A szülés négy szakasza közül a tágulási az első. A vajúdás – amíg a méhszáj teljesen kitágul, hogy a magzat feje átférhessen rajta – kétségtelenül a szülés leghosszabb és legfárasztóbb időszaka. Ha a tágulás nagyjából egyenletes ütemben történik, akkor egyre jobban közeledik az a pillanat, hogy a baba végre világra jöhessen. Ezt folyamatot a méhszájvizsgálattal a szülésorvos ellenőrzi időről időre.
Az azonban, hogy mennyi időt is vesz igénybe a méhszáj tágulása, egyénenként és szülésenként is igen eltérő lehet. A vajúdás ideje emiatt előre kiszámíthatatlan: lehet egy óránál is kevesebb, de akár egy napig is eltarthat (átlagosan 11-19 órányi időt vesz igénybe). Első babánál általában tovább tart, mint egy második vagy többedik szülésnél.
Jó tudni azonban, hogy amennyiben sem a magzatnál, sem édesanyjánál nem lépnek fel sürgős beavatkozást igénylő szövődmények, nincs különösebb jelentősége annak, hogy mennyi ideig tart a vajúdás.
De miért nincs tágulás?
Amennyiben megindult a szülés, de a fájások mégsem viszik előre a tágulást és a szülés nem halad a megfelelő ütemben, akkor fájásgyengeségről beszélünk.A fájásgyengeség megítélése persze korántsem olyan egyszerű, hiszen a szülés egy rendkívül intenzív testi és lelki folyamat, a szülő nő pedig nem egy gépezet, ami óramű pontossággal teljesíti ezt a feladatot. Teljesen természetes, hogy van, akinek hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy világra hozza gyermekét. Ha a szülés dinamikája nem megfelelő, annak számtalan oka lehet. Ezek között ritkán, de szervi ok is állhat.
A test
Előfordulhat, hogy a szervezet vagy nem tud elégséges oxitocint termelni, ami pedig nélkülözhetetlen a méhösszehúzódásokhoz; vagy nem tud megfelelően reagálni a megtermelt oxitocinra. Egy korábbi műtét, vagy akár nőgyógyászati probléma is eredményezhet fájásgyengeséget.Azt se felejtsük el, hogy minden nőnek más és más a testfelépítése vagy épp fizikai állapota. Ezek mind befolyásolhatják a szülés dinamikáját.
A lélek
Dr. Michael Rosenthal szülész-nőgyógyász orvos szerint az első beavatkozás, amin átesik egy vajúdó nő, az az otthona elhagyása. Minden más beavatkozás, ami később történik vele, innen ered.Való igaz, hogy a szülést számtalan stresszforrás (pl. a kórházi környezet) nehezítheti meg, és okozhat komplikációkat, hiszen a stressz hatással van azokra a hormonokra, amelyek irányítják a tágulási szakaszt, akár lassítva is azt.Ha a vajúdó nőben nincs jelen félelem, akkor izmai ellazulnak, rugalmassá válnak, a méhszáj képes kinyílni – olvasható Marie F. Mongan Szülés, ahol én irányítok című könyvében. Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, az nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a félelmei és bizonytalansága ne gátolja a méhszáj kinyílását.A szüléssel járó fájdalom, de számtalan külső tényező és környezeti hatás is nehezítheti a tágulást.Nézzük meg, mi lehet az oka, annak, ha nincs tágulás!
- sem a nő, sem a baba nem áll még készen a szülésre
- a szülő nő fizikai állapota nem megfelelő (éhes, szomjas, elfogyott az energiája és nem engedik enni vagy inni)
- a vajúdó nő megfelelési kényszert érez az orvosok és a személyzet felé (fegyelmeznie kell magát, uralkodnia kell érzésein; úgy érzi, haladnia kell a szüléssel, teljesíteni kell)
- a környezet idegen, sürgető, nem komfortos a szülő nő számára
- a kórházi protokoll szigorú szabályai nehezítik a szülés folyamatát (pl. ágyon fekvés, monitorozás, állandó vizsgálatok a vajúdás alatt)
- az anya lelkiállapota hátráltatja a tágulást (bizonytalan, hogy nem tudja gyermekét világra hozni; fél, nem érzi magát és gyermekét biztonságban)
- korábban rossz szülésélményben volt része
- korábbi szexuális trauma nehezíti a szülést
Befolyásolhatja-e az életkor a tágulást?
Dr. Lőrincz Ildikó a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, endokrinológusa szerint az előrehaladott anyai életkor sajnos fokozott rizikót jelent szülészeti szempontból is. Bár talán ennyire nem lehet kisarkítani, hogy minél idősebb egy édesanya, annál hosszabb ideig tart a vajúdás, illetve a szülés; de az esetleges szövődmények gyakoribbak, a rizikók biztosan magasabbak.A doktornő szerint nem véletlen, ha a császármetszések arányát nézzük, az az életkor előrehaladtával emelkedik (több a társbetegség: magas vérnyomás, cukorbetegség, magasabb az elhízás aránya, több kismama méhén történt előzetes műtét, több a mióma stb.).
Talán a lelki tényezők is fokozottabban jelennek meg: a kismama már általában régóta vágyik utódra, több sikertelen próbálkozás áll a háta mögött, sokszor ezek is nehezebbé teszik a szülését.
Hogy segíthetünk?
Fontos, hogy testben és lélekben is felkészüljünk a szülésre, ez magabiztosabbá tehet bennünket! Keressük meg a számunkra megfelelő kórházat, orvost és azokat az embereket, akik ott lehetnek velünk a szülőszobán (dúla, családtag, barátnő stb.). Ismerjük meg a választott intézmény adta lehetőségeket, az ottani protokollt, tegyük fel kérdéseinket, hogy a bennünket gátló félelmekkel leszámolhassunk. Legyünk tisztában azzal, mi zajlik a szülés során, mi fog velünk történni. Ebben nagy segítséget nyújthatnak a szülésre felkészítő tanfolyamok és támogató csoportok.Kapcsolódó cikkeink tágulás témában: