Kultúránkban egyelőre az a kimondatlan alaptézis a nők számára, hogy előbb a “kötelességek” vannak a sorban, azután jönnek az olyan kiváltságos dolgok, mint például a sportolás. „A magyar nők mindennel és mindenkivel el vannak foglalva maguk helyett: a szerelmükkel, a tanulmányaikkal, a munkában való megfeleléssel, aztán a férjjel, háztartással, gyerekekkel, unokákkal… szó szerint nincs idejük és energiájuk, sok esetben pedig lehetőségük sem, hiszen túlterheltek. Akkor van nagy váltás, amikor hirtelen felismerik, hogy a mozgás, pihenés, a „magunkra figyelés” nem csak jár, hanem jó befektetés is, mert a munka, kapcsolatok, család is jobban működik, ha néha feltöltődünk, levezetjük a stresszt, kilépünk a teendőkből, és fizikailag is egészségesebbek leszünk” – kezdi Hámori Blanka edző, aki 2008 óta foglalkozik a hozzá forduló nők testi-lelki egészségével.
Nem lehet mástól várni a változást
A fitt kismamától a több unokás nagymamáig, a dolgozó nőtől a háztartásbeli feleségig, a tini lánytól a senior korosztályig mindenki fellelhető a vendégek között. Jött hozzá ereje teljében lévő sportoló, mások viszont egészségügyi problémával, vérnyomás- vagy gerincgondokkal jelentkeztek. Mégis van bennük közös: valamiért úgy döntöttek, foglalkozni kezdenek magukkal, jobban akarják magukat érezni. „Vannak, akik valamilyen eseményhez kötik a váltást, például óvodába kezd járni a gyerek, válás után vannak vagy új munkahelyen kezdenek dolgozni, esetleg szakmát módosítanak. De az biztos, hogy náluk megérkezett a felismerés: már nem akarnak úgy élni, mint korábban. Kell egy pont, amikor meghozzák a döntést, hogy felelősséget vállalnak magukért és eldöntik: változtatnak. Aki ezt nem teszi meg vagy mástól várja a teljes átalakítást, az szinte biztosan nem viszi végig a folyamatot” – mondja a szakember.
Van, aki még időben kapcsol, és viszonylag jó kondival kezd tudatosabban élni, viszont olyan is van, aki 20-30 évet eltöltött túlsúlyban, oda-nem-figyelésben, ülő életmódban, kisebb egészségi problémákkal. Ezekben az esetekben hosszabb a fizikai változás is, hiszen több évtizedet kompenzálnak, illetve ilyenkor a gondolkodásmódon is változtatni kell. „Például egy 50-es éveiben járó családanyának idegen a gondolat, hogy magára időt szánjon, elkezdjen figyelni a teste jelzéseire. A fiatal generációnál kicsit még más a helyzet. A mai tinik és huszonévesek ugyanis nem kérnek engedélyt, hogy sportoljanak és jól érezzék magukat a bőrükben. Az ő fejükben a sport már nem luxus, hanem olyan alapvető dolog, mint a fogmosás. Paradoxon, hogy ennek ellenére ez a generáció átlagosan tekintve nem igazán sportos, sőt, több a túlsúlyos fiatal, mint valaha. Ennek oka a minden korábbinál passzívabb élet és túlevés” – vázolja fel a tapasztaltakat Hámori Blanka.
Hámori Blanka – Fotó: magánarchívum
Az már sokszor bebizonyosodott, hogy a közösség rengeteget segít az egyénnek: a csoport támogatása az egyik legnagyobb hajtóerő. „Nem véletlenül hangsúlyozom még személyi edzésen is, hogy a csoportos órákat is látogassák. A legfontosabb a sorstársi kapcsolódás: ha hallod, hogy más is küzd azzal, amivel te (mondjuk az önelfogadás hiányával), akkor megszűnik a magány és elszigeteltség érzése. Ez blokkokat old fel, és például a magányból fakadó érzelmi evés automatikusan megszűnik. Ugyanilyen fontos megtapasztalások a nevetés, beszélgetés az öltözőben, az elismerő szavak a másiktól – ezek mind pozitív érzelmek, amelyek segítik a változást, gyógyulást, csökkentik a stresszből és szomorúságból fakadó érzelmi evést, és motiválnak, hogy újra és újra elindulj edzeni.”
