Augusztus 28-án végre eljött a várva várt nap! Megszületett a fiunk, Nagy-Lippai Bendegúz!Szombat délelőtt egy kis magzatvíz már szivárgott, de abba is maradt, így elmentünk kacsákat etetni a tóhoz, majd délután Szalóki Ági gyerekkoncertjére és egy jó kis bábelőadásra, amit Abigél nagyon élvezett.
Másnap reggel, vasárnap már öt után fent voltam, pici vérzésem volt, beparáztam, de aztán megnézegettem gyorsan, hogy ez természetes, a szülés kezdetét jelenti. Betettem a Bendegúz születésére készített relaxációs cédét, és mondtam a babának és a méhemnek, hogy nagyon szeretném, ha valami most már elindulna.
Ahogy befejeztem a kapcsolatfelvételt, abban a pillanatban jött egy fájás, ami összetéveszthetetlenül AZ volt! Tomi és Abigél fél nyolc körül keltek, mondtam nekik, hogy itt a nagy nap! Tomi egyből bezsongott, ugrándozott, és már indult is borotválkozni, hajat mosni. Közben felhívtam a szülésznőt, aki kérte, hogy 2-3 perces fájásoknál hívjam újra, és akkor ő is indul. Nekem továbbra is jöttek szépen a méhösszehúzódások, ilyenkor meg-megtámaszkodtam a konyhapultnál, aztán beálltam körtáncra – mert hát egy 2 és fél éves mellett vajúdni nem csak a befelé figyelésről szól.
Szóval nagyon vidáman telt a reggel, 9-től már átváltott két-három perces fájásokra, lezuhanyoztam, elrendeztem Bendegúz kis fekhelyét, megbeszéltem Zsuzsa barátnőmmel, hogy akkor hamarosan találkozunk a kórháznál, és átveszi Abit. Háromnegyed 10 körül elbúcsúztunk Abigéltől, aki teljesen képben volt, pontosan tudta, hogy igen, most anya hamarosan megszüli Bendét. Otthon még megsimogatta a pocakom, és azt mondta: Bende, aztán ügyesen tolass kifelé. Tünemény volt!
A szülőszobán
A szülőszobára bejelentkeztünk, jött is hamarosan Bea, a szülésznőm, megvizsgáltak, és ekkor már háromujjnyira voltam nyitva. Fél 11-re kerültünk a szülőszobára, betettük a cédét, és utána teljesen átadtuk magunkat a vajúdásnak. Zuhanyoztunk, táncoltunk, közben erősödtek a fájások, Tomi a keresztcsontom masszírozta, én szippantgattam az illóolajos pelenka illatát, szólt a zene, nagyon jó volt! Ismét hihetetlen összhangban voltunk Tomival és a babával. Nagyon büszke voltam a férjemre, hogy ott van velem, ennyire támogat, átéli!
A fájások fél 12 körül kezdtek nagyon vadak lenni, folyt a magzatvíz, Bende egyre lejjebb csúszott, labdán üldögéltem, ringatóztunk. Közben rajtam volt a szívhangvizsgáló, na, ez egy kicsit idegesített, párszor le is vertem magamról. Fél egy körül olyan erős lett a fájdalom, hogy állni alig bírtam már, így letérdeltem a földre, de úgy sem volt jó, sehogy sem… ekkor csak a hatalmas nyomást éreztem lent és azt, hogy nem tudom, egyáltalán meg tudom-e szülni ezt a gyereket, és mikor lesz vége. Totál átmentem valami „állatias” viselkedésbe, hangba, szegény Tomi meg is rémült.
Utána ismét álltam, és valami csodás érzés volt, ahogy éreztem, jön megint egy kicsit le a gyerek, lökődik egy adag magzatvíz, majd megint ez a ritmikusság, ahogy jön előre és előre. Tomi nyakába kapaszkodva, nyolcasokat leírva köröztünk, hátul meg a szülésznő masszírozott parázsolajjal. Bea mondta, hogy lassan itt a baba, így valahogy másszak fel az ágyra. Nagy nehezen sikerült, feltápászkodtam valahogy.
Ülő helyzetbe volt állítva az ágy, párnákkal kitámasztva hátul, és két kis lábtámasz letéve, hogy ne kelljen felrakni a lábam a nyakamig. Aztán így sem volt kényelmes, csak kicsit hátradöntve. Mikor felültem, felkiáltott Bea, hogy itt a feje búbja, Tomi megkukucskálta, én lenyúltam, és éreztem a kis haját, ami hatalmas erőt adott. Aprókat nyomtam, nem haladt így a dolog, azt sem tudtam, hol vagyok. Tomi biztatott, hogy egy nagyot nyomjak, és hogy ügyes vagyok.
Doktornő, szülésznő: ha fájás jön, akkor jöhet a nyomás, én meg csak annyit mondtam, fogalmam nincs, mikor jön! És akkor boldogan mondtam, hogy igen, moooost, és már kint is volt a feje – Tomival mindketten könnyeztünk, és a következő pillanatban, 1 óra 5 perckor ki is csusszant a kis teste. Rám tették, ott pihegett a kicsi fiunk (4125 gramm, 58 cm!). Hihetetlen jó érzés volt! Ami még nagyon jó volt, hogy mióta elkészítettem Bendegúz szülős cédéjét, arról álmodoztam, hogy a Somewhere over the rainbow-ra bújjon ki… hát sikerült! Mikor a mellemre tették, pont az a szám következett!
Lippai Kitti
További érdekes születések:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
