“Szerintem nem éhes!”
Négy hónapos kislányom szépen fejlődik, 6350 gramm. Éjszaka mellettem alszik, és négyszer-ötször is felébred egy éjjel, hogy szopizzon. Nem hiszem, hogy éhes lenne, mert egy-két perc után vissza is alszik, szerintem szomjas. Lakótelepi lakásban élünk, ahol a párásítás ellenére is kicsit száraz a levegő. Próbálom “átverni”, hogy csak a cumit adom oda és megölelem, de hajthatatlan.
Arra gondoltam, éjszakára cumisüvegből kínálok neki egy kis vizet legalább egy-egy alkalommal. Semmiképp sem szeretném leszoktatni a szopásról, de szerintem ennyi idősen már nincs szüksége az éjszakai evésre. Ön mit gondol erről szoptatási tanácsadóként és egy hasonló korú kislány édesanyjaként?
Kovácsné Vágó Petra, e-mail
Teljesen normális és gyakori, hogy a csecsemő felébred éjszaka, akár többször is, és szopik. Nem érdemes sem cumival, sem vizes cumisüveggel “átverni”, már csak azért sem, mert ezeket sem tudjuk felébredés nélkül odaadni a babának, aki ráadásul csalódott, ezért még jobban rázendít a sírásra. Az éjszakai szoptatás ugyan fárasztó bizonyos időszakokban, de tudományos kutatások is bizonyítják, hogy nagyon hasznos!
Gondoskodik arról, hogy elegendő tej termelődjön – ez az egyik leghatásosabb tejmennyiség-növelő módszer -, és könnyen, gyorsan, hatásosan megvigasztalja a babát a nehéz időszakokban. A többé-kevésbé gyakori éjszakai szopás általában a fogzás befejeződéséig jellemző a kicsikre, de kivételek persze akadnak. Elképzelhető emellett az is, hogy a száraz, meleg levegő vagy a nyári hőség miatt valóban szomjas. Négy hónapos babánál lehetséges az is, hogy éhes.
Az éjszakai szoptatás a kutatások szerint a cukor- és zsíranyagcsere optimális szabályozásában is fontos tényező. Az anyatejet gyorsan megemészti, és szüksége lehet egy kis utánpótlásra. Nem tudok kényelmesebb, jobb és egészségesebb megoldást erre a problémára, mint a szoptatás. Ha futja az erejéből, energiájából, ne vonja ezt meg a kislányától!
“Hogyan tanítsam meg aludni?”
Nyolc hónapos Soma fiam még mindig öt-hat alkalommal ébreszt éjszaka, szopik, majd visszaalszik. Szeretném megtanítani a pihentető alvásra, és már nekünk is szükségünk lenne rá, ebben kérem a segítségét. Mellettünk alszik a nagyágyban, nem feltétlenül szeretnék ezen változtatni. Este nyolctól éjfélig általában alszik, aztán többször felébred, végül reggel hatkor kelünk. Meg tudom így tanítani arra, hogy végigaludja az éjszakát? Ha igen, hogyan?
Elég aktív gyerek, öt és fél hónaposan már felállt, előtte már mászott, sokat mozog. Napközben eddig háromszor negyven percet aludt (szoptatás közben alszik el a kezemben).
Csilla, e-mail
Attól tartok, Soma még kicsi ahhoz, hogy megtanítsa neki az éjszaka átalvását, arról nem is beszélve, hogy elég nehéz ezt valóban “tanítani”: a gyakori ébredés életkori sajátosság, amin csak durva idomítással, sírni hagyással lehet változtatni, és még ezekkel a módszerekkel sem mindig.
Ezt mi még soha nem javasoltuk! Tudományos eredmények bizonyítják, hogy a csecsemő sírni hagyása pontosan olyan elváltozásokat eredményez az agyban, mint amilyeneket depressziós felnőtteknél látnak a kutatók. Sírni hagyott babáknál ráadásul iskolás korban tízszer gyakoribb a figyelemhiányos zavar, a gyenge iskolai teljesítmény és az antiszociális viselkedés, ahogy azt Wolke 2002-es, a Pediatrics című gyermekgyógyászati szakfolyóiratban megjelent cikke bizonyítja. Célszerűbb megoldás valahogy kivárni, amíg kinövi ezt, vagy nyugodtabb napok következnek. Attól ne tartson, hogy Soma számára így kevésbé pihentető az alvás – ő biztosan megtalálja a maga számítását.
Viselkedését az ösztönei irányítják, ezért ha szoptatásra, testközelségre vágyik, nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy valóban erre van szüksége sok millió kortársához (többek közt Ilonka lányomhoz) hasonlóan. A nagyon gyors mozgásfejlődésű gyerekekre egyébként a tapasztalatok szerint jellemző lehet a gyakori éjszakai ébredés. A szülőnek néha nagyon fárasztó egy ilyen kis babácska, de cserébe annyira szeretetreméltó, hogy az ember, maga sem tudja hogyan, de valahogy túléli az alváshiányt.
