Az egyik, a szülő lelki egészségéhez kötődő jelenség a gyermek iránti szeretet kimutatásának képtelensége. Ennek hátteréről, továbbá a lehetséges megoldásokról Sebestyén Eszter pszichológussal beszélgettem.
A minta hiánya
Egész pontosan azt a helyzetet próbáljuk megérteni, amikor a szülő valóban szereti a gyermekét, csupán az érzések kimutatása okoz számára nehézséget. “Ha csak a kifejezéssel van probléma, az leggyakrabban a mintára, pontosabban annak hiányára vezethető vissza” – kezd a magyarázatba Sebestyén Eszter.
“Ez a szülő nem tapasztalta, tanulta meg, hogyan lehet pozitív érzelmet kifejezni, neki sem fejezte ki senki. Zavarba jön a meghitt helyzetektől, zavarba jön az öleléstől vagy ha ki kellene mondani azt a szót, hogy szeretlek. Mert neki nem volt része benne.” Mivel azonban nagyon különbözőek vagyunk, az is előfordul, hogy egy szülő nagyon is jól tudja szeretni a gyermekét, az érzéseit is képes kifejezni, miközben ő maga a saját gyermekkorában nem kapott szeretetet. “Mások vagyunk, másképp hat ránk a saját gyerekkorunk, másképp dolgozzuk fel azt, mást vált ki belőlünk a kapott mintánk” – emeli ki a szakember.
A gyerekek emlékeket hoznak elő a szülőből
Gyakran a gyerek a szülőt a saját gyerekkorának elfelejtett részeire emlékezteti, azokra, amikre az ember egyáltalán nem akar emlékezni. Nagyon gyakori, hogy a szülőben egy elfeledni látszott trauma akkor éled újra, amikor a gyereke ugyanannyi idős lesz, amennyi ő volt a trauma megtörténtekor.
“A gyerekek sokszor felkaparják a régi sebeket, amiből gyakran a szülő csak a felszínen annyit érzékel, hogy neheztel a gyerekre, hogy feszült lesz a jelenlétében” – mutat rá gyakori szituációkra Sebestyén Eszter. Sokszor ez az ok is állhat a szeretetkifejezés nehézségének vagy képtelenségének a hátterében. “Ilyenkor, amit a szülő tehet, ha megpróbálja begyógyítani ezeket a sebeket, hogy az már ne terhelje a gyerekével való kapcsolatát” – tanácsolja a pszichológus.
A gyermek mindig a valódi érzelmet érzi
Ha a szülő egészségesen, a gyermek igényeihez igazodva szereti őt, azt a gyermek akkor is tudni fogja, ha a szülője nem tudja (megfelelően) kifejezni ezeket az egyébként létező érzéseit. Ugyanígy, ha a szülő érzései a gyermek irányába viharosak, hiába próbál a szülő a felszínen szeretetteljes viselkedést imitálni, nem tudja megvezetni a gyermeket. ”
“A gyerekek mindig a valódi érzést érzik, még akkor is, ha a szülő minden erejével takargatni próbálja azt” – mondja Sebestyén Eszter, mindjárt szemléltetve ezt két példával a praxisából.
“Találkoztam olyan apával, aki mindennél jobban szerette a fiát, de kimutatni nem tudta. Nem állítom, hogy ez soha nem okozott gondot a fiúnak, de mégis valahogy mindig is biztosan érezte és tudta, hogy az apja szereti őt. Nem szenvedett szeretethiánytól. ebben az esetben főleg még az a régi felfogás akadályozta a szeretetkifejezést, hogy a férfiak nem ömlengenek, nem ölelkeznek, puszilkodnak, egyáltalán nem mutatják ki az érzelmeiket, mintha azok valami takargatnivaló dolgok lennének. (Ez talán a mai generációban már sokkal jobban működik, az apák sokkal jobban merik vállalni gyengéd érzéseiket is.)
Sajnos láttam ennek az ellenkezőjét is. Ahol az anyának nem volt gond az érzelemkifejezésével, látszólag szerette a lányát, mondogatta is, gondoskodásával, ölelésével ki is mutatta. Az érzés maga viszont sajnos nem volt egyértelmű szeretet, rivalizált a lányával állandóan, irritálta őt a kislány, valamiért mindig neheztelt rá. Ebben az esetben a kislány sokkal erősebb szeretethiánnyal küszködött, mint az előbb említett fiú.”
