kérem forduljanak az előzőekben említett orvosok valamelyikéhez.
Az erős fájdalomcsillapítók nem alkalmazhatók a műtét utáni fájdalmak otthoni csillapításában. Csak orvos rendelheti őket, receptre kaphatók.
A gyermekek műtét utáni fájdalmát minden esetben csillapítani kell. Senki sem mondhatja, – az orvos sem -, hogy ez a gyermeknek nem fáj, mert különböző intenzitású fájdalmat mindenki másként éli meg, más a fájdalomtűrő képessége, amit nagy mértékben befolyásolhat pl. az egyén pszichés állapota.
Ugyanakkor igen nagy szerepe van a fájdalomcsillapításban a pszichés komponensek, megértésének, a szülő szeretetnek. Sok esetben az alkalmazott gyógyszerek döntő hányada kiváltható vele.
Igen fontos annak hangsúlyozása, hogy a műtét utáni fájdalom normál esetben néhány nap alatt teljesen elmúlik. Amennyiben gyermeküknek öt-hat nappal a műtét után továbbra is fájdalmai vannak, forduljunk az operációt végző orvoshoz.
Nem lehet oka a fájdalomcsillapítás elmaradásának a gyógyszerektől, azok mellékhatásaitól való félelem sem, mert a megfelelően kiválasztott és adagolt gyógyszereknek elhanyagolhatók a veszélyei. Fontos szerepe van a fájdalomcsillapítás kiválasztásában a műtétet végző orvosnak, csakúgy mint a háziorvosnak vagy a gyógyszerésznek. Kérem forduljanak hozzájuk mindig bizalommal.
Forrás: Gyógyhírek, a Heim Pál Gyermekkórház gyógyászati havilapja
Kapcsolódó cikkek