Tehát érdemes szakértőt bevonni a terveinkbe. Az edző a konkrét edzéstervvel, gyakorlatsorral, a személyes jelenléttel segíti a hozzá fordulót. „Ez sokkal hatékonyabb, mintha valaki “csak tornázgatna” vagy néha kimegy kocogni, mert koncepció van a mozgásában. Plusz motiváció, hogy valaki mellette áll. Coachként mentális támogatást nyújtok: például az egyéb életterületek átbeszélése, az érzelmi evések felismerése, a motivációk és akadályozó gondolatok összegyűjtése előrelépést jelentenek az önismeretben, az életünkben.” – sorolja Blanka.
“Érzelmi éhség” a háttérben
Sok negatív érzelmet, stresszt próbálunk evéssel csökkenteni. Az ízek, a rágás élménye segít kikapcsolni ezeket a negatív érzéseket, “kivonulni” az elviselhetetlen helyzetből. Dr. Lukács Liza, a téma szakértője nyolc érzelmi éhségtípust különböztet meg, amire rendszeresen evéssel reagálunk: a nyugalom hiányát, a szexhiányt, a szeretethiányt, a struktúra hiányát, a jövőkép hiányát, az elismeréshiányt, a kapcsolódási hiányt és inger hiányát. „Sokszor a túlsúly okát tehát nem a kalóriákban, hanem más életterületeken kell keresni. Egy túl stresszes munka vagy az otthonülő életmód, egy rossz kapcsolat kiiktatása néha automatikusan fogyással jár. Ezeket fel kell ismerni, foglalkozni kell a megoldásukkal (például megfelelő jövőkép kialakításával) és közben a stresszhelyzetekre más eszközöket kell találni az evés helyett. Ilyen lehet a sport, az írás, a kreatív tevékenység” – halljuk a szakértőtől.
„Persze az elfojtott harag, feszültség másképp is hat a testünkre, tüneteket okozhat. A fizikumban mindig megjelenik az érzelmek és gondolatok hatása, ezért lehetetlen csak a fitneszre koncentrálni a belső munka nélkül” – osztja meg velünk. „A szakmai ajánlások kitérnek a testsúly, a magasság és az életkor szerinti mozgás, tápanyagok, alvás és folyadékbevitelre is. De itt nem a pontos képletek a fontosak, inkább azt mondom: amikor látjuk és érezzük, hogy jól működünk, szívesen kelünk fel reggel, jól esik a tükörbe nézni, van energiáink a naphoz, az edzés lefáraszt, de mégis feltölt, akkor vagyunk balanszban. Szakemberként fel kell ismernünk, hogy egy túlzásba eső vagy túlkontrollos kliens nem szimplán ügyes és fegyelmezett a szigorú diétájával vagy a napi 3 órás edzésével, hanem instabil, és még belső munkára van szüksége, különben hamarosan összeomlik a nyomástól. A belső változások, fejlődések ugyanúgy a folyamat részei, mint az étkezési ajánlások vagy a gyakorlatok sorrendje.
„Élni akarok!”
Henrietta első lépésének megtételét a felismerés segítette. Az a bizonyos fotó saját magáról, és az átsírt éjszaka. Ekkor kitűzte a konkrét célokat: le akar fogyni a 132 kg-ról, csinos és egészséges, nagybetűs nő akar lenni ismét.