A szakember tanácsa a szülőknek: beismerés és őszinteség
Mint sok más problémánál, itt is a beismerésen van a legnagyobb hangsúly. Ha a szülő felismeri, hogy neki ez problémát okoz, az már egy óriási lépés, azzal már lehet valamit kezdeni. Egyrészt lehet tudatosan is figyelni rá, törekedni arra, hogy minél jobban megpróbálja kifejezni. Öleléssel, puszival, figyelmes gesztusokkal, érdeklődéssel, értő figyelemmel, szavakkal, dicséretekkel. Másrészt egy önismereti terápia rengeteget segíthet, feltárni azokat a tudattalan okokat, amik a szülőt akadályozzák akár az érzés megélésében, akár kifejezésében. Amíg azonban valaki nem ismeri fel, vagy nem vallja be (sokszor még magának sem), hogy neki a szeretetkifejezés gondot okoz, addig nem is fog törekedni a probléma megoldására.
“Valamint fontosnak tartom azt is, hogy a gyereket helyezzük előtérbe, az ő szükségletét” – emeli ki Sebestyén Eszter. “Mert mindenki másképp igényli a szeretetet. Van, aki rengeteg testi kontaktust igényel, míg egy másik gyereket az inkább zavar, és fojtogatónak érzi. Van, aki imádja hallani azt, hogy szeretik, míg mást, ha túl sokat mondják neki, zavarba jön. Az igazi szülői szeretet a gyerek igényeihez igazítja a szeretetét.”
További megoldásokat sorolva a pszichológus rámutat arra is, hogy sokat segíthet az is, ha a szülő őszintén beszél a gyerekével erről a nehézségéről. Elmondja neki, hogy szereti őt, de problémát okoz neki ennek az érzésnek a kimutatása, mert nem mindig tudja, hogy kell. Ha a gyerek tudja, hogy nem ő az oka annak, ha kevesebbet ölelgetik, becézgetik, vagy dicsérgetik, sokkal kevésbé sérül. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy lássa a szülőn, törekszik ezt a nehézségét leküzdeni.
A gyermekünk igényére reagálunk vagy a saját hiányunkat pótoljuk?
A lelki élete mindenkinek annyira egyedi, hogy nem lehet megjósolni, kiből mit fog kihozni az, ha gyerekként nem érezte magát szeretve, vagy ha szeretve érezte is magát, de hiányzott az életéből ennek az éreztetése, kifejezése.
Előfordul, hogy ő maga sem fog tudni szülőként ölelgetni, gyengédséget kifejezni, kínosan feszengeni fog a meghitt helyzetekben. Ugyanakkor ennek az ellentétére is számtalan példa van előttünk, amikor a szeretethiányban felnőtt gyerek szülőként teljesen elárasztja a gyerekét a saját érzéseivel, túlságosan rátelepszik, olyan mértékben és minőségben fejezi ki a szeretetét, ahogy az már a gyereknek sok, esetleg kellemetlen. Ilyenkor görcsösen törekszik arra a szülő, hogy a gyereke ne szenvedjen attól, amitől ő szenvedett. Nemcsak a saját szeretetét fejezi ki a gyerek fele, hanem mindent meg akar neki adni, ami neki hiányzott. Bár a jó szándék vezérli ezt kezdetben, gyakori, hogy nem a gyerek valódi igényeire reagál a szülő, sokkal inkább a saját hiányaira.
“Legkevésbé akkor fogja a gyerekkori szeretethiány irányítani az életét az embernek, ha egy önismereti terápián feldolgozza azt, és így nem terheli meg már sem a felnőtt kapcsolatait, sem a gyerekeivel való kapcsolatát “- összegez Sebestyén Eszter pszichológus.
Kapcsolódó cikkeink:
- Így mutasd ki, hogy szereted a gyermeked
- 15 dolog, amivel minden nap kimutathatod a szeretetedet
- A kisgyerekek szeretetnyelve
Kapcsolódó cikkek