“Elrontottam valamit?”
A kislányom kilenc hónapos. Nagyon rossz alvó! Nappal sem alszik sokat, de a gond inkább az, hogy éjjel is úgy tíz alkalommal felébred! Szopizás közben alszik el, és éjszaka, ha felébred, akkor is megszoptatom, ilyenkor hamar visszaalszik, de sokszor fél óra múlva ismét felriad! Vajon ő ilyen, vagy én rontom el a dolgot azzal, hogy kiveszem az ágyából? Nagyon elkelne a biztatás!
Szívesen olvasnék “sikertörténeteket” arról, hogy mások rossz alvó babája hogyan lett hétalvó kisgyerek! Tettek-e ennek érdekében valamit, vagy csak úgy magától jobb lett egyszer? Mennyi idős korában? Vajon mitől fog javulni a helyzet?! Fogok én még kipihenten ébredni?
Egy fáradt anyuka Pécsről
Igen, egészen biztos lehet abban, hogy lesznek még nyugodt éjszakái! Ausztrál kutatók vizsgálták ezt a kérdést, és arra a megállapításra jutottak, hogy kétéves kor körül kezd lassanként abbamaradni a az éjszakai ébredés anélkül, hogy bárki aludni tanítaná a kisgyereket. Ez az idegrendszer érési folyamatának egyik állomása.
Ha viszont valóban az a helyzet, hogy hónapok óta, minden éjszaka tízszer vagy félóránként ébred a baba, végig kellene gondolnia, milyen okok játszhatnak közre ebben. Próbálja felidézni, mikor kezdődött vagy mikor durvult el a helyzet! Valóban tízszer ébred, vagy “csak” arról van szó, hogy többször, mint amennyi felett ön nyugodtan napirendre tudna térni? Tényleg mindennap ez történik? Sosem alszik nyugodtabban? Ha a fogzás lenne a magyarázat, a fogacskák áttörése után rendre nyugodtabb napok következnének.
Ha a szilárd táplálékok bevezetése óta ilyen nyugtalan, lehetséges, hogy allergiás valamelyik alapanyagra. Sokan adnak például a reklámok hatására tejpépet az amúgy szopó, tehát ilyesmire egyáltalán nem rászoruló babának is éppen azért, hogy átaludja az éjszakát, pedig a dobozon olvasható, hogy a papipor csaknem fele teljes tejpor.
Erre érzékeny kicsiknél ez bizony okozhat a normálisnál sokkal nyugtalanabb éjszakai alvást, ez megint csak olyasmi, amit tudományos kutatások sora bizonyít. Mivel a statisztikák szerint minden tizedik gyerek allergiás a tehéntejfehérjére, inkább az a furcsa, hogy ez a figyelmeztetés nem szerepel a dobozon! Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a babának valószínűleg nincs szüksége minden egyes ébredésnél a szopásra. Sokszor az is elég, ha egyszerűen megsimogatja, odabújik hozzá. A legtöbb kisgyerek nem is ébred fel egészen, csak egy kis megnyugtató érintésre, ölelésre van szüksége.
“Hagyjam sírni?”
Tíz hónapos kisfiam még mindig többször felébred éjjel, és cicin alszik vissza. Valójában nehezen bírom már az éjszakai keléseket, főleg, ha háromszor is felriad a fiam. A doktornőnk azt mondta, hogy erről már soha nem fog leszokni magától, mert ez csak egy jó program neki. Tapasztalt, kétgyerekes barátnőm is azt mondja, hogy csak magammal meg a gyerekkel szúrok ki, mert neki már nincs szüksége arra, hogy éjjel egyen, és jobb lenne, ha átaludná az éjszakát. Erről viszont csak a sírni hagyással lehet leszoktatni.
Már hajlottam is erre, de nem lesz ettől a gyerekemnek lelki sérülése? Eddig anya mindig megszoptatott, ha fölébredtem, és most egyik napról a másikra nem kapok, vajon miért? Nem leszek rossz anya, ha megvonom a gyerekemtől, ami fontos neki, a saját nyugalmam érdekében? Vagy meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindig mindent?
A védőnő szerint már ebben a korban is nevelni kell. Mindig az jár a fejemben, hogy nem fog örökké szopizni (én legfeljebb másfél éves koráig szeretném szoptatni), úgyhogy igazán kibírhatnám már ezt a pár hónapot. De amikor már sokadszor ébreszt, elfogy a türelmem, emiatt meg lelkifurdalásom van.
