Az egészsége megőrzéséhez egy felnőtt nőnek naponta 18 milligramm vasra van szüksége, míg a terhesség, majd később, a szoptatás idején ennek mintegy másfélszeresére, azaz 28 mg-ra. A napi vasbevitelre és a vaspótlásra amúgy is oda kell figyelni, de a terhesség 9 hónapja alatt különösen fontos, hogy hozzájusson a szervezet a megfelelő mennyiséghez. Annak ellenére, hogy mind a kismama, mind a fejlődő magzat szempontjából többféle kockázattal jár, a terhesség alatti vashiány nem ritka jelenség, szülés idejére a kismamák akár 40 százaléka vashiányossá vagy vérszegénnyé válik. Nem lehet tehát elégszer hangsúlyozni, hogy a hiányállapot megelőzése érdekében már az első trimesztertől ajánlott a vaspótlás. A vashiány nem feltétlenül jut el a vérszegénység (anémia) stádiumába, de vaspótlás nélkül a várandósság vége felé – ahogy a magzat a vaskészlete feltöltéséhez egyre több vasat von el a kismama szervezetéből – rendkívül megnő ennek a kockázata.
Az sem mindegy, hogyan pótoljuk a vasat. Meg tudnánk enni például napi 31 tojást? A válasz valószínűleg nemleges. De akkor sem járnánk jobban, ha hússal szeretnénk bevinni a napi vasszükségletünket. Ekkor ugyanis mintegy 4 kilónyi csirkemellet kellene elfogyasztanunk. Mivel ez lehetetlen, így nem kérdés, hogy pótolni kell ezt a nélkülözhetetlen nyomelemet még akkor is, ha szedünk valamilyen terhesvitamint – ugyanis azok vastartalma minimális. Természetesen törekedni kell arra, hogy a táplálkozással is vigyünk be vasat. De jó, ha tudjuk, hogy a különféle ételek vastartalmának csupán elenyésző mennyisége (a hemvas 15-20, a nemhemvas 5 százaléka) szívódik fel.
Miért nő meg a vasszükséglet?
A vas a kismama szülés előtti és utáni egészségét is támogatja, és a méhben fejlődő életnek ugyancsak nagy szüksége van rá. A méhlepény megfelelő fejlődéséhez például nélkülözhetetlen a vas, biztosítva ezzel az oxigén- és a tápanyagellátást. A magzat csak az anya szervezetében lévő vasraktárakat használva képes fejlődni, újszülöttként az anyatejjel veszi majd magához a nyomelemet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) várandósoknak a hiány kialakulásának megelőzésére napi 30-60 mg elemi vas bevitelét javasolja. Az anyai vasraktárak telítettségétől és attól függően, melyik szakaszánál tart a terhesség, a kezelőorvos felülírhatja ezt az ajánlást. A terhesség alatt több alkalommal vérvétellel ellenőrzik a hemoglobinszintet és a különböző vasparamétereket.
Kik lehetnek veszélyeztetettek?
Könnyen kialakulhat vashiány, ha a kismama a fogantatáskor már eleve vashiányos volt, a második trimeszterben jár és még nem szed vaspótlót, esetleg nemrég szült vagy ikrekkel terhes. Azok az anyák is fokozott figyelmet érdemelnek, akik nagy vérveszteséggel szültek, terhesség előtt túlsúlyosak voltak, vagy akiknek a körülményei nem optimálisak a baba és önmaguk ellátására.
A vashiányos vérszegénység a kismamára és a magzatra egyaránt veszélyes lehet. A terhesség alatt, majd a szülés után is fontos a jó erőnlét, elegendő vas hiányában viszont a mentális és a fizikai kimerülés kockázata is fokozódik. Fogékonyabbak lehetünk a fertőzésekre, csökkenhet a tejtermelés, sőt, még a szülés utáni depresszió is nagyobb eséllyel alakulhat ki. Ugyanilyen káros lehet a magzatra is a vashiány, amely vetélést, méhen belüli elhalást, koraszülést és alacsony születési súlyt is eredményezhet. A nyomelem hiánya a későbbiekben kialakuló viselkedésbeli problémákkal ugyancsak összefüggésbe hozható.
Mi a jele annak, hogy több vasra van szükségünk? A vashiánynak sokféle tünete lehet. Némelyiket nehéz elkülöníteni a terhességre egyébként is jellemző panaszoktól – ilyen például a fáradékonyság. A vashiány a tartós fáradtságon, kimerültségen kívül számos további tünettel jár. Gyanúra adhat okot például a fejfájás, a szédülés, a sápadtság, a haj- és körömproblémák, a figyelemzavar, de még az is, ha furcsa dolgok – például jég, sár, kréta – után sóvárgunk.
Vaspótlás: fontos a vérvétel
A vashiány megállapítása – laboratóriumi vizsgálatok eredménye alapján – a kezelőorvos feladata, ahogy a megfelelő vaspótló kiválasztásához is elengedhetetlen a segítsége. Az első vérvételt a fogantatás kiderülése után, legkésőbb a 12. héten javasolt megejteni. (Ha az érintett valamely rizikócsoportba tartozik, természetesen már a baba tervezésekor érdemes elkezdeni a vasraktárak feltöltését.)
A vasbevitelt elkezdhetjük megfelelő étrenddel, illetve szájon át szedhető vaskészítménnyel. (Súlyosabb esetben előfordulhat, hogy nem elegendő a szájon át bevitt vas, a 2. trimesztertől már vénásan is pótolható.) Figyeljünk azonban arra, hogy az adott vaskészítmény hogyan szívódik fel, illetve okoz-e mellékhatásokat a szedése. Gyakori mellékhatás lehet a hasi fájdalom, hányinger, székrekedés, a széklet feketés elszíneződése. Ma már elérhetők olyan vény nélkül kapható gyógyszerek is, amelyekkel kíméletesebben, kevesebb mellékhatással – például ritkábban előforduló székrekedéssel – lehet kezelni a problémát. Nem kell mindentől elkülönítve szedni, étellel és más gyógyszerrel, terhesvitaminnal együtt is bevehető, sőt C-vitamin nélkül is felszívódik.
Hogyan együnk vasat?
Megfelelő étkezéssel is tudunk vasat bevinni, ám arra érdemes odafigyelni, hogy az így bevitt vasmennyiségnek körülbelül 15 százaléka szívódik fel. Az állati eredetű (hem)vasat a szervezet hatékonyabban tudja felhasználni, mivel két-háromszor jobban szívódik fel, mint a növényi eredetű (nemhemvas). Ráadásul a húsokban olyan anyagok is vannak, amelyek a nemhemvas felszívódását is elősegítik. Hemvasban gazdagok a vörös és a fehér húsok, halak is. Így bátran fogyaszthatunk sovány marhát, sertést vagy bárányt, ahogy pulykát és csirkét is. A máj különösen magas vastartalmú, azonban ugyancsak magas A-vitamin-tartalma miatt várandósság alatt, vasbevitel céljából fokozott fogyasztása nem javasolt. Nemhemvasat tartalmaz a tojás, a cékla, az olajos magvak, az aszalt gyümölcsök, illetve a zöld leveles növények is.
Kapcsolódó cikkek