Negyvennyolc évesen egy multinál dolgozik pénzügyi területen, és tizenkét hónap alatt 47 kilótól szabadult meg. Még szeretne néhányat leadni, de ezt már nem minden áron. „A mozgás az életem része lett, mint a napi négy-ötszöri étkezés. De messziről indultam. 2009-ben elváltam, és a kislányomat hosszú ideig egyedül neveltem. A hétköznapok egy háromszögben zajlottak: munka, otthon, bevásárlás. A pandémia alatt még rosszabb lett a helyzet, teljes elszigetelődés, magányos nappalok, esték. Tévénézés, csoki, chips a kanapén. A mindennapokban szándékosan kerültem a tükröket, hatalmas lepelruhákban jártam” – kezdi történetét az édesanya.
„2021-ben a kislányomnak privát szalagavatót rendeztem, ahol rengeteg fotó készült. Az egyik fényképen teljesen elborzadtam. Ott és akkor döbbentem rá, hogy ami kint van, nem egyenlő azzal a személlyel, aki bent van, aki az igazi énem. Mint egy villámcsapás, órákon át csak zokogtam. Akkor szembesültem önmagammal, teljes valómmal. 2021. július 15. volt. Másnap reggel egy új ember kelt fel az ágyból…” – mesél őszintén a tudatosulás pillanatairól.
Henrietta fiatal korában aktívan sportolt, úgyhogy előszedte a megporosodott emlékeit, és tudatosan összeállította magának az edzéstervet. Az új étrendhez már szakember segítségét is kérte, hogy a tudatos életmódváltás eredményes lehessen. „Két hétre előre összeállítottam az étrendemet, heti bevásárlással. Hámori Blankát a közösségi média oldalán találtam, ahol rengeteg hasznos tanácsot, ötletet leltem. Mivel 132 kg-ról indultam, először a sportot kellett szoknom a kanapé után. Kardió mozgással kezdtem, de a célomat ekkor már kitűztem: 6 hónap alatt mínusz 30 kg. Büszkén mondhatom: túlszárnyaltam.”
Henrietta csaknem 50 kiló különbséggel – fotó: magánarchívum
Az akkor 46 éves nő határozott célt tűzött ki magának a heti öt edzőtermi edzéssel, és ebből nem is engedett. Két pihenőnapot iktatott be, akkorra tervezte a bevásárlást, ügyintézést. „Karácsonykor – már egy falat süteményt sem ettem, mert ez időre a szervezetem már átalakult. Nem kívántam a cukrot, viszont egyre nagyobb mennyiségben ettem húst, salátát, teljes értékű szénhidrátot, gyümölcsöt. Figyeltem a megfelelő mennyiségű vízfogyasztásra is, néha citrommal ízesítve. Furcsán is éreztem magamat egy torokfájós időszakban, amikor újra mézzel ittam a teát” – mondja nevetve.
A sport képes függőséget létrehozni. „A heti ötszöri edzés annyi energiát, adrenalint szabadított fel, annyi új örömforrásom, sikerélményem lett, hogy önmagában már ez motivált a folytatásra. Alig vártam, hogy mehessek edzeni. Mi segített kitartani az életmódváltásban? A rengeteg sikerélmény, az egészséges vérkép 48 évesen, a 4-5 számmal kisebb méretű ruhák, az elismerő pillantások, a dicséretek az ismerősöktől, barátoktól. A környezetem mindenben támogatott, és az elszántságom töretlen maradt. A családom mindvégig mellettem állt, az édesanyámtól és a lányomtól is sok biztatást kaptam. Elérkezett az a pillanat, amikor ismét teljes értékű nőnek érezhetem magamat” – mosolyog őszintén, elégedetten.
Fotó: magánarchívum
Henrietta most boldog, sokat mosolyog, rengeteg energiája van. Újra társasági életet él, és ma már párkapcsolatban. „Mi változott az életemben? Minden! Fantasztikus dolog, amikor bekötöd a cipődet, tudsz a busz után futni, vagy lift helyett gyalog mész fel a hatodik emeletre, és még sorolhatnám.
Túl hosszú időre zártam magam falak közé. A múlton nem tudok változtatni, de megfogadtam, soha senki és semmi miatt nem építek falakat magam köré. Jöjjön be a napfény, néha az eső is, de én mindig az leszek most már kívül is, aki belül vagyok.
Kapcsolódó cikkek