Ágnes, Nagykanizsa
A sírni hagyást sohasem szoktuk javasolni, azért, mert ez a mi tapasztalataink és információink szerint nem tesz jót a gyerekeknek. Egyébként a csecsemő sírni hagyása az eddig felsorolt hátrányokon kívül az idegsejtek közti kapcsolatokat is roncsolja, és ha csecsemőkorban nem éri elég inger a kötődésért és az érzelmi válaszért felelős területeket, akkor azok később is alulfejlettek maradnak. A tudományos tények ismeretében mérhetetlen cinizmusra vall azt állítani, hogy egy gyerek azért ébred és sír éjszaka, és azért szeretne szopni, mert ez neki jó program.
Vajon mit mondana a doktornő arra az idős, egyre gyengülő szellemi képességekkel rendelkező családtagra, aki napjában többször bepisil, bekakil, próbára teszi mindenkinek az idegeit, és közben beszélni is lassan elfelejt? Az a második gyerekkor, és gondolom, ön sem azt válaszolná erre, hogy bezárná egy külön szobába, és hagyná, hogy csináljon ott, amit akar és amit tud.
A barátnője bölcs mondását sem igen értem. Ki állította, hogy a gyerek ilyenkor enni kér? Senki! Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy valami baja van, vigaszra van szüksége, és ez a vigasz ebben az esetben a szopi. Jó annak, aki ezt meg tudja adni a gyerekének. A védőnőnek igaza van, hogy ebben a korban is nevelni kell. Mégpedig jó példával: azzal, hogy törődöm veled, ha hívsz, vigasztallak, ha szükséged van rá, akkor is, ha ez nekem fárasztó és néha-néha dühítő. Gondolom, nem arra akarná tanítani a gyereket, hogy ha terhére vannak a családtagjai, egyszerűen ne vegyen róluk tudomást.
Lehetséges, hogy a védőnő nevelést mondott, de idomításra gondolt. Ez azt jelenti: tanuld meg, hogy hiába sírsz, rám ugyan nem számíthatsz. Lehet, hogy ez így első olvasásra keménynek és anyaellenesnek tűnik. Be kell vallanom, hogy néha engem is kimerít a sok éjszakai ébredés, sírás, vigasztalás, hiszen mint mindenki más, én is szívesen aludnék. Egyetlen percig sem állítom, hogy ez nem szörnyen fárasztó, és azt sem mondom, hogy nem szoktam néha ingerült lenni emiatt.
Én is mondtam már azt Ilonkának a sokadik éjszakai szopizás után, meglehetősen mérgesen, hogy most már aztán elég volt, Ilus, alszunk. Mégis, a helyzet az, hogy rövid az az idő, amíg ilyen kicsik és kiszolgáltatottak, amíg ennyire szükségük van ránk és csakis ránk, az anyára. Én hiszek abban, hogy akkor járunk jó úton, ha szeretetteljesen fordulunk a babánkhoz, és lehetőség szerint kielégítjük az igényeiket. Így azon is könnyen túlteszik magukat, ha anyánál néha elszakad a cérna. Ez is az élet természetes velejárója.
“Egész éjjel cicin van!”
A kisfiam most kilenc hónapos. Eleinte nagyon hasfájós volt, ezért szinte egész éjjel dajkáltuk. Aztán ahogy megszűnt a hasfájás, külön szobába költöztettük, és átaludta az éjszakát. Ez így ment két hónapig. Aztán kezdődtek újra az éjjeli ébredések. Először a foga, aztán egy kis megfázás miatt. Egyre sűrűsödtek az ébredések, és csak úgy aludt vissza, ha megszoptattam. Most ott tartunk, hogy szinte óránként, néha félóránkét ébred. Nagyrészt köztünk alszik, de így szinte egész éjjel cicin van.
Próbáltam cumit adni neki, de nem vette el. Én így szinte semmit nem alszom, és kellemetlen, idegesítő érzés, hogy folyamatosan a mellemet cumizza. Reggelre minden porcikám fáj. Hogy tudnék ezen változtatni?
Anett, e-mail
Szó sincs arról, hogy el kellene viselnie egy olyan helyzetet, amelyben tartósan rosszul érzi magát. Gondolja végig, hol szeretné meghúzni a határokat, és próbáljon ragaszkodni ezek betartásához. Például így: ha a hosszas cumizás idegesíti, nem kell ezt megengednie. Amíg a kisfia valóban szopik, tehát érezhető a szívás-nyelés ritmusa, mellen lehet. Amikor már a komfortszopás, a természetes cumi következne, ebből csak annyit engedélyezzen, amennyi még nem kellemetlen önnek. Utána ölelgetéssel, simogatással is vigasztalhatja a kisfiát, aki eleinte biztosan reklamálni fog, de a következetes viselkedést megérti, és egy idő után el is fogadja.
Szaktanácsadó: Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus
Ezeket is olvasd el:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
